DeutschVÍZÖNELLÁTÓEnglishVÍZÖNELLÁTÓEspañolVÍZÖNELLÁTÓFrançaisVÍZÖNELLÁTÓMagyarVÍZÖNELLÁTÓNederlandsVÍZÖNELLÁTÓ
Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh
Eautarcie EAUTARCIE Eautarcie- Joseph Országh
CímlapBevezetésVÍZGAZDA: a fenntartható vízgazdálkodásEsővízhasznosításSzennyvízkezelésSzáraz toalettekVízönellátó a városban és a nagy világbanA biotömeg és a víz együttes kezeléseGondolatok a vízügyi politikárólFüggelék VÍZÖNELLÁTÓ Fenntartható vízgazdálkodás a világban
Száraz toalettek
Száraz toalettet használni

Mi és az ürülékünk

Kiáltvány az ürülékről

Egy kis humor a vécé körül

A száraz toalettek három nemzedéke

Az alomszék használata
Ürülékünk vegyi összetétele
Komposzt emberi trágyából
Alomszék a kereskedelemben

A száraz toalettek egyre szélesebb elterjedése nyomán, a hivatalos és vezető vízügyi szakembereket az bármennyire is irritálja, a világon lassan arra a pontra érünk, ahol a száraz toalettek használatát már nem lehet nem tudomásul venni. Az utóvéd harc, amit a szakemberek a vízöblítéses vécé minden áron való fenntartására vívnak, most arra összpontosul, hogy a száraz toaletteket úgy mutassák be, mint egy «szükségmegoldást» ott, ahol még kiépített szennyvízcsatorna nincs. Ezen az úton a vécé, mint «egészségünk őrző angyala» jelenik meg, aminek az alternatív megoldása csak a «latrinának» becézett pottyantós árnyékszék.

A fejlődő országokban az «emberbaráti szervezetek» által elhelyezett latrinák csak arra jók, hogy a valóban kényelmes száraz toaletteket lejárassák. A félretájékoztatott emberek ezután bárhol a világon csak az «őrangyal» vécére fognak vágyni.

Az alanti szövegben az érem másik oldala is láthatóvá válik. A vízöblítéses vécé elrettentő ökomérlege nyomán előtűnnek azok a cseremegoldások, amelyek hosszútávon is fenntarthatók. Rájövünk arra is, hogy a száraz toalett nem egy szükségmegoldás, hanem a 21. század vécéje. Jelenleg a száraz toalettek harmadik nemzedékét képviselő alomszéket nem a fejlődésben lévő országok-, sem a nyomortanyák lakói, hanem elsősorban a világ legfejlettebb országaiban lakó értelmiségi középosztály legjobban tájékozott családjai használják.  
Franciául tudó olvasóimnak ajánlom egy belga hölgy Andalúziában létesített vendégfogadójának a rövid történetét ahol a viszonylag tehetős vendégek vécé helyett alomszéket használnak, esővízben fürödnek és esővizet isznak.

A szöveg első változata a www.eautarcie.com honlapon 2003-ban jelent meg.

Az átdolgozott francia szöveg megjelenési dátuma a www.eautarcie.org honlapon: 2009-10-09

Az átdolgozott magyar szöveg megjelenési dátuma a www.eautarcie.org honlapon : 2010-12-10

Frissítve: 2012-04-05

Miért használunk száraz toalettet?

A száraz toalettek használata előtt tornyosuló akadályok

Szerencsére számos környezetvédő tudja már azt, hogy egy jó száraz toalett használata a környezettudat egyik csúcsát képezi. Ez valóban így is van. Sajnos, megfelelő felvilágosítás hiányában ezek, a mindig jóindulatú emberek, tudományosan vitatható – néha helytelen – érvekkel próbálják a száraz toalettek használatát indokolni.

A száraz toalettek indokolása két nagy ellenérv körül forog: a vízöblítéses vécék (a későbbiekben ezeket csak vécének nevezzük [1]) által elpazarolt nagy mennyiségű víz és az így keletkezett környezetszennyezés. Anélkül, hogy ezeket tagadnánk, sajnos ki kell mondani, hogy ez a két ellenérv a vécék által okozott károknak csak egy viszonylag lényegtelen része. Az emberi- és állati ürüléknek a vízbe való bevezetése olyan széleskörű probléma sorozatot indít el, ami jelentősen befolyásolja nemcsak a víz fenntartható használatát, hanem az annyit emlegetett klímaváltozás további útját is. Ezt a szemléletet a száraz toalettek hívei nem nagyon ismerik és nem is beszélnek róla.

