DeutschVÍZÖNELLÁTÓEnglishVÍZÖNELLÁTÓEspañolVÍZÖNELLÁTÓFrançaisVÍZÖNELLÁTÓItalianoVÍZÖNELLÁTÓMagyarVÍZÖNELLÁTÓNederlandsVÍZÖNELLÁTÓ
Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh
Eautarcie EAUTARCIE Eautarcie- Joseph Országh
CímlapBevezetésVÍZGAZDA: a fenntartható vízgazdálkodásEsővízhasznosításSzennyvízkezelésSzáraz toalettekVízönellátó a városban és a nagy világbanA biotömeg és a víz együttes kezeléseGondolatok a vízügyi politikárólFüggelék VÍZÖNELLÁTÓ Fenntartható vízgazdálkodás a világban
Esővízhasznosítás
Teljes esővízhasznosítás

Az esővíz minősége
Nem iható víz a háztartásban
Az « éltető víz »

Ásványi anyagok az ivóvízben

A lúgos és hidrogénes vizekről

rH2 et más tudományos elemek

A víz fertőtlenítése

A bioelektronika bírálata

A TELESŐ rendszer elhelyezése
Az esővíztároló használata
Szűrőrendszerek
TELESŐ a kereskedelemben

Forrás: Mineralbrunnen, 2005-10-27

Az « www.ivoviz.hu » honlapon megjelent interview.

Az átdolgozott magyar változat megjelenési dátuma a www.eautarcie.org honlapon:
2010-02-25

Legutóbbi felfrissítése: 2018-12-29

Ásványi anyagok az ivóvízben:
  barát vagy ellenség?

Avagy « Kemény víz - lágy szív »?

A Mineralbrunnen szaklap októberi számában megjelent cikkben egy megkérdezett szakértő arról nyilatkozik, hogy az ásványi anyagokban gazdag víz rendszeres fogyasztása túlterheli-e a szervezetet, mint ahogy azt a « Vincent-elmélet » kimondja.

Manapság egyre alacsonyabb ásványianyag-tartalmú vizeket kínálnak – többnyire nemcsak a világhálón hanem a « Vízszemináriumoknak » nevezett bemutató előadásokon is. Jogosan felvetődik a kérdés: vajon az így közölt tájékoztatás nem elsősorban kereskedelmi érdekekhez kapcsolódik-e? Az eladók azt állítják, hogy a rendkívül alacsony ásványianyag-tartalmú víz fogyasztása az egészségre előnyös. Olyan elméletekre hivatkoznak, mint például a « Vincent-elmélet », melyek szerint az ásványi anyagokban gazdag víz túlterheli a vese működését. A vízben oldott szervetlen ásványi sókat szervezetünk nem hasznosíthatja, sőt jelenlétük akár meszesedéshez is vezethet. Ezzel párhuzamosan, több ásványvizet értékesítő vállalat reklámja pontosan a vízben lévő ásványi anyagok szükségességét helyezi előtérbe. Így tehát érthető a fogyasztó bizonytalansága az egymásnak ellentmondó közleményekkel szemben. Jó lenne tudni milyen érvek sorakozhatnak a különböző szakvélemények mögött. Nem veszélyezteti-e ez a tudományos vita egyes ásványvíz-kutak üzletét?

Dr. Karl Ludwig Resch Professzor Úr véleménye mellet az « IVOVIZ.HU projekt » e témában megkérdezte Dr. Országh József Professzor Úr véleményét is.

Az alábbiak elolvasása után szembetűnő, hogy a két szakvélemény számos azonos állásponton kívül több téren különbözik, sőt egymásnak ellentmond.

1. Mi az ásványi anyagok szerepe a szervezetben?

Karl Ludwig Resch:

Mint ahogy a vitaminokat sem, úgy az ásványi anyagokat sem tudja a szervezet önmaga előállítani. Ezért rendkívül fontos, hogy ezeket az anyagokat a táplálkozás révén juttassuk a szervezetbe. Az ásványi anyagok számos funkciót töltenek be a szervezetben. Nemcsak építőanyagként szolgálnak, hanem a jelentős anyagcsere-folyamatok közvetítői illetve társtényezői. Így például a kalcium rendkívül fontos építőanyaga a csontoknak és a fogaknak, vas nélkül a vörös vértestek nem tudnának oxigént szállítani. Az izmokban a magnézium és a kálium – többek között – az ingerek továbbításáért felel, magnézium nélkül legalább 350 anyagcsere-folyamat válna lehetetlenné. A pajzsmirigy működéséhez megfelelő mennyiségű jódra van szükség. A szervezet vízháztartásának a működéséhez pedig elengedhetetlen a nátrium és a klór.

