Miért használunk száraz toalettet?

A száraz toalettek használata előtt tornyosuló akadályok

Szerencsére számos környezetvédő tudja már azt, hogy egy jó száraz toalett használata a környezettudat egyik csúcsát képezi. Ez valóban így is van. Sajnos, megfelelő felvilágosítás hiányában ezek, a mindig jóindulatú emberek, tudományosan vitatható – néha helytelen – érvekkel próbálják a száraz toalettek használatát indokolni.

A száraz toalettek indokolása két nagy ellenérv körül forog: a vízöblítéses vécék (a későbbiekben ezeket csak vécének nevezzük [1]) által elpazarolt nagy mennyiségű víz és az így keletkezett környezetszennyezés. Anélkül, hogy ezeket tagadnánk, sajnos ki kell mondani, hogy ez a két ellenérv a vécék által okozott károknak csak egy viszonylag lényegtelen része. Az emberi- és állati ürüléknek a vízbe való bevezetése olyan széleskörű probléma sorozatot indít el, ami jelentősen befolyásolja nemcsak a víz fenntartható használatát, hanem az annyit emlegetett klímaváltozás további útját is. Ezt a szemléletet a száraz toalettek hívei nem nagyon ismerik és nem is beszélnek róla.

Száraz toalettek gyártóival és azokat áruló kereskedőkkel folytatott hosszú vitáim folyamán arra jöttem rá, hogy a fent említett szemlélet nem ismerése nemcsak súlyos műszaki- és tudományos tévedések forrása, hanem a száraz toalettek elterjedésének is az egyik legnagyobb akadályát képezi. Gyakran gondoltam a francia közmondásra, ami szerint «a pokol jóindulattal van kikövezve». Ez a mondás jellemzi legjobban a kialakult körülményeket.   

A jelenlévő akadályokat három osztályba csoportosíthatjuk:

• A vízpazarlás és a környezetszennyezés előtérbe vitele a harmadik, a leglényegesebb ártalmat, a biotömeg rombolást, eltakarja. Ennek az egyik legszomorúbb következménye nem más, mint a világon a legelterjedtebb száraz toalettek igen lényegbevágó tervezési hibáinak a fenntartása. Ezek a toalettek legalább annyira rombolják és szennyezik a környezetet, mint a vécék. Sajnos ezeknek a hibás berendezéseknek a gyártói és védői, minden tudományos érv ellenére sem akarnak erről tudomást szerezni. Addig, amíg ezeket a hibákat ki nem javítják a szintén környezetromboló vécékre még szép napok várnak. A száraz toaletteket támadó szakemberek könnyen kimutatják ezeknek a toaletteknek a fenntarthatatlan jellegét.

• A jelenlegi fenntarthatatlan szennyvízkezelési műszaki megoldások a vécék használatából születtek. A vécé kiküszöbölésével a szakemberek gyorsan rájönnének arra, hogy a jelenlegi, igen nagy hasznot biztosító víztisztító berendezéseknek, semmi jövője nincs [2]. Egy igen lényeges gazdasági érdek áll tehát a száraz toalettek elterjedésének az útjában. A csillagászati számokkal kifejezhető haszon fenntartásának érdekében az érdekeltek politikai téren is mindent megtesznek, és eddig, igen nagy sikerrel.

• Ezzel magyarázható a harmadik akadály: a félretájékoztatott nagyközönség minden változás előtt tanúsított fázós magatartása [3].

[2]
Erre szerintem már rá is jöttek. A vécé fenntartása vagy elvetése fogja eldönteni azt, hogy a víztisztítási szakemberek a VÍZGAZDA alapelveit követik, vagy környezetünk teljes rombolásának az útját folytatják. Ez utóbbi út folytatása egyes vállalatoknak búsás hasznot biztosít. Nagy valószínűséggel itt kell keresni a száraz toalettek ellen folytatott igen ügyes és jól álcázott harcot. Hiányosan tájékoztatott, bár a legtöbbször jóindulatú, környezetvédők a fejlődésben lévő országok lakóinak nagyszüleink pottyantós árnyékszékeinek egyes változatait ajánlják. Szerintük ez még mindig jobb, mint természetes szükségleteiket az utak szélén kielégíteni. Ezzel párhuzamosan a vízöblítéses vécét, mint egészségünk őrangyalát mutatják be. Ez tulajdonképpen a környezetromboló vécé leghatásosabb reklámja.