[1]
 Vécé » szavunk az angol « water closed » kifejezés (rövidítve W-C), nyelvünk igényei szerint való, igen szerencsés átírása. Ettől függetlenül jobb, ha a magyar használó tisztában van az idegen nyelvből magyarra átültetett szavak pontos jelentésével. Magyar tanárom, aki különben orosz és francia szakos is volt mindig azt mondta «ne keverjük össze a szezont a fazonnal». Erre gondolok, amikor a rádióban a «szezonárusi influenzáról» hallok beszélni. Holnap már az idénymunkásokat is «szezonárusi munkásoknak» fogják nevezni.  Franciául «saison» (ejtsd szezon) szót az évszak és az idény jelölésére egyaránt használják. A kettő jelentése pedig nem ugyanaz. Magyarul helyesen «influenza idényről» beszélhetünk, ami nem egyezik meg szükségszerűen valamelyik évszakkal. Az Influenza idény egyik évszakból a másikba is elhúzódhat. Viszont az «idény-influenza» a vírusos betegség leggyakoribb válfaját jelenti, amelyik rendszerint az «influenza idényben» (és nem egy szezonban azaz évszakban) jelenik meg.

Hasonlóképpen nem szabad összekeverni a francia «toilette»-ből átvett toalett szavunkat a szintén jövevény vécé szavunkkal. A franciák a toilette szavukat használják nemcsak a mosdó, hanem a ruhaviselet és a tisztálkodás megjelölésére is. A toalett magyarul csak azt a helyet és eszközt jelöli, ahol és amibe ürülékünktől megszabadulunk, bár a mosdó és a vécé szavunk ezeket a fogalmakat még pontosabban jelölik meg. Viszont egy toalett működhet vízzel vagy víz nélkül. Egy vécé viszont csak vízzel működik, minután az eredeti angol szóban a „water” vizet jelent. A gyakran használt «száraz vécé» magyarul tulajdonképpen fából vaskarika: ami száraz, abban nem lehet víz (water). Használjuk tehát toalett szavunkat azokra a berendezésekre, amelyek víz nélkül működnek. Amelyek viszont vízzel működnek, pontosabb a vécé szót használni. Egyenlőre a továbbiakban, félreértések elkerülése végett, a « száraz toalett » kifejezést fogom használni. A későbbiekben azt is látni fogjuk, hogy a gyakran emlegetett «komposzt toalett» számos, még működési elvében is különböző, berendezést jelöl. Itt is jobb minden esetben a pontos magyar szavakat használni, amelyekre még rátérünk.

Száraz toalettek gyártóival és azokat áruló kereskedőkkel folytatott hosszú vitáim folyamán arra jöttem rá, hogy a fent említett szemlélet nem ismerése nemcsak súlyos műszaki- és tudományos tévedések forrása, hanem a száraz toalettek elterjedésének is az egyik legnagyobb akadályát képezi. Gyakran gondoltam a francia közmondásra, ami szerint «a pokol jóindulattal van kikövezve». Ez a mondás jellemzi legjobban a kialakult körülményeket.   

A jelenlévő akadályokat három osztályba csoportosíthatjuk:

[2]
Erre szerintem már rá is jöttek. A vécé fenntartása vagy elvetése fogja eldönteni azt, hogy a víztisztítási szakemberek a VÍZGAZDA alapelveit követik, vagy környezetünk teljes rombolásának az útját folytatják. Ez utóbbi út folytatása egyes vállalatoknak búsás hasznot biztosít. Nagy valószínűséggel itt kell keresni a száraz toalettek ellen folytatott igen ügyes és jól álcázott harcot. Hiányosan tájékoztatott, bár a legtöbbször jóindulatú, környezetvédők a fejlődésben lévő országok lakóinak nagyszüleink pottyantós árnyékszékeinek egyes változatait ajánlják. Szerintük ez még mindig jobb, mint természetes szükségleteiket az utak szélén kielégíteni. Ezzel párhuzamosan a vízöblítéses vécét, mint egészségünk őrangyalát mutatják be. Ez tulajdonképpen a környezetromboló vécé leghatásosabb reklámja.
[3]
Megfelelő tájékoztatással és a környezetet valóban védő törvényekkel az embereket viszonylag gyorsan át lehetne vezetni a fenntartható szennyvízkezelés műszaki megoldásainak az elfogadására. Erre csak egy határozott politikai akarat kell. A politikai vezetők a történelem folyamán ennél sokkal népszerűtlenebb kényszerhelyzeteket tudtak a választópolgárokra ráerőszakolni. Teljesen tárgyilagos és következetes tájékoztatás nyomán, maga a közvélemény követelné a vécék elhagyását – még városokban is. A VÍZGAZDA alapelveinek az alkalmazásával nemcsak a környezetet védenénk hatásosabban, hanem a szennyvízkezelés is sokkal kevesebbe kerülne. Az már egy másik kérdés, hogy a vécé elhagyása az átlagembert (a decentralizált műszaki megoldások előtérbe helyezésével) esetleg az önálló gondolkodás útjára terelheti, ami a legtöbb hatalmi rendszernek egyáltalán nem áll az érdekében. A tudományos fél-igazságokon nyugvó rögeszmés «higiénikus» felfogást, a baktériumoktól való irracionális félelmet, mesterséges agymosással tartják fenn. Az eljárás mögött nemcsak hatalmi, ideológiai, hanem nagyon erős kereskedelmi érdekek is lapulnak. 

