A háztartási szürkevíz kezelése a KEGYEDI rendszerrel

A VÍZGAZDA tudományának az egyik lényeges alkalmazása

Egyéni kezdeményezéssel megvalósítható VÍZÖNELLÁTÓ rendszer környezeti behatásait először főleg közvetlen környezetünkben – pl. a kertünkben – észleljük. A rendszer széleskörű alkalmazása viszont olyan mértékű környezetjavuláshoz vezetne, ami a szakemberek, és a környezetvédelemre figyelmes politikusok legmerészebb álmait is túlhaladná. Az alábbiakban leírt út végén, a külvárosi és falusi házak lakói szennyvizükkel a környezetet többé nem szennyeznék. Vízfogyasztásuk csökkenne és a termőtalajok újjáélesztéséhez is, nagy mértékben hozzájárulnának.

A szürkevíz (háztartási szappanos víz) egyedi kezelésének a fontosságát és az előnyeit csak akkor értjük meg igazán, amikor a következő három analitikai tényt megismerjük:

• A víz szennyezésének a kulcseleme az ürülékben lévő nitrogén, ami hagyományos tisztítás után, a befogadó közegben nitrát szennyezés formájában jelenik meg.
  
• A háztartási szennyvizek nitrogén tartalmának a 98 százaléka a vízöblítéses vécékből folyik ki.
  
• A háztartási szürkevízben tízezerszer, néha százezerszer kevesebb kórokozó baktérium van, mint a fekáliás feketevízben.

A ma mindenütt begyűjtött városi szennyvíz a szürke- és a feketevíz keveréke. A hagyományos felfogás szerint, ezt a két fajta vizet együtt kell kezelni. A VÍZGAZDA alapelveinek az ismeretében már tudjuk, hogy a «mindent a szennyvízcsatornába» felfogás tudományosan legalább annyira helytelen, mint a «mindent a szemétládába» elv. A kétfajta szennyvíz vegyi- és élettani tulajdonságai nagyon különböznek. Ebből kifolyólag együttes kezelésük több problémát okoz, mint amit a keverék együttes begyűjtése megold. A kétfajta víz egyedi (külön) kezelése műszakilag sokkal egyszerűbb, olcsóbb és a környezetvédelem szempontjából magasan hatásosabb. A VÍZGAZDA ismeretében azt is tudjuk, hogy a szürkevíz egyedi kezelésének főleg akkor van értelme, amikor feketevizet már nem termelünk. Ez falvakban és kertes külvárosokban az alomszék-, városközpontokban a töménybudi használatával valósítható meg. A feketevíz kiküszöbölése után a szennyvízből a környezetre a legveszélyesebb elemek – a nitrogén és a kórokozó baktériumok, valamint a gyógyszermaradékok – gyakorlatilag eltűnnek.

Az egyedi kezelés és a törvények

Kivételes környezetvédelmi hatásfoka ellenére, csatornázott körzetekben a szürkevíz egyedi kezelését a törvény tiltja. A helytelen törvényeket alkalmazni hívatott hivatalnokok sajnos nem ismerik a fekáliát nem tartalmazó szennyvizek különleges tulajdonságait. Belgiumban és Franciaországban, az érvényben lévő törvények rugalmatlan alkalmazása, az alomszéket használó családok szürkevizének a kezelésekor számos, nagyon sajnálatos nézeteltérés forrása volt, és az ma is. Csak remélhetjük, hogy a magyar hivatalnokok és a törvényhozók felismerik a szürkevíz egyedi kezelésének a lehetőségeit, amelyek segítségével falvakban a szennyvizek kezelésének a költségeit legalább a tized részére lehetne csökkenteni. Erről bővebben a VÍZÖNELLÁTÓ a magyar falvakban c. fejezetben lesz szó.

A jelenlegi törvényes keretek között az alomszék mellett termelt szürkevíz egyedi kezelése – legalább is Nyugat-Európában - majdnem mindig a hivatalnokok ellenállásába ütközik. Ezek, a sokszor jóindulatú, szakemberek szemmel láthatóan el sem tudják képzelni azt, hogy egy házból fekáliás víz többé nem folyik ki. Azt sem értik meg, hogy a feketevizet tartalmazó szennyvízre előírt műszaki megoldások alkalmazása a feketevizet nem tartalmazó szürkevízre teljesen értelmetlen, és a felhasználót – de a közösséget is - felesleges költségekre kényszerítik. Nem értik meg azt a tudományosan bizonyított tényt, hogy a KEGYEDI rendszert használó családok a környezetet vizükkel többé nem szennyezik. Azt sem értik, hogy a jelenleg javasolt és kötelező vízkezelési technológiák egyike sem közelítheti meg (még távolról sem) a KEGYEDI rendszer által biztosított környezetvédelmi hatásfokot.

