A Balaton megmentése

A Balaton érzékeny vízrendszerét hosszútávon csak a VÍZGAZDA alapelveinek a maradéktalan alkalmazásával lehet megmenteni. A közületi szennyvízkezelés és a jelenleg előírt megoldások még a legjobb esetben is, csupán igen kis hatásfokú tüneti kezelésnek tekinthetők. Mondhatnánk azt is, hogy a tóba való közvetlen beöntésen kívül a hagyományos szikkasztós megoldások jobban védték a tavat és a környezetet, mint a legdrágább, ma kötelezővé tett, szennyvíztisztító berendezések.

A VÍZGAZDA alapelveinek az ismeretében rájövünk arra a meglepő tényre, hogy a jelenleg előírt megoldásokkal pontosan azt teszik, amit minden áron el kellene kerülni: a csatornahálózat és a víztisztító állomások kiépítését. Így nyári időszakban, amikor a legnagyobb a tómelléki települések terhelése, a nagy mennyiségű szennyvíz, ha tisztítva is, a Balatonba folyik. Amint azt az előzőekben láttuk, még a leghatásosabb víztisztítás is, a bejövő nitrogén kb. 10 százalékát, nitrát ionok formájában, a tóba juttatja, ami személyenként és évente 2,5 kg nitrátot jelent. Hasonló a helyzet a mosószerekből és a fekáliából származó foszforral. Ehhez adódik a víztisztító állomásokon átmenő gyógyszermaradékok hatása, nemcsak a fürdővíz minőségére, hanem a vízi élővilágra is. Az erős elpárolgás és a gyenge vízfeltöltés miatt a vízkicserélődés igen lassú folyamat, ami a beöntött nitráttartalom lassú, növekedéséhez vezet. A mosószer maradékokból, valamint a fekália lebontásából eredő foszfát ionok segítségével a beöntött nitrát egyre erősödő algásodáshoz vezet, ami a víz oxigén készletét lassan felemészti. A halak fokozatosan elpusztulnak, a Balaton elmocsarasodik.

A jelenség még visszafordítható, de csak következetes és új vízpolitikával

Az elmúlt években tapasztalható javulást a szennyvíztisztítás általánosításának tulajdonítják, ami csak azért tűnik igaznak, mert az összehasonlítási alap helytelen. A tisztítás nélkül a tóba vezetett szennyvíz behatásaihoz képest a tisztított víz beöntése egy kevés javulást hozott, de hatalmas összegek elköltése árán. A hosszútávon is fenntartható vízgazdálkodás érdekében a környezeti behatások gyökeréig kell visszamenni. A javít(gat)ó megoldások helyett, mint a szennyvíztisztítás, a megelőző megoldásokat kellene kifejleszteni. A VÍZGAZDA alapelveinek az alkalmazásával igen olcsón el lehetne érni azt, hogy a tóba semmilyen szennyvizekből eredő szennyezés ne kerüljön.

Ennek a kulcsa kézenfekvő: egyszerűen meg kell szüntetni a szennyvizeknek a tóba való beöntését. Pontosabban: fokozatosan fel kell számolni a « mindent-a-szennyvízcsatornába » rendszert. Ez a valóságban sokkal olcsóbb, egyszerűbb és főleg hatásosabb megoldásokhoz vezet, mint a szennyvízcsatorna és a szennyvíztisztító állomások hálózatának a kiépítése.

A tó gyűjtőmedencéjében lévő települések túlnyomó többsége falusi jellegű, kertes családi házakkal. Itt a megoldások műszakilag egyszerűek és igen olcsóak. A zárt beépítésű városközpontok és a nagy emeletes épületek (szállodák) a szennyvizeknek csak egy kis hányadát termelik, bár itt is vannak megoldások. Az alábbiakban ezt a két lehetséges esetet tárgyaljuk.

A VÍZGAZDA, mint hungaricum

A VÍZGAZDA alapelveit a világon sehol nem alkalmazzák. Amennyiben ezt, pl. a Balaton megmentésére életbe léptetik, a világ minden részéről ide jönnének ezt a « hungaricumot » tanulmányozni. Ez első lépésben az eljárás, a rendszer széleskörű ismertetésével kezdődik. Itt még nem is kell az emberek környezettudatára hivatkozni. A VÍZGAZDA alapelveinek az alkalmazása hatalmas összegeket takarít meg az állam, az önkormányzatok és a lakosság szintjén. A környezet igen hatásos védelme csak a « jutalom ». Amint a lakosság egy jelentős része a fenntartható vízgazdálkodás alapelveit magáévá tette, a megváltozott körülményeket a külföldi turisták is elfogadják. Az eautarcie.org honlapon javasolt megoldások széleskörű alkalmazása, nemzetközi nagyvállalatok érdekeit képviselő vízügyi szakemberek véleményével ellentétben, az idegenforgalmat jelentősen növelné. A hosszútávon is fenntartható és teljes körű víz- és biotömeg gazdálkodás egy hungaricummá válna.