A kereskedelemben árult száraz toalettek viszonylag kényelmesek, nagyon hasonlítanak (nem véletlenül) a vécékre, viszont nagyon drágák. Amint azt a továbbiakban látni fogjuk, ökomérlegük nagyon is vitatható. Amíg a közvélemény rájön a rettenetes környezetrombolás eredetére, a «mindent a szennyvízcsatornába» felfogásra még szép napok várnak. Nagyon sajnálatos kimondani, de a tudományos hozzáállás hiánya miatt a száraz toaletteket gyártó vállalatok és az érdekelt kereskedők képezik a vécék használatának a lehatásosabb támogatóit.

A száraz toaletteket gyártó és értékesítő emberekkel való eszmecseréim gyorsan «süketek párbeszédjére» hasonlítanak. A tudományos adatok előtt is ragaszkodnak a régi, szokásos és hibás megoldásokhoz. Amikor kifogynak a tudományos érvekből, csak azt mondják, hogy az általuk javasolt toaletteket a közönség elfogadhatónak tartja, mert nem változtatja meg a vécével létrejött szokásokat. Jobb egy kevésbé környezetkímélő toalettet használni, mint a vizet a vécében pazarolni. Erre a gondolatra még visszatérünk.

A száraz toalettek működéséről alkotott hibás elméletek

A fekáliát és a vizeletet szét kell választani.

Egy brüsszeli építészcsoport által rendezett nyilvános előadáson [4] egy dán száraz toalett tervező azzal indokolta a vizelet és a fekália szétválasztását, hogy «az állatok sem vizelnek szükségszerűen a fekália mellé» tehát teljesen «ésszerű» a kettő szétválasztása. Ennek a magyarázatnak tudományos alapja nincs.

[4]
Ez az építész Pierre Deru és társai, akinek a munkái a régi brüsszeli házak környezetkímélő felújításában, valamint a bio-építészetben nagyon figyelemre méltóak.  http://www.architectes-aadd.be

Szerintem sokkal becsületesebb lett volna a szétválasztás valódi okát egyszerűen kimondani: műszaki szempontból a vizelet külön tartályba való begyűjtése teszi lehetővé a toalett évente csupán egyszeri vagy kétszeri ürítését. A valóban környezetkímélő alomszéket, családi használatnál két- vagy háromnaponként üríteni kell. A külön tartályba begyűjtött vizelet, ürülékünk tömegének a 90 százalékát képezi. A szilárd széklet viszonylag kis helyen tárolható és ürítésére ritkábban van szükség. Ezekben az un. « skandináv toalettekben » a csésze úgy van kialakítva, hogy a vizelet egy külön tartályba folyjon. A fekália egy másik tartályban gyűlik össze, ahol a legtöbb esetben vagy elektromos ellenállással, vagy más energiaforrással megszárítják. Így ezeknek a toaletteknek a használata semmiben sem különbözik a hagyományos vécé használatától. Sok esetben a csészét szilikonos műanyaggal vonják be, amit a vizelet nem nedvesít meg. A kitűzött célt elérték: a használó ürülékétől megszabadult, ez utóbbi szemei elől eltűnik. Ezután úgy tehet, mintha az ürülék kezelésének a problémája nem is létezne; lelkiismerete tiszta. Amikor a begyűjtött fekáliát nem szárítják meg [5], akkor egy nagyon ötletesen kiképzett nagy, több köbméteres tartályban, rácson « komposztálják ». Ezt nevezik belső komposzt rendszernek. Zárt tartályban, a talajtól teljesen elválasztva nagyon nehéz egy humusztermelő folyamatot elvégezni. Ezekben a tartályokban, nemlélegző folyamatok a szerves nitrogént ammónium nitrátra bontják le. Az igazi komposztkészítés csak a talajjal közvetlenül érintkező kupacban, vagy rétegben történik. A talajban élő lények, mint a giliszták, baktériumok, bogarak és gombák a humusz képződésében nagyon fontos szerepet játszanak. A tartályban kialakuló nemlélegző folyamatok az ürülékben lévő szerves nitrogént a humuszképződés folyamatából kivonják. A keletkező nitrát- és ammónium ionok ezután, mint szennyezés jelennek meg a környezetben. A Külön tartályba begyűjtött vizelet felhasználására még visszatérünk. Erről a kényes környezeti ártalomról még a környezetvédő szakemberek sem beszélnek. Úgy tesznek, mintha nem is létezne.