Magyarországi viszonyok között, rugalmas hozzáállással, a jelenleg érvényben lévő törvények tiszteletben tartásával, a hivatalnokok és szakemberek, falusi települések szennyvizeinek kezelésére, az itt leírt alapelvek alkalmazásával, milliárdos nagyságrendű költségmegtakarítást érhetnének el. Ez alatt a környezetet jobban védenék, mint bárhol másutt a világon.

Nagyon fontos azt is megjegyezni, hogy a szürkevíz egyedi kezelését az Európai Unió 271/91 sz. alaptörvénye megengedi, sőt harmadik törvénycikkének az utolsó bekezdésében egyenesen előírja. Ezt a törvénycikket a magyar törvényhozóval ellentétben, sem a belga, sem a francia törvényhozó – feltehetően nagy nemzetközi víztisztító vállalatok nyomására – nemzeti törvényrendszerébe nem ültette át. Innen erednek azok a tudománytalan rendelkezések, amelyek csatornázott körzetekben a szürkevíz egyedi kezelését nem engedélyezik.

A szürkevíz kiöntése

A szürkevíz különleges tulajdonságai

Amint azt már a bevezetőben jeleztem, a házakból kifolyó kevert szennyvizekhez képest a fekáliát nem tartalmazó szürkevíz legalább tízezerszer kevesebb kórokozó baktériumot tartalmaz. Nitrogén is nagyon kevés van benne, az is csak a vezetékes- és a mosogatóvízből jön [1]. Szennyezési terhe szappanokból és a különböző háztartási mosó-, mosogató- és tisztogató szerekből származik. Nagyon fontos adat: a szürkevízben, a környezetre igen káros gyógyszermaradékok, nincsenek: azok a fekáliás vízbe kerülnek. A KEGYEDI rendszer ezt az egyre égetőbb problémát is egyszerűen megelőzi [2].

Vegyi szempontból a szürkevízben, szerves nitrogénvegyületek (mint a fehérje-félék, a karbamid vagy urea), gyógyszer maradékok és a fekáliából származó szerves foszfor vegyületek gyakorlatilag alig vannak jelen. Ennek következtében a szürkevíz kiöntésére egészen más szabványokat kellene alkotni.

A nem kezelt (nyers) szürkevíz

Összetételénél fogva a szürkevizet elvileg minden kezelés nélkül, pl. egy szikkasztó, vagy szórócső [3] segítségével, a talajba lehetne szivárogtatni. A kanadai François Tanguay, Petit manuel de l'auto-construction (A saját építésű ház kézikönyve) [Mortagne kiadó, Québec, 1990] c. könyvében is a szürkevíz kezelés nélküli talajba szivárogtatását javasolja. Ezt a nagyon egyszerű gondolatot számos amerikai szerző át is átvette.

A szürkevízben lévő szappanok, mosó-, mosogató- és tisztító szerek szenet, oxigént, és hidrogént tartalmazó nagy méretű, un. makromolekulákból állnak. Ezek a nagy dipólus nyomatékkal rendelkező (un. «poláris») molekulák a talajrészecskékre nagyon hatásosan tapadnak (adszorbeálódnak). A helyben magától kifejlődő baktériumtenyészet ezeket a nagy molekulákat a talajban széndioxidra és vízre építi le. A mosószerekben jelenlévő, kén és foszfor eközben szulfát- és foszfát ionokká alakul. Ezek az ionok a talajban mindig nagy mennyiségben jelenlévő kalciummal egyszerűen kicsapódnak és oldhatatlan ásványi sók formájában az altalaj vizeit egyáltalán nem szennyezik. Érthető tehát az a megfigyelés, ami szerint földalatti víztartalékainkban a szappan- és mosószer maradékok szennyezés formájában gyakorlatilag soha nem jelennek meg. Ezzel szemben, a földalatti vizeket a fekáliás vízben lévő nagy mennyiségű nitrogén – főleg hatásos tisztítás után – nitrát szennyezéssel fenyegeti. Ezért tiltották meg a szikkasztók használatát. Ezzel szemben, nitrogént nem tartalmazó szürkevíz szikkasztóba eresztésének a tilalma tudományosan nem indokolt.

Elméletileg a háztartási szürkevizet, minden kezelés nélkül a talajba lehetne szivárogtatni. A gyakorlat viszont mást mutat. A természetes szappanok (sztearát vegyületek) és zsírok a szórórendszereket könnyel eltömítik. Ezt a problémát már François Tanguay is jelezte. Az amerikai természetvédők pontosan ezért hagyták abba a szürkevíz külön begyűjtését és talajba szivárogtatását. A Joseph Jenkins által javasolt száraz toalettek elterjedésének többek között ez volt a legnagyobb akadálya.