Országh József:

Élő szervezetekben és a vizekben az « ásványi anyagok » mindig ionos – elektromos töltéseket hordozó – formában vannak jelen. A bevitt ionok egy része a szervezet nedveinek az elektrokémiai tulajdonságait határozza meg. A másik része a szervezet szöveteibe épül be. Ez utóbbiakat csak szerves formában vagyunk képesek hasznosítani [1]. Ennek a szükségletnek a kielégítésére egyetlen forrásunk a bevett táplálék. Az ivóvízben levő, mindig szervetlen ionok, a szervezet nedveinek az ionegyensúlyait biztosítják. A szervezetünkben lévő szervetlen ionok a vizelettel és az izzadsággal viszonylag gyorsan távoznak. Az így kiadott ionokat az élelmiszerekkel és az ivóvízzel felvett ionok helyettesítik. Tehát az ivással bevitt ionok a szervezeten cserével mennek át, viszont a testünkben lévő ionok mennyisége marad. Ez az un. dinamikus egyensúly. Amikor az ivással valamilyen ionból kevesebbet veszünk magunkhoz, akkor a szervezet a szükségleteit a bevitt élelemből könnyedén pótolja. Az ivással és az étkezéssel bevitt felesleges ionokat a vizelet és az izzadság eltávolítja.

[1]
Az is igaz viszont, hogy több biológiai kísérleti megfigyelés arra utal, hogy élő rendszerekben egyes elemek atommagvainak az energia szintjei is megváltoznak. Többek között pl. ez magyarázza a megfigyelt különbségeket az un. « szerves » és « szervetlen » kalcium, ill. magnézium között.

2. Pusztán csak szilárd élelmiszerek fogyasztásával biztosítható a szervezet teljes ásványianyag-szükséglete?

Karl Ludwig Resch:

Elméletileg igen, de ez költséges és rendkívül bonyolult. Csak « ideális feltételek » esetén, egészséges embereknél működik. Aki például nem sportol és nem is végez fizikailag megterhelő munkát, valamint nem kell semmilyen gyógyszert sem szednie, és mindezek mellett még kiegyensúlyozottan is táplálkozik – azaz sok gyümölcsöt, zöldséget és teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket fogyaszt -, nos az a szilárd táplálékbevitel révén fedezni tudja szervezete ásványi-anyag szükségletét. Azonban a népesség nagyobb része nem igazán felel meg ezeknek a követelményeknek. Így ezen emberek számára az a lehetőség kínálkozik, hogy az ásványi-anyag bevitelt az ásványvízfogyasztáson keresztül egészítsék ki.

Országh József:

Amint említettem, fémionokat konyhasó kivételével az élőlények, normális körülmények között [2], csak szerves burkolatukkal együtt építik be. Érdemes megjegyezni, hogy a víz, a levegő és a konyhasó kivételével minden, amit egy élő szervezet magához vesz, szerves eredetű. Az élő anyagban (táplálékban) lévő fémes elemek kivétel nélkül ionizáltak és szerves szolvatációs burokban vannak. Ezeket nevezik a vegyészek « chelatált ionoknak » amelyek, az un. koordinációs vegyi kötésekkel keletkeznek. Szervetlen ásványi sókban a fémes ionokhoz csupán szintén szervetlen anionok kötődnek. Oldódás után pedig, csak a vízmolekulák. Az olyan fémes természetű elemek, mint a kalcium, magnézium, vas, mangán vagy a szilícium, stb., élő szervezetbe csak szerves, « chelatált » formában épülnek be. Ilyen tekintetben ezeknek az elemeknek az egyetlen forrása a folyékony, vagy szilárd táplálék, de nem az ivóvíz.