Sajnos a skandináv toalettek által nyújtott kényelemnek ez a környezeti ára. Ne is beszéljünk ezeknek a toaletteknek a kereskedelmi áráról (± 5000€ + beszerelés).

Műszaki szempontból a vizelet szétválasztása egy másik probléma forrása: a szagok hatványozott megjelenése, ami igen bonyolult és drága berendezések kidolgozására kényszeríttette a mérnököket. Amint azt majd az alomszék működésénél látni fogjuk, la szagok megelőzésének a kulcsa pontosan a vizelet, az ürülék és a növényi alom együttes jelenlétében van. A vizelet és a széklet szétválasztásakor keletkezett szagok elvezetésére bonyolult, energiaigényes és drága berendezéseket kell tervezni. Ennek az egyik legjellegzetesebb példája a Clivus Multrum [6] amelyiknek az elhelyezéséhez a házat gyakorlatilag át kell alakítani, vagy a házat már a toalett köré kell tervezni. A fekália begyűjtésére egy tartályt kell a pincében, vagy alagsorban elhelyezni. A szagokat egy csőrendszer vezeti el, amihez a padlózatot, a mennyezetet és a tetőt át kell törni. A tetőre elhelyezett, állandóan működő ventilátor [7] az egész rendszerben alacsonyabb légnyomást létesít, ami a keletkezett szagokat a rendszerben tartja.

[5]
Ezeknek a toaletteknek a gyártói a szárított fekáliát « komposztnak » nevezik, ami talajtani ismereteikre különös fényt vet.
[6]
Ökomérlegük ismeretében ezeket a toaletteket én inkább «Clivus Monstrum»-nak nevezném.
[7]
Egy ismerősöm egy ilyen toalettet helyezett el házában. Minden rendben is volt addig, amíg a család két hétre el nem ment nyaralni, ami alatt a házban az áramot – biztonsági okokból – kikapcsolták. Hazajövet a házban iszonyú bűz volt és nagyon sok légy.

Egy ilyen skandináv toalettet nagyon kell akarni, ugyanis használatának nem sok értelme van. Először is az ára, ami 2006-ban 5.000 € felett volt, jelenleg még többe kerül. Ehhez jönnek még az elhelyezéssel járó költségek. Mibe kerül egy pincehelység kialakítása a tartály befogadására? Ezután még legalább két mennyezetet kell kilyukasztani és a tetőt is; egyrészt a fekáliát és a vizeletet elvezető, másrészt a vizeletet a külön tartályba juttató, valamint a szagokat a tetőre kivezető csöveknek. Még egy naponta 24 órán keresztül működő ventilátort is be kell szerelni. Ez utóbbi évente 100 – 200 € értékű elektromos energiát fogyaszt. Ha most a jóindulatú használó megismeri a berendezés teljes környezeti behatásait, akkor inkább beszereltet egy vízöblítéses vécét és azt ráköti egy engedélyezett hagyományos víztisztító berendezésre.

Az un Komposzt-toalettek, amelyekben a vizeletet tartályba vezetik és a fekáliát elektromos ellenállással kiszárítják, sem jobbak, mint a Clivus Multrum. Áruk sem túl kedvező. A szagok elvezetése itt is csővezetékek és ventilátor segítségével történik.

A második hibás elmélet a szárított fekáliát « humusznak » minősíti

A kereskedelemben árult száraz toalettek túlnyomó többsége az előbbiekben leírt rendszer szerint működik [8]. A kereskedők által bemutatott szép színes katalógusokban és hirdetésekben a vizelet kezeléséről vagy nem esik szó, vagy nagyon kevés. A szakértőt legjobban az lepi meg, hogy az elektromos ellenállással, vagy más módszerekkel kiszárított fekáliát «komposztnak» nevezik. A fekália és a vizelet szétválasztásával a helyes komposztkészítés sokkal körülményesebb. A fekáliához hozzáadott tőzeg még nem indítja be a humuszképződést. Ez sem megoldás.