A kereskedelemben árult száraz toalettek viszonylag kényelmesek, nagyon hasonlítanak (nem véletlenül) a vécékre, viszont nagyon drágák. Amint azt a továbbiakban látni fogjuk, ökomérlegük nagyon is vitatható. Amíg a közvélemény rájön a rettenetes környezetrombolás eredetére, a «mindent a szennyvízcsatornába» felfogásra még szép napok várnak. Nagyon sajnálatos kimondani, de a tudományos hozzáállás hiánya miatt a száraz toaletteket gyártó vállalatok és az érdekelt kereskedők képezik a vécék használatának a lehatásosabb támogatóit.

A száraz toaletteket gyártó és értékesítő emberekkel való eszmecseréim gyorsan «süketek párbeszédjére» hasonlítanak. A tudományos adatok előtt is ragaszkodnak a régi, szokásos és hibás megoldásokhoz. Amikor kifogynak a tudományos érvekből, csak azt mondják, hogy az általuk javasolt toaletteket a közönség elfogadhatónak tartja, mert nem változtatja meg a vécével létrejött szokásokat. Jobb egy kevésbé környezetkímélő toalettet használni, mint a vizet a vécében pazarolni. Erre a gondolatra még visszatérünk.

A száraz toalettek működéséről alkotott hibás elméletek

A fekáliát és a vizeletet szét kell választani.

Egy brüsszeli építészcsoport által rendezett nyilvános előadáson [4] egy dán száraz toalett tervező azzal indokolta a vizelet és a fekália szétválasztását, hogy «az állatok sem vizelnek szükségszerűen a fekália mellé» tehát teljesen «ésszerű» a kettő szétválasztása. Ennek a magyarázatnak tudományos alapja nincs.

Szerintem sokkal becsületesebb lett volna a szétválasztás valódi okát egyszerűen kimondani: műszaki szempontból a vizelet külön tartályba való begyűjtése teszi lehetővé a toalett évente csupán egyszeri vagy kétszeri ürítését. A valóban környezetkímélő alomszéket, családi használatnál két- vagy háromnaponként üríteni kell. A külön tartályba begyűjtött vizelet, ürülékünk tömegének a 90 százalékát képezi. A szilárd széklet viszonylag kis helyen tárolható és ürítésére ritkábban van szükség. Ezekben az un. « skandináv toalettekben » a csésze úgy van kialakítva, hogy a vizelet egy külön tartályba folyjon. A fekália egy másik tartályban gyűlik össze, ahol a legtöbb esetben vagy elektromos ellenállással, vagy más energiaforrással megszárítják. Így ezeknek a toaletteknek a használata semmiben sem különbözik a hagyományos vécé használatától. Sok esetben a csészét szilikonos műanyaggal vonják be, amit a vizelet nem nedvesít meg. A kitűzött célt elérték: a használó ürülékétől megszabadult, ez utóbbi szemei elől eltűnik. Ezután úgy tehet, mintha az ürülék kezelésének a problémája nem is létezne; lelkiismerete tiszta. Amikor a begyűjtött fekáliát nem szárítják meg [5], akkor egy nagyon ötletesen kiképzett nagy, több köbméteres tartályban, rácson « komposztálják ». Ezt nevezik belső komposzt rendszernek. Zárt tartályban, a talajtól teljesen elválasztva nagyon nehéz egy humusztermelő folyamatot elvégezni. Ezekben a tartályokban, nemlélegző folyamatok a szerves nitrogént ammónium nitrátra bontják le. Az igazi komposztkészítés csak a talajjal közvetlenül érintkező kupacban, vagy rétegben történik. A talajban élő lények, mint a giliszták, baktériumok, bogarak és gombák a humusz képződésében nagyon fontos szerepet játszanak. A tartályban kialakuló nemlélegző folyamatok az ürülékben lévő szerves nitrogént a humuszképződés folyamatából kivonják. A keletkező nitrát- és ammónium ionok ezután, mint szennyezés jelennek meg a környezetben. A Külön tartályba begyűjtött vizelet felhasználására még visszatérünk. Erről a kényes környezeti ártalomról még a környezetvédő szakemberek sem beszélnek. Úgy tesznek, mintha nem is létezne.

Sajnos a skandináv toalettek által nyújtott kényelemnek ez a környezeti ára. Ne is beszéljünk ezeknek a toaletteknek a kereskedelmi áráról (± 5000€ + beszerelés).