[2]
Igen válságos körülmények között, pl. hosszan tartó éhezés következtében, rendkívül magas vagy alacsony hőmérsékleten, stb., az élő szervezet alternatív energetikai folyamatokat indít el, amiben a jelenlévő szervetlen ionok is részt vehetnek. Aki ismeri Louis Kervran, francia fizikus munkáit, értheti ezeknek a folyamatoknak a természetét. Ebben az esetben, de csak ebben az esetben az élő szervezet az ivóvízzel felvett ásványi sókat is beépíti.

3. A különféle vélekedések szerint, az ásványvizekben található ásványi anyagok az emberi anyagcsere folyamatokban nem tudnak hasznosulni, ugyanis nem « bio-formában » állnak rendelkezésre. Tulajdonképpen mit kell ez alatt érteni?

Karl Ludwig Resch:

A szervezet nem tudja mindazt optimálisan hasznosítani, amihez a táplálkozás révén hozzájut. A biológiailag rendelkezésre álló forma valójában arról informál bennünket, hogy a táplálkozással felvett tápanyagmennyiség mekkora része az, ami ténylegesen a szervezet rendelkezésére áll, amit hasznosítani tud. A magas « bio-rendelkezésre állóság » azt jelenti, hogy a szervezet a táplálkozás révén felvett anyag jelentős százalékát képes hasznosítani.

Országh József:

A « bio-forma » fogalma alatt, amint említettem a fémionok szerves burkolatát kell érteni. Az ivóvízben lévő szervetlen ionok a szervezeten különböző sebességgel átfutnak, de nem épülnek be. Ez az átfutás néha igen gyors, néha lassabb. Mint ahogyan egyes anyagok a bélrendszeren átmennek, és a széklettel távoznak, úgy az ivóvízzel felvett ionok átfutását is könnyen szemléltethetjük. Bárki megmérheti azt az időt, ami a mákos tészta lenyelése és a mák székletben való megjelenése között eltelik. Hasonlóképpen követhetjük nyomon a spárgalevesben lévő aszparagint és jellegzetes szagát a vizeletben, de itt az átfutási idő csupán 15 - 20 perc.

4. Az ásványvízben az ásványi anyagok oldott formában fordulnak elő. Azonban az olvasható, hogy az ásványi anyagok » inorganikusak »; biológiailag pedig csak az « organikus » ásványi anyagok hasznosíthatóak. Tehát az ásványi anyagoknak szerves anyagokhoz, mint például aminosavakhoz kell kapcsolódniuk ahhoz, hogy a szervezet fel tudja venni őket?

Karl Ludwig Resch:

Az élet kezdete óta, mivel minden lényeges anyag az őstengerből származik, az élő organizmusok vízben oldott anyagokat, úgymint ásványi anyagokat és nyomelemeket hasznosítanak. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy szervezetünk nagyon is jól ismeri ezeket. Valójában a kalciummal és magnéziummal végzett tudományos kutatások igazolták, hogy a szervezet az oldott formában előforduló ásványi anyagokat jobban képes hasznosítani, mint azokat, melyek a gyümölcsökből vagy zöldségekből származnak.

Országh József:

Az ásványi sók a vízben ionokra bomlanak. Ezek az ionok a négy elektromos pólusú [3] kvadripoláris) vízmolekulákat egy igen erős elektrosztatikus térben átszervezik, orientálják. Ezzel megadják az életfolyamatok lefolyásához szükséges közeget. A desztillált, elektrolitokat (ásványi sókat) nem tartalmazó víz erre alkalmatlan. Az élő szervezeteknek szükségük van az ionok által elektrosztatikusan « szervezett » vízre. Ilyen pl. az un. fiziológiai só oldat, amit infúziókhoz használnak. Itt viszont a szervetlen ionok élettani szerepe megáll. Ahhoz, hogy ásványi sókból származó fémes ionok az élő szervezetbe beépüljenek, a fotoszintézisen, vagy ehhez hasonló folyamaton kell átmenniük. Ezért képezi úgyszólván minden élet alapját a növényvilág, a növényi biotömeg. A fémes ionok, szerves molekula szerkezetekbe főként a növényekben épülnek be, valóságos vegyi kötésekkel. Ezek a szerves molekula szerkezetek az élelmiszerlánc folyamán átalakulnak, de lényegében megmaradnak. Egyes esetekben a szerkezet felbomlik és a felszabadult ion rossz helyre épül [4], vagy az ürülékkel, vizelettel, vagy az izzadsággal távozik.