[8]
A környezetet legjobban azok a toalettek szennyezik és rombolják, amelyek a fekália és a vizelet elválasztásával működnek. A kettő együttes begyűjtése azonban nem elegendő. Egy valóban környezetkímélő toalett megtervezéséhez ismerni kell a talaj humuszképződésének a folyamatát is. A toalett «termelésének» a helyes kezeléséhez a különböző komposztrendszerek ismerete is szükséges.

A humuszképződés folyamatának a nem ismerése nemcsak a száraz toalettek tervezőinek és árusítóinak a «kiváltsága». Számos vízkezelési szakember, egyetemi tanár kollégával való eszmecseréim folyamán megdöbbentett részükről (mély tisztelet a kivételeknek!) a víztisztítás teljes ökomérlegének, a különböző komposztrendszerek, valamint a talajtani ismeretek teljes hiánya. Pedig ilyen ismeretek nélkül a hibás víztisztító rendszerek tervezésének nagy a valószínűsége. Nemrégen egy szakértő azon csodálkozott, hogy miért nem helyeslem a tisztítási iszap mezőgazdasági « értékesítését », amikor az iszapban lévő szerves anyag «azonos a humusszal». Tehát az iszapban lévő nitrogén humusz formájában kerül a talajba. Ebből logikusan az következik, hogy a közületi víztisztítás a termőtalaj javítását szolgálja. Ha el is tekintünk az iszapban lévő nehézfémektől, könnyű kimutatni, hogy ez az eszmefuttatás tudományosan helytelen. Egy másik szakértő szerint, amikor az iszapból erjesztéssel metánt készítünk és az erjesztési iszapot komposztáljuk, helyreáll az «ökológiai egyensúly». Csak azt felejti el, hogy a nemlélegző erjesztés folyamán a széntartalmú szerves anyag metánná alakul, amíg a benne lévő nitrogénből ammónium nitrát keletkezik. Az értékes szerves anyag tehát szét lett rombolva. Mint a kutyából sem válik szalonna, úgy az ammónium nitrát (ami tulajdonképpen egy szervetlen műtrágya) sem alakul humusszá. Nagyon sajnálatos módon a legtöbb – különben jóindulatú – környezetvédő ugyanezeket a tudománytalan véleményeket szajkózza.  

A harmadik helytelen vélemény szerint tartályba begyűjtött és tárolt vizelet, minden környezeti ártalom nélkül, a kertben is hasznosítható

A külön tartályba begyűjtött vizeletben, a mindig jelenlévő természetes enzim [9], a szerves nitrogént szervetlen nitrogénre alakítja át. A vizeletben lévő nagy mennyiségű urea, vagy karbamid enzimes hidrolízise folyamán ammónium ionok keletkeznek. Ez az oka a biliben tárolt vizelet erős ammónia (NH3) szagának. Ürülékünkben lévő szerves nitrogén kb. 80 százaléka, a vizeletben van. Ezzel válik érthetővé a vizelet helyes kezelésének a fontossága, amikor a száraz toalettek környezeti behatásait vizsgáljuk. 

[9]
Ennek az enzimnek a neve ureáz. A tárolt vizeletben lévő urea, vagy karbamid (NH2)2CO molekulákat az ureáz hidrolizálja. A vegyi folyamat következtében ammónium NH3 és széndioxid CO2 keletkezik.

Levegő jelenlétében az ammónium ionok részben nitrát ionokká oxidálódnak. Kisebb mértékben, mérgező nitrit NO2- ionok is keletkeznek. A tartályban tárolt vizelet, viszonylag elég gyorsan, tömény ammónium nitrát NH4NO3 oldattá alakul, amiben még nitrit ionok is vannak. A skandináv toalettek tervezői a tárolt vizeletet, 8-szoros hígítás után, a kert öntözésére tanácsolják.

A nyolcszoros hígítás után felvetődik a kérdés a toalett által megvalósított víztakarékosságról.    A hígított vizeletnek a kertben való felhasználásakor a tárolás alatt keletkezett ammónium ionok NH4+ a talajba szivárognak [10], és amit a növények fel nem vesznek, az a földalatti vízrendszerbe kerülhet. A vízben megjelenő ammónium-, nitrit-, és nitrát ionok földalatti vízkészleteink minőségét veszélyeztetik. A tárolt vizeletben lévő ammónium nitrát a kertben pontosan úgy viselkedik, mint egy műtrágya: a terméshozamot növeli, a talaj természetes humusztartalmának a rovására. Hosszútávon a talaj állagát tönkreteszi. A laza talajból könnyen elmosható futóhomok, a kötött talajból nedvesen ragacsos, szárazan pedig kőkemény, repedezett talaj keletkezik.