Műszaki szempontból a vizelet szétválasztása egy másik probléma forrása: a szagok hatványozott megjelenése, ami igen bonyolult és drága berendezések kidolgozására kényszeríttette a mérnököket. Amint azt majd az alomszék működésénél látni fogjuk, la szagok megelőzésének a kulcsa pontosan a vizelet, az ürülék és a növényi alom együttes jelenlétében van. A vizelet és a széklet szétválasztásakor keletkezett szagok elvezetésére bonyolult, energiaigényes és drága berendezéseket kell tervezni. Ennek az egyik legjellegzetesebb példája a Clivus Multrum [6] amelyiknek az elhelyezéséhez a házat gyakorlatilag át kell alakítani, vagy a házat már a toalett köré kell tervezni. A fekália begyűjtésére egy tartályt kell a pincében, vagy alagsorban elhelyezni. A szagokat egy csőrendszer vezeti el, amihez a padlózatot, a mennyezetet és a tetőt át kell törni. A tetőre elhelyezett, állandóan működő ventilátor [7] az egész rendszerben alacsonyabb légnyomást létesít, ami a keletkezett szagokat a rendszerben tartja.

Egy ilyen skandináv toalettet nagyon kell akarni, ugyanis használatának nem sok értelme van. Először is az ára, ami 2006-ban 5.000 € felett volt, jelenleg még többe kerül. Ehhez jönnek még az elhelyezéssel járó költségek. Mibe kerül egy pincehelység kialakítása a tartály befogadására? Ezután még legalább két mennyezetet kell kilyukasztani és a tetőt is; egyrészt a fekáliát és a vizeletet elvezető, másrészt a vizeletet a külön tartályba juttató, valamint a szagokat a tetőre kivezető csöveknek. Még egy naponta 24 órán keresztül működő ventilátort is be kell szerelni. Ez utóbbi évente 100 – 200 € értékű elektromos energiát fogyaszt. Ha most a jóindulatú használó megismeri a berendezés teljes környezeti behatásait, akkor inkább beszereltet egy vízöblítéses vécét és azt ráköti egy engedélyezett hagyományos víztisztító berendezésre.

Az un Komposzt-toalettek, amelyekben a vizeletet tartályba vezetik és a fekáliát elektromos ellenállással kiszárítják, sem jobbak, mint a Clivus Multrum. Áruk sem túl kedvező. A szagok elvezetése itt is csővezetékek és ventilátor segítségével történik.

A második hibás elmélet a szárított fekáliát « humusznak » minősíti

A kereskedelemben árult száraz toalettek túlnyomó többsége az előbbiekben leírt rendszer szerint működik [8]. A kereskedők által bemutatott szép színes katalógusokban és hirdetésekben a vizelet kezeléséről vagy nem esik szó, vagy nagyon kevés. A szakértőt legjobban az lepi meg, hogy az elektromos ellenállással, vagy más módszerekkel kiszárított fekáliát «komposztnak» nevezik. A fekália és a vizelet szétválasztásával a helyes komposztkészítés sokkal körülményesebb. A fekáliához hozzáadott tőzeg még nem indítja be a humuszképződést. Ez sem megoldás.

A humuszképződés folyamatának a nem ismerése nemcsak a száraz toalettek tervezőinek és árusítóinak a «kiváltsága». Számos vízkezelési szakember, egyetemi tanár kollégával való eszmecseréim folyamán megdöbbentett részükről (mély tisztelet a kivételeknek!) a víztisztítás teljes ökomérlegének, a különböző komposztrendszerek, valamint a talajtani ismeretek teljes hiánya. Pedig ilyen ismeretek nélkül a hibás víztisztító rendszerek tervezésének nagy a valószínűsége. Nemrégen egy szakértő azon csodálkozott, hogy miért nem helyeslem a tisztítási iszap mezőgazdasági « értékesítését », amikor az iszapban lévő szerves anyag «azonos a humusszal». Tehát az iszapban lévő nitrogén humusz formájában kerül a talajba. Ebből logikusan az következik, hogy a közületi víztisztítás a termőtalaj javítását szolgálja. Ha el is tekintünk az iszapban lévő nehézfémektől, könnyű kimutatni, hogy ez az eszmefuttatás tudományosan helytelen. Egy másik szakértő szerint, amikor az iszapból erjesztéssel metánt készítünk és az erjesztési iszapot komposztáljuk, helyreáll az «ökológiai egyensúly». Csak azt felejti el, hogy a nemlélegző erjesztés folyamán a széntartalmú szerves anyag metánná alakul, amíg a benne lévő nitrogénből ammónium nitrát keletkezik. Az értékes szerves anyag tehát szét lett rombolva. Mint a kutyából sem válik szalonna, úgy az ammónium nitrát (ami tulajdonképpen egy szervetlen műtrágya) sem alakul humusszá. Nagyon sajnálatos módon a legtöbb – különben jóindulatú – környezetvédő ugyanezeket a tudománytalan véleményeket szajkózza.  