Laboratóriumi kutatásaink viszont gyorsan kimutatták azt, hogy egy emésztőben előkezelt szürkevíz a szórórendszereket nem tömíti el. Innen adódik a KEGYEDI rendszer legolcsóbb és leghatásosabb változata.

Szürkevíz kertöntözésre. A közületi szennyvízkezelés következményei.

Magyarországi viszonyok között van a szürkevíznek egy nagyon egyszerű értékesítése. A fekáliát nem tartalmazó, házból kijövő vizet, minden kezelés nélkül a kert öntözésére lehet hasznosítani. Itt, természetesen öntözésről és nem locsolásról van szó. A víz nem a levelekre, hanem a növények lábához kerül. A kertöntözésre fel nem használt felesleges szürkevizet legcélszerűbb nyitott, növényekkel teli szikkasztó árokba, vagy mélyedésbe ereszteni.

Érthető tehát az a kijelentés, ami szerint az alomszék falusi és kertvárosi széleskörű alkalmazása a szennyvízkezelési költségeket gyakorlatilag a nullára csökkenti; ezalatt maximális környezetvédelmet biztosít. Ilyen körzetekben is, mint mindenütt, a közületi szennyvízkezelés nagyon erős környezetromboláshoz vezet. Ez a megoldás az államot és az önkormányzatot is hatalmas költségekre kényszeríti. Nem is beszélek a lakosságot ezután terhelő növekedő csatornadíjról.

VIZGAZDA falvakban és kertvárosokban

Az előbbiek ismeretében, a hosszútávon is fenntartható szennyvízkezelés bevezetése falvakban, néhány egyszerű lépést igényel. Az első lépés az alomszék széleskörű ismertetésével kezdődik. Következő lépésben faluhelyen és kertvárosokban be kellene vezetni a vízöblítéses vécét használókat sulytó, környezetterhelési adót. Harmadik szinten be kellene tiltani a környezetromboló elektromechanikus egyéni- és közületi tisztító berendezéseket. Végül ezekben a körzetekben kötelezővé tenni az alomszék használatát.

A tisztított szürkevíz

Amint azt már említettem, a szürkevízemésztőben való előzetes kezelése a szórórendszer dugulását megelőzi. Laboratóriumi méréseink alapján, 18 napos átfutási idő után a szürkevízemésztőben magától létrejövő nemlélegző folyamatok, a KOI-ben (KOI = kémiai oxigén igény) kifejezett szennyezési teher 60 – 80 %-át leépítik. Ezek után a legegyszerűbb megoldás az emésztett víz szórógödörbe való eresztése.

A talaj szűrőképességét, laboratóriumi berendezéssel modelleztük. Az emésztett szürkevíz, néhány centiméter vastag talajrétegen átszivárogva kristálytiszta nézetet vesz fel. Teljes nitrogén tartalma alig egy-két milligramm literenként. Nitrát-nitrogén tartalma 0,2 mg/l alatt van.

Méréseink szerint az emésztett szürkevízben, még a kb. 20 milligramm/liter nitrátot tartalmazó városi vizet használó családoknál is, alig maradt 0,2 mg/l nitrogén, nitrát ion formájában. Ez a redukáló közegben létrejövő biológiai denitrifikáló folyamat eredménye.

Az emésztett szürkevíz kellemetlen szaga

Nemlélegző folyamatok a szürkevízemésztőben vegyileg igen erős redukáló közeget hoznak létre. Ezt a víz tetején létrejövő zsiradékréteg is elősegíti, amiben igen tevékeny baktériumtenyészet fejlődik ki. Vegyileg redukáló közegben, a mosószerekben lévő szulfát- és szulfonát vegyületek egy nagyon kis része szulfid ionokká redukálódik, amelyek vízben kénhidrogént hoznak létre. Ez adja az emésztett szürkevíz kellemetlen, záptojásra emlékeztető szagát.

A jelenség egyáltalán nem veszélyes. Szaglószervünk talán a kénhidrogén illatára a legérzékenyebb. A levegőben már köbméterenként egy köbcentiméter (egy gyűszűnyi) kénhidrogén gáz, bár minden veszély nélkül, kellemetlen szagérzetet hoz létre. Az emésztett szürkevíz szagát egy nagyon egyszerű berendezéssel meg lehet szüntetni, vagy legalább is mérsékelni. A vizet egy 100 vagy 200 literes tartályba kell vezetni, ahol egy díszmedence buborékoltató, a szagot gyorsan elviselhető szintre viszi. Egy ilyen buborékoltató a barkácsoló áruházakban kevesebb, mint 10 euróért beszerezhető és üzemeltetése alig fogyaszt 7 Wattot.