Csak egy példát említenék ennek a szemléltetésére. Képzeljünk el egy part menti 4 vagy 5 csillagos fényűző szállodát, egy toronyházban elhelyezett sok-sok szobával. A vendég már a szálloda külföldi reklámjaiban értesülne arról, hogy a Balaton mellett a vízzel a magyar különlegességet képviselő VÍZGAZDA (idegen nyelven SAINECO, vagy aSAINissement ECOlogique) elvei szerint gazdálkodnak. A vendég azt is megtudja, hogy a szálloda sem a felszíni, sem a földalatti vizekbe semmilyen szennyezést nem ereszt.

A nagyon szépen berendezett szállodai szobájában, a vendég a hagyományos vécé helyett egy töménybudit talál, ami nagyon hasonlít egy vonatokban vagy repülőgépeken használt vécére.

A szálloda terraszáról, ahol a vendégek ebédelnek, vagy iszogatnak, egy nagyon szép díszmedence látható, szökőkutakkal és éjjeli kivilágítással, amiben a szálloda által « termelt » kristálytisztára tisztított szennyvíz látható, amit a magyar KEGYEDI rendszerrel tisztítottak. A teljesség kedvéért, a medence szélén a tisztított víz elemzési adatait bemutató táblázat is ki lenne függesztve. A KEGYEDI rendszerről készített kisfilmet is megnézhetik; idegen nyelveken is.

Kisebb szállodákban és vendégházakban a zuhanyozókat is lágy, igen kellemes esővízzel látnák el, a TELESŐ rendszer alkalmazásával. Bár itt, minden szoba esővízfogyasztását egy külön vízórával mérnék és számláznák. A vendégek rájönnének a természetesen lágy (és nem vegyileg lágyított és fertőtlenített) esővíz által biztosított kényelemre, különösen napozás és fürdőzés utáni hajmosásnál, bár a fogyasztott esővíz számlázásával arra is, hogy egy, bár felújuló, de véges mennyiségű vízforrást használnak.

Kertes családi házak, nyaralók és falvak szennyvizének a kezelése

A rendszer lényege és működése egy kis filmben van összefoglalva.

Fel kellene térképezni azokat a körzeteket, ill. kerületeket, amelyekben a szürkevizet minden nehézség nélkül a házak kertjeiben műszakilag kezelni lehet. A mindenki által megtekinthető mintaházak kiépítése után, a lakosságot a VÍZGAZDÁHOZ való csatlakozásra mozgósítani lehet, először természetesen csak önkéntes alapon. A helyi médiákon keresztül és előadássorozatok segítségével meg kell győzni a lakosságot az alomszék használatának az előnyeiről. Ez ugyanis családi kertes házaknál a VÍZGAZDÁHOZ való csatlakozás legolcsóbb változata. Az alomszék elhelyezése után a szürkevizet szikkasztóba lehet engedni, vagy a kerti növények öntözésére felhasználni.

Anyagi ösztönzésre több lehetőség van.

• A vécék mellőzésével a vízszámla már eleve 25 – 30 százalékkal csökken.
• A szikkasztókat engedélyeznék, de csak abban az esetben, amikor a házban vécé már nem működik. Ha a szikkasztóba csak szappanos víz kerül, környezeti behatás nincs [1]. Ez a megoldás, a szennyvízkezelés költségeit a nullára csökkenti.
• Csak alomszéket használó házak tulajdonosai, a szennyvízcsatornáról való lekapcsolódásra kérvény alapján engedélyt kapnának. Ezután már csatornadíjat sem fizetnének.
• A vécé használatához ragaszkodó tulajdonosoknak egy 5 vagy 10 éves kifutási időt kellene engedélyezni, ami alatt, vagy lecserélik vécéiket alomszékekre, vagy fekáliás vizük begyűjtésére egy szippantható tartályt helyeznek el és szürkevizüket egy szikkasztóba eresztik. Elemi érdekük a töménybudi beszerelése a hagyományos vécé helyet, ugyanis a fekáliás vizet szippantással viszik el és ez utóbbi sokkal több feketevizet termel. A szippantást egy erre engedélyezett vállalt végezné. A vizet egy központi átitató telepre szállítanák, ahol komposztot készítenének belőle. A vécé alomszékre való lecserélése, vagy a szippantható tartály elhelyezése, valamint a szürkevíznek a szikkasztóba eresztése, minden tulajdonoscserénél, vagy az ingatlan engedélyezett felújításakor, ill. átalakítása alkalmával, kötelezővé válna.