A harmadik helytelen vélemény szerint tartályba begyűjtött és tárolt vizelet, minden környezeti ártalom nélkül, a kertben is hasznosítható

A külön tartályba begyűjtött vizeletben, a mindig jelenlévő természetes enzim [9], a szerves nitrogént szervetlen nitrogénre alakítja át. A vizeletben lévő nagy mennyiségű urea, vagy karbamid enzimes hidrolízise folyamán ammónium ionok keletkeznek. Ez az oka a biliben tárolt vizelet erős ammónia (NH₃) szagának. Ürülékünkben lévő szerves nitrogén kb. 80 százaléka, a vizeletben van. Ezzel válik érthetővé a vizelet helyes kezelésének a fontossága, amikor a száraz toalettek környezeti behatásait vizsgáljuk. 

Levegő jelenlétében az ammónium ionok részben nitrát ionokká oxidálódnak. Kisebb mértékben, mérgező nitrit NO₂- ionok is keletkeznek. A tartályban tárolt vizelet, viszonylag elég gyorsan, tömény ammónium nitrát NH₄NO₃ oldattá alakul, amiben még nitrit ionok is vannak. A skandináv toalettek tervezői a tárolt vizeletet, 8-szoros hígítás után, a kert öntözésére tanácsolják.

A nyolcszoros hígítás után felvetődik a kérdés a toalett által megvalósított víztakarékosságról.    A hígított vizeletnek a kertben való felhasználásakor a tárolás alatt keletkezett ammónium ionok NH₄+ a talajba szivárognak [10], és amit a növények fel nem vesznek, az a földalatti vízrendszerbe kerülhet. A vízben megjelenő ammónium-, nitrit-, és nitrát ionok földalatti vízkészleteink minőségét veszélyeztetik. A tárolt vizeletben lévő ammónium nitrát a kertben pontosan úgy viselkedik, mint egy műtrágya: a terméshozamot növeli, a talaj természetes humusztartalmának a rovására. Hosszútávon a talaj állagát tönkreteszi. A laza talajból könnyen elmosható futóhomok, a kötött talajból nedvesen ragacsos, szárazan pedig kőkemény, repedezett talaj keletkezik.

Hatásait figyelembe véve, a tárolt és hígított vizelet kerti felhasználása pontosan olyan következményekkel jár, mint a hígtrágya mezőgazdasági értékesítése.  Ez annál is inkább igaz, hogy a toalettben tárolt és szárított fekália szintén a kert földjébe kerül, ahol a talajban, pontosan a magas nitrogén tartalma miatt, a humusz szénkészleteit mozgósítja. Bár a kerti fölművelésre a hígtrágya felhasználási szabványai elvileg nem érvényesek, környezeti behatásai ezzel még nem elhanyagolhatóak. Az E.U. szabványai szerint, hígtrágyával évente és hektáronként legfeljebb 200 kg nitrogén lehet a földekre vinni. Egy ember, ürülékével évente kb. 5 - 10 kg nitrogént «termel». Ennek a nitrogén mennyiségnek a szabványok szerinti felhasználásához személyenként legalább 250 - 500 m² kert lenne szükséges. Ekkora felszín családoknál csak igen ritkán áll rendelkezésre. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a 200 kg nitrogén hektáronkénti határértékét számos szakember túl magasnak tartja, ugyanis ilyen értékek mellett a földalatti vizek nitrát szennyezése még növekedik.

A negyedik helytelen felfogás szerint a száraz toalettek legfőbb erénye a víztakarékosság és a vízszennyezés csökkentése

Skandináv toalettek esetében a tárolt vizelet hígításához felhasznált víz a takarékosságot jelentősen csökkenti. Az is igaz viszont, hogy a háztartásokban felhasznált víz 25 – 35 %-a vécéöblítésre szolgál. A fentiekben azt is láttuk, hogy azok a toalettek, amelyek a vizelet és a fekália szétválasztásával működnek, jobban szennyezik a környezetet, mint a vécék. Ebből viszont helytelen lenne azt a következtetést levonni, hogy a vécék környezetkímélők. Környezetrombolás szempontjából a vízöblítéses vécé és a skandináv toalettek közötti választás olyan, mintha a pestis és a kolera között kellene választani.