[10]
Az ammónium ionok (NH4+) kisebbek, mint a szintén könnyen beszivárgó nitrát (NO3-) ionok. Szerencsére a talajban végbemenő nemlélegző redukciós élettani folyamatok ezeket az ionokat részben nitrogén gázzá alakítják. Viszont ezeknek a folyamatoknak is van egy határa, amit a hígtrágya mezőgazdasági értékesítése nyomán tapasztalt nitrát szennyezés, jól szemléltet. Az ipari állattenyésztés által termelt hígtrágya majdnem azonos a skandináv toalettek használata nyomán keletkezett és tárolt vizelettel.    

Hatásait figyelembe véve, a tárolt és hígított vizelet kerti felhasználása pontosan olyan következményekkel jár, mint a hígtrágya mezőgazdasági értékesítése.  Ez annál is inkább igaz, hogy a toalettben tárolt és szárított fekália szintén a kert földjébe kerül, ahol a talajban, pontosan a magas nitrogén tartalma miatt, a humusz szénkészleteit mozgósítja. Bár a kerti fölművelésre a hígtrágya felhasználási szabványai elvileg nem érvényesek, környezeti behatásai ezzel még nem elhanyagolhatóak. Az E.U. szabványai szerint, hígtrágyával évente és hektáronként legfeljebb 200 kg nitrogén lehet a földekre vinni. Egy ember, ürülékével évente kb. 5 - 10 kg nitrogént «termel». Ennek a nitrogén mennyiségnek a szabványok szerinti felhasználásához személyenként legalább 250 - 500 m2 kert lenne szükséges. Ekkora felszín családoknál csak igen ritkán áll rendelkezésre. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a 200 kg nitrogén hektáronkénti határértékét számos szakember túl magasnak tartja, ugyanis ilyen értékek mellett a földalatti vizek nitrát szennyezése még növekedik.

A negyedik helytelen felfogás szerint a száraz toalettek legfőbb erénye a víztakarékosság és a vízszennyezés csökkentése

Skandináv toalettek esetében a tárolt vizelet hígításához felhasznált víz a takarékosságot jelentősen csökkenti. Az is igaz viszont, hogy a háztartásokban felhasznált víz 25 – 35 %-a vécéöblítésre szolgál. A fentiekben azt is láttuk, hogy azok a toalettek, amelyek a vizelet és a fekália szétválasztásával működnek, jobban szennyezik a környezetet, mint a vécék. Ebből viszont helytelen lenne azt a következtetést levonni, hogy a vécék környezetkímélők. Környezetrombolás szempontjából a vízöblítéses vécé és a skandináv toalettek közötti választás olyan, mintha a pestis és a kolera között kellene választani.

Ezen a szinten egy nagyon gyakori tévhitet kell szétoszlatni, ami szerint egy hatásos víztisztítás a vécé által okozott környezeti károkat megszünteti. Ez egyáltalán nem igaz. Amikor az emberi- vagy állati ürülék a vízbe kerül, egy megfordíthatatlan környezeti kár jön létre [11]. A hagyományos vécékből kifolyó fekáliás víz kezelésére nincs – és nagy valószínűséggel nem is lesz – környezetvédelem szempontjából megnyugtató megoldás. Hiányosan felvilágosított környezetvédők egyik legsúlyosabb tévedése a növényi víztisztításba vetett vak hit. Egy jó száraz toalett, pl. alomszék, használata esetén a család által termelt szappanos szürkevíz kezelésére a növényi víztisztítás teljesen felesleges, száraz vidékeken pedig, határozottan káros.

[11]
Ez a kijelentés mind a rácson felnevelt állatokra, mind a vízöblítéses vécére vonatkozik. Az állatok almon való nevelése és az alomszék használata azonos élettani folyamatokra épül, amelyeknek az alkalmazása nélkül nem lehet hosszútávon is fenntartható vízgazdálkodásról beszélni.

Térjünk a tárgyra

A fenti elemzés nyomán az olvasó joggal kérdezheti: ha a vécé használata káros, és a kereskedelemben árult száraz toalettek is rombolják a környezetet, akkor mit tegyünk a földünk és saját jövőnk érdekében?

Erre a fogós kérdésre csak akkor tudunk választ adni, ha:

A az ökorendszereket szabályzó alaptörvény

Az élővilág által létrehozott «biotömegnek» nevezett értékes anyag nem hulladék, hanem az élővilág működését fenntartó nélkülözhetetlen alapanyag. Ennek az állati- és növényi eredetű biotömegnek minden kilogrammja, amit a humuszképződés folyamataiba vissza nem vezetünk, az ökorendszerek működési erejét csökkenti, a földi élet feltételeit rontja, és a környezetet szennyezi.