Az 5 vagy 10 éves türelmi idő letelte után az önkormányzat dönt a szennyvízcsatorna új rendeltetéséről. Ekkor elvileg a csatornába már szennyvíz többé nem kerülhet. Szúrópróbák alapján ki lehet még szűrni azokat a tulajdonosokat, akiknek a házából még mindig szennyvíz folyik a csatornába. Itt a beöntés megszüntetését hatóságilag elrendelik; a rendelet megszegése szabálysértés, esetleges bírsággal. A csatornába ekkor már csak az úttestekről és járdákról lefolyó esővíz kerül, amit a tóba való beöntés előtt egy lassú átfolyású nedves szűrő területen kellene átvezetni. A jelenleg létesített szennyvízkezelő állomásokat, ekkor már strandokká lehet átépíteni.

Szerencsére, a Balaton körüli talajviszonyok (főleg a déli parton) a tisztított szennyvíz beszivárogtatására igen kedvezőek. Karsztos, sziklás talajon jobb a szürkevizet is a teljes KEGYEDI rendszerrel gyakorlatilag ihatóvá tisztítani.

A tó körül nagyon kevés az a zárt beépítésű városközpont, ahol a közületi szennyvíztisztítás az egyetlen megoldás lenne. A VÍZGAZDA alapelveinek az alkalmazásával többé a városok sem szennyeznék a természetes vizeket.

A fenntartható vízellátás

Itt a legfontosabb, és elkerülhetetlen döntés a vezetékes vízellátás önkormányzati kezekbe való visszavétele lenne. A víz nem lehet eladható árú! A vezetékes víz nem lehet más, mint az önkormányzat lakossági szolgálatatása. A díjszabást a rendelkezésre álló vízkészletek és a berendezés üzemeltetésének, ill. felújításának a költségei alapján az önkormányzat szabná meg, számításba véve a község szociális politikáját is.

Egy önkormányzat pl. úgy is dönthetne, hogy személyenként és évente egy bizonyos mennyiségű létfontosságú vizet minden lakosnak ingyen szolgáltatna. Az ezen felül mért fogyasztást egy, a fogyasztás mértékével arányosan növekvő díjszabással tartaná az önkormányzat egy fenntartható szinten.

Ahol a természetes víztartalékok leromlott állapota miatt (pl. nitrátos víz) hivatalosan is iható vizet nem lehet olcsón szétosztani, az önkormányzat az un. « ártalmatlan » minőségű víz elosztása mellett dönt. Megfelelő felvilágosítási kampány alapján az önkormányzat, pontosabban az általa megbízott helyi vállalkozó, minden házba a csoportosan megrendelt olcsó fordított ozmózis rendszereket helyezi el. Ez a megoldás rövid- és hosszútávon is sokkal olcsóbb, mint a közületi vízkezelő rendszer un. « korszerűsítése », ami nem más, mint a nagyon drága membrános külföldi rendszer elhelyezése [2].

Az esővíz hasznosítása

Az esővízhasznosítás elterjesztésére a ma már hungaricumnak számító TELESŐ rendszer szerint már csak akkor kerülne sor, amikor a javult anyagi helyzetű lakosság erre igényt tart. Ekkor az esővizet többé nem azért hasznosítanánk, hogy a vezetékes vízzel takarékoskodjunk, hanem a környezetnek, a család egészségének és kényelmének az érdekében. A természetesen lágy, és vegyileg nem fertőtlenített víz fogyasztása minden szempontból előnyösebb, mint a vezetékes vízé. A címlap alsó részén látható kis film mutatja be a TELESŐ rendszert.

A Zala völgyének a fejlesztése

Az idegenforgalom fejlesztése érdekében, igen fontos lépés lenne a Balatont tápláló Zala folyó gyűjtőmedencéjének érzékeny természetvédelmi körzetté való nyilvánítása. A mezőgazdasági termelést és az állattenyésztést fokozatosan, a magasabb jövedelmet biztosító bio-gazdálkodásra kellene átszervezni. Ez a Balaton idegenforgalmának a kiterjesztését is jelentené.

Erősen korlátozni kellene a mezőgazdasági célokra a Zalából, vagy a földalatti vízkészletekből kiemelt víz mennyiségét. A völgyben esetleg termelt hígtrágyát átitató és komposztkészítő központban kellene kötelezően kezelni. A hígtrágya termelése el is kerülhető. Belgiumi tapasztalatok azt mutatják, hogy az almon nevelt marhák, és sertések húsának önköltségi ára, nem haladja meg 5 százalékkal, a hagyományos hústermelési árakat. A minőség ezzel szemben jobb… Az alomból készített komposzt használata a nitrát szennyezést gyakorlatilag megszünteti.

Ezek a döntések a Balaton vizének olyan mértékű javulásához vezetnének, mint amilyent a jelen pillanatban még álmodni sem mernénk.

VISSZA AZ ELŐZŐ OLDALRA