Ezen a szinten egy nagyon gyakori tévhitet kell szétoszlatni, ami szerint egy hatásos víztisztítás a vécé által okozott környezeti károkat megszünteti. Ez egyáltalán nem igaz. Amikor az emberi- vagy állati ürülék a vízbe kerül, egy megfordíthatatlan környezeti kár jön létre [11]. A hagyományos vécékből kifolyó fekáliás víz kezelésére nincs – és nagy valószínűséggel nem is lesz – környezetvédelem szempontjából megnyugtató megoldás. Hiányosan felvilágosított környezetvédők egyik legsúlyosabb tévedése a növényi víztisztításba vetett vak hit. Egy jó száraz toalett, pl. alomszék, használata esetén a család által termelt szappanos szürkevíz kezelésére a növényi víztisztítás teljesen felesleges, száraz vidékeken pedig, határozottan káros.

Térjünk a tárgyra

A fenti elemzés nyomán az olvasó joggal kérdezheti: ha a vécé használata káros, és a kereskedelemben árult száraz toalettek is rombolják a környezetet, akkor mit tegyünk a földünk és saját jövőnk érdekében?

Erre a fogós kérdésre csak akkor tudunk választ adni, ha:

• ürülékünkhöz való viszonyunkat felülvizsgáltuk;
• ismerjük az ökorendszerek működését szabályzó alaptörvényt;
• készek vagyunk ezeket az új ismereteket mindennapi életünkbe is beépíteni.

A az ökorendszereket szabályzó alaptörvény

Mit nevezünk növényi és állati biotömegnek?

A jelenlegi világméretű vízválság eredetét a biotömeg gazdálkodás hiányában, ill. az azt érintő helytelen döntéssorozatban kell keresni. A bioszféra egyensúlyát a világméretű biotömeg rombolás, többek között «energiatermelés» és «szennyvíztisztítás» ürügyén bontotta meg. Még az annyit emlegetett klímaváltozás és üvegházhatás is részben ennek köszönhető.

Sok tekintélyes szakember véleményével ellentétben, az emberi ürülékben lévő biotömeg egyáltalán nem egy «elhanyagolható mennyiség». Az emberiség által termelt ürülék értékes szerves anyagában lévő nitrogén, a mezőgazdaságban ma használt nitrogén 40 %-ával egyenértékű [12]. Ez a hatalmas mennyiségű értékes szerves anyag jelenleg elvész, vagy víztisztítás folyamán nitrát szennyezéssé alakul. A földön élő nagy termetű állatok biotőmegében az ember, a szarvasmarhák és a sertések után, a harmadik helyet foglalja el.  A bioszféra fenntartható működéséhez, az egyre nagyobb tömeget képező emberiség ürüléke nélkülözhetetlen. Az ürülékben lévő szerves anyag víztisztítás ürügyén való szétrombolása kollektív öngyilkosságnak minősíthető. Ebben az értelemben a fekáliás (fekete) víz tisztítása, bármilyen módszerrel is történik, a fenntartható gazdálkodás alapelveivel összeegyeztethetetlen [13].

Ennek a gondolatnak a bővebb kifejtése a humusz jelentőségét ismertető fejezetben olvasható. Ez is hozzátartozik a VÍZGAZDA alapelveihez.

A fent meghatározott alaptörvény tiszteletben tartására olyan műszaki megoldásokat kell alkalmazni, amelyek az állati- és növényi eredetű biotömeget együttesen a humuszképződés folyamataiba hatásosan visszavezetik. Ennek a megvalósítására, a továbbiakban leírt alomszék használata képezi az egyik lehetséges megoldást.

Ideje lenne az ürülékünkről alkotott felfogásunkat felülvizsgálni. Egyszer s mindenkorra meg kell érteni azt, hogy az emberi- és állati ürülék nem egy egészségre veszélyes hulladék, amit minden áron el kell tüntetni. Ellenkezőleg: ez az állati biotömeg a bioszféra szerves része, amit a víz, a szén, a nitrogén és a foszfor nagy természetes körforgásaiba vissza kell vezetni. Élelmiszerünk a földből ered; tehát amivé válik, ürülékünket is a földbe kell visszavezetni, de nem akárhogyan, hanem a talajban lejátszódó élettani folyamatok figyelembe vételével. Ennek hiányában, földünk életében helyrehozhatatlan károkat okozhatunk.

Az olvasás folytatására nyissuk meg Az ürülék(hez)től való (v)iszonyunk c. fejezetet.

ELEJÉRE