A biotömeg rombolása, többek között a szén, a nitrogén, a foszfor és a víz természetes körforgását töri meg.

Mit nevezünk növényi és állati biotömegnek?

Növényi biotömeg Állati biotömeg
Fák, levelek, ágak, növények, gyümölcsök, szalma, széna, polyva, törek, szárak, csutkák, kérgek, rőzse, szecska, stb. Ehhez tartozik még minden cellulózban gazdag hulladék is, mint a papír, karton, gyapot, pamut, természetes rostok, cefre, növényi olajok, stb.  Hullák, dögök, tetemek, emberi- és állati ürülék, vizelet, tollak, gyapjú, szőrme, bunda, bőr, csontok, stb.
Szénben gazdag, nitrogénben szegény, cellulóz alapú anyagok. Nitrogénben gazdag, szénben szegény aminosav (fehérje) alapú anyagok.
Magas szén/nitrogén (C/N) arány, ami 300-at is elérhet. Alacsony szén/nitrogén (C/N) arány, ami 7 alá is süllyedhet.
E két fajta biotömegnek a termőtalaj képződési folyamataiba való helyes és együttes visszavezetése nélkül földünkön nem lehet sem fenntartható vízgazdálkodás, sem fenntartható élelmiszer termelés.

Ezzel szemben: A rendelkezésre álló összes biotömeg világméretű mozgósítása a humusz képzésére és a szárazföldi ökorendszerek talajainak az újraélesztésére nemcsak a klímaváltozásokat lassítaná, vagy állítaná meg, hanem az emberiséget véglegesen kivezetné a világméretű vízproblémákból. Ezeken kívül elegendő élelmiszert biztosítana minden ember számára.

Egy világméretű biotömeg tervezet végrehajtása nem kerülne többe, mint amit ma az ivóvíz problémák megoldására a szakemberek kérnek. Egy ilyen biotömeg tervezet két nemzedék leforgása alatt (kb. 50 év) megvalósítható. Megvalósításának az első 5 éve után már igen jelentős eredményeket, javulást mutatna fel.

A jelenlegi világméretű vízválság eredetét a biotömeg gazdálkodás hiányában, ill. az azt érintő helytelen döntéssorozatban kell keresni. A bioszféra egyensúlyát a világméretű biotömeg rombolás, többek között «energiatermelés» és «szennyvíztisztítás» ürügyén bontotta meg. Még az annyit emlegetett klímaváltozás és üvegházhatás is részben ennek köszönhető.

Sok tekintélyes szakember véleményével ellentétben, az emberi ürülékben lévő biotömeg egyáltalán nem egy «elhanyagolható mennyiség». Az emberiség által termelt ürülék értékes szerves anyagában lévő nitrogén, a mezőgazdaságban ma használt nitrogén 40 %-ával egyenértékű [12]. Ez a hatalmas mennyiségű értékes szerves anyag jelenleg elvész, vagy víztisztítás folyamán nitrát szennyezéssé alakul. A földön élő nagy termetű állatok biotőmegében az ember, a szarvasmarhák és a sertések után, a harmadik helyet foglalja el.  A bioszféra fenntartható működéséhez, az egyre nagyobb tömeget képező emberiség ürüléke nélkülözhetetlen. Az ürülékben lévő szerves anyag víztisztítás ürügyén való szétrombolása kollektív öngyilkosságnak minősíthető. Ebben az értelemben a fekáliás (fekete) víz tisztítása, bármilyen módszerrel is történik, a fenntartható gazdálkodás alapelveivel összeegyeztethetetlen [13].

Ennek a gondolatnak a bővebb kifejtése a humusz jelentőségét ismertető fejezetben olvasható. Ez is hozzátartozik a VÍZGAZDA alapelveihez.

A fent meghatározott alaptörvény tiszteletben tartására olyan műszaki megoldásokat kell alkalmazni, amelyek az állati- és növényi eredetű biotömeget együttesen a humuszképződés folyamataiba hatásosan visszavezetik. Ennek a megvalósítására, a továbbiakban leírt alomszék használata képezi az egyik lehetséges megoldást.