Nagyon fontos megjegyzés: Az emésztőből kijövő szürkevizet, még akkor sem szabad egy folyóvízbe kiönteni, amikor annak minősége a szabványoknak megfelel [4]. A VÍZGAZDA harmadik alaptételének az értelmében szürkevizet csak a KEGYEDI rendszer teljes változatával történő tisztítás után szabad egy természetes folyóvízbe kiönteni.

Az emésztett szürkevíz talajba szivárogtatása Franciaországban

Franciaországban még a fekáliát tartalmazó feketevizet is a talajba szabad szivárogtatni. Ezzel szemben, minden tudományos alapot nélkülözve, a szikkasztó ott is tiltott – még fekáliát nem tartalmazó szürkevíz talajba szivárogtatása esetén is. A francia szakemberek többsége még nem jött rá arra az egyszerű tényre, hogy fekáliát nem tartalmazó szürkevízben nincs nitrogén, ami a földalatti vízrendszert szennyezné. Franciaországban az alomszéket családok ezrei használják, akik feketevizet nem termelnek. Hosszú vita és számos vízminta elemzés után, egyes, rugalmasabban gondolkodó hivatalnok a KEGYEDI rendszert nem hivatalosan engedélyezte.

Hol nem lehet az emésztett szürkevizet a talajba szivárogtatni?

Hegyvidéken, repedezett, sziklás altalaj felett és ott, ahol a talajvíz a felszín közelében van, emésztett szürkevizet nem szabad a talajba szivárogtatni. Itt, a KEGYEDI rendszer teljes változatát kell üzembe helyezni. Bár ilyen környezetben az előírt víztisztító állomások üzemeltetése sajnos nagyobb károkat okoz, mint a nem kezelt szürkevíz talajra való kiöntése, vagy talajba szivárogtatása.

A KEGYEDI rendszer

Ezt a biológiai szürkevíztisztító rendszert Belgiumban, az Université de Mons Természettudományi Karán fejlesztették ki, a Wallonia tartomány pénzügyi támogatásával. A rendszer csak a feketevizet nem tartalmazó szürkevíz tisztítására alkalmas. Ezért hívják Magyarországon kívül a rendszert mindenütt TRAISELECT-nek, ami a francia «TRAItement SÉLECTif» (egyedi kezelés) rövidítése.

Egyszerű- és olcsó jellegénél fogva, nem egy kereskedelmi rendszerről van szó. A következő fejezetben leírtak alapján egy barkácsoló magánszemély a rendszert kertjében igen könnyen és olcsón elhelyezheti. Tulajdonképpen, pontosan ez is a legnagyobb «hibája»: a rendszer túl olcsó arra, hogy az üzletemberek figyelmét felhívja. Innen adódik az a sajnálatos tény, hogy pl. Belgiumban elhelyezése hivatalosan tiltva van, ugyanis ott, 2010 január elsejétől csak a kereskedelemben bejegyzett rendszereket lehet elhelyezni. Hivatalos engedélyt viszont csak vállalkozók kaphatnak, magánszemélyek nem.

A KEGYEDI rendszer alapváltozata egy szórógödörre rákötött szürkevíz emésztő. Ennél már csak a faluhelyen kertöntözésre szánt szürkevíz hasznosítás ad nagyobb környezetkímélést – még olcsóbban. A teljes KEGYEDI rendszert sziklás hegyvidéken és árterületen használják és azok a külvárosi családok, akik termelt szürkevizükkel kertjükben egy dísztavacskát akarnak létesíteni. Ekkor az emésztőből kifolyó szürkevizet, levegő buborékoltatás után, egy növényi szűrőárokba vezetik, ahonnan az a derítő medencébe, ill. dísztavacskába folyik. A teljes rendszer elhelyezése dísztavacska üzemeltetésére, környezetvédelem szempontjából nem indokolt. Aszályos, száraz vidékeken, ez a megoldás, párolgással, nagy vízveszteséggel jár.

A KEGYEDI rendszer alapelvei zárt beépítésű városközpontokban is alkalmazhatók. Itt az alomszéket a töménybudi helyettesíti. A hagyományos szennyvízcsatornába csak szürkevíz kerül, amit zsiradék fölözés és rácsos szűrés után egy három hetes átfutású nedves zónában a fény, kristálytisztára tisztít. A tömény feketevizet egy alom-átitató telepen alakítják igen értékes komposzttá.

Az olvasás folytatására kattintson A KEGYEDI rendszer kiépítése c. fejezetre.

ELEJÉRE