[12]
Ezt az adatot egy, a Löveni Katholikus Egyetemen (UCL) 2000-ben megjelent tanulmány idézte. Jelenleg ez a szám feltehetően magasabb. Forrás: M. Bertaglia, Séminaire en pollution de l'environnement 1998-99. Université Catholique de Louvain (Belgique). Unité de Génie Biologique.
Nem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi mezőgazdaság egy jelentős hányada ipari jellegű és nem élelmiszer termelésre használják. Az emberi ürülék növényi hulladékokkal való komposztálása nagyrészt fedezné az élelmiszert termelő földek nitrogén, foszfor és kálium igényeit. Ez különben jelentős ásatag energiahordozó megtakarításához is vezetne: pl. egy kilogramm nitrogén, műtrágya formájában való előállításához, két és fél kilogramm kőolajat égetnek el.

[13]
Az első vízöblítéses vécét egy angol vízvezeték szerelő, Thomas Capper építette a 18. század végén. Eleinte, kizárólagosan a gazdagok igényeit volt hivatott kielégíteni. Ilyen korlátolt használat mellett, a létrejött környezeti károk nem voltak számottevőek. Sajnos az akkor divatba jött «higiénikus» életfelfogás nyomására, sok szakember ebben látta a városok köztisztaságának a leghatásosabb megoldását. Ekkor a környezeti behatásokkal még senki sem foglalkozott, bár a vécék széleskörű elterjedésének a következményeit a korabeli francia szakemberek élesen bírálták. Az is igaz, hogy ők sem a víz pazarlását és szennyezését helyezték előtérbe, hanem az emberi ürülék fel nem használásából eredő gazdasági károkat. A franciák az angolokat, akik ekkor Londonban már a vécéket a szennyvízcsatornákra kötötték, milliókat érő pazarlással vádolták és kinevették. Párizsban ekkor még a fekáliás vizet a városon kívül elhelyezett hatalmas tárolókba gyűjtötték be, ahonnan az «elzáró csapok» (franciául: vannes) kinyitásával a derített feketevizet elpárologtató tartályokba eresztették. A franciák ezért hívják még ma is a fekáliás- feketevizet «eaux vannes»-nak, amit magyarra szó szerint «csapvíznek» fordíthatnánk. Az «eaux vannes» elpárolgása után fennmaradt iszap nagy mennyiségű ammónium nitrátot tartalmazott, amiből a francia hadseregnek, Lavoisier eljárásával, robbanószereket készítettek. Állítólag, ötven évvel Liebig előtt, a Párizs környéki zöldséges kertekben még műtrágyának is használták. Victor Hugo még a fekália ipari és mezőgazdasági felhasználásának nagy híve volt. Jules Verne, ezzel szemben már a higiénikus felfogás híveként, az általa elképzelt eszményi városban, a csatornára kötött vécében látta a jövő városainak a tisztaságát. Az ipari korszak nagy városainak a zsúfoltságát ekkor még a fel nem tárt földrészek igen ritka lakossága ellensúlyozta. A «mindent a szennyvízcsatornába» felfogás és a vécék által okozható környezeti károkra a korabeli szakemberek nem gondolhattak. Ennek a felfogásnak az árnyoldalai, de a cseremegoldások is, ma már ismertek. Azt is tudjuk pontosan, hogyan kerülhetjük el a városok szennyvize által, a közeli folyók bűzlő csatornákká való alakítását. A ma mindenütt kierőszakolt szennyvíztisztítás nem megoldás.  A vízöblítéses vécé tulajdonképpen csak egy történelmi tévedés, amit most már ideje lenne kijavítani. Aggasztó viszont az a tény, hogy a vízügyi szakemberek többsége még a 19. század tévedéseiben él és dolgozik.

Ideje lenne az ürülékünkről alkotott felfogásunkat felülvizsgálni. Egyszer s mindenkorra meg kell érteni azt, hogy az emberi- és állati ürülék nem egy egészségre veszélyes hulladék, amit minden áron el kell tüntetni. Ellenkezőleg: ez az állati biotömeg a bioszféra szerves része, amit a víz, a szén, a nitrogén és a foszfor nagy természetes körforgásaiba vissza kell vezetni. Élelmiszerünk a földből ered; tehát amivé válik, ürülékünket is a földbe kell visszavezetni, de nem akárhogyan, hanem a talajban lejátszódó élettani folyamatok figyelembe vételével. Ennek hiányában, földünk életében helyrehozhatatlan károkat okozhatunk.

Az olvasás folytatására nyissuk meg Az ürülék(hez)től való (v)iszonyunk c. fejezetet.

ELEJÉRE

Bevezető - Bevezetés - Fenntartható vízgazdálkodás - Esővízhasznosítás - Szennyvízkezelés - Száraz toalettek - Vízönellátó a városban és a nagy világban - A biotömeg és a víz együttes kezelése - A fenntartható vízgazdálkodás bölcseleti és jogi szemlélete - Tartalomjegyzék