[3]
Minden vízmolekula két pozitív és két negatív elektromos töltést hordoz, amelyek egy képzeletbeli tetraéder négy csúcsán helyezkednek el. Az ionokat mindig körülvevő elektromos térben ezek a töltések egy bizonyos irányba beállnak. Az oldott ionok környezetében a víz szerkezete rendezetté válik. Amint a vegyészek mondják, a víz entrópiája csökken (negentrópia) és ebben a rendezett környezetben jelenhet csak meg az a jelenség, amit mi « életnek » nevezünk. Ilyen tekintetben az ásványi sók valóban szükségesek az élethez. A Vincent-féle bioelektronikában, (ami szakmai körökben BEV, vagy « bio-électonique Vincent » néven ismert) meghatározott « éltető víz » fogalmához, ez a tudományos megfigyelés szorosan kapcsolódik.
[4]
Így jelenik meg pl. a szklerózis multiplex a szerves anyagokból szervetlenné leépített kalcium ionok idegsejtek burkolatába való beépülésével. A Vincent-elmélet ennek az igen súlyos betegségnek a mechanizmusát igen kézenfekvően szemlélteti, ill. magyarázza. A Vincent-elméletet közvetlenül alkalmazó francia, belga és német orvosok bioelektronikai kezeléssel igen figyelemre méltó sikereket értek el.

5. Manapság a fogyasztók számos kérdést tesznek fel az ásványvíz-kutaknak az un. « Vincent-elméletről ». Mit kell tudnunk erről?

Karl Ludwig Resch:

A Vincent elmélet a víz tulajdonságait a pH-érték, az elektronpotenciál és a fajlagos ellenállás alapján értékeli, majd ebből számolja ki a « bioelektronikus energiaértéket ». Vincent arra a következtetésre jutott, hogy az ásványi-anyagban rendkívül szegény víz - például az a víz, melyet fordított ozmózisos kezeléssel állítanak elő – az egyetlen olyan folyadék, amit az embernek tartósan fogyasztania kell. Jelenlegi ismereteink szerint azonban ez egy tarthatatlan, bizonyos körülmények között pedig az egészséget veszélyeztető javaslat!

Országh József:

Az ásványvíz kutak némák, semmilyen kérdésre nem felelnek, csak ontják a nagyon sok esetben igen hatásos gyógyhatású vizet. A Vincent-elméletet viszont nemcsak a nagyközönség nem ismeri, de még az élettani és orvosi szakemberek többsége sem. Ennek több oka van s az okok többsége nem tudományos természetű. Többek között érdemes megemlíteni, hogy a Vincent-féle bioelektronika teljes dokumentációja csak francia nyelven hozzáférhető.

Mint minden tudományos elmélet, a Vincent-féle bioelektronika, de a széles körben « mindenki » által elfogadott elméletek is, egy, az élő rendszerek működéséről alkotott képre, mondhatnám feltevések halmazára épülnek. Itt nagyképű lenne « tudományos igazságról beszélni ». A kifejezetten megfogalmazott – vagy megfogalmazatlan, de jelenlévő – elméleteket a rendelkezésre álló kísérleti, ill. klinikai megfigyelések magyarázatára építik. Egy korszerű elmélet, ill. kép, az addig megfigyelt kísérleti eredményekre épül. Nagyon gyakori viszont az a helyzet, amikor egyes új megfigyeléseket a « mindenki » által elfogadott elmélet nem képes megmagyarázni. Hosszú karrierem folyamán igen gyakran találkoztam ilyenekkel. Mondhatnám, főleg ilyenekkel találkoztam, mert ha ez nem így történik, semmi újat nem alkothattam volna. Emberi gyengeségből ered az, a sajnos nagyon gyakori álláspont, ami szerint egy olyan megfigyelést, amit az elfogadott elméletekbe nem lehet beépíteni, először « hibásnak », későbbiekben « nem létezőnek » nyilvánítják, védőit pedig tudományosan leminősítik.

A Vincent bioelektronika (rövidítve BEV – Bio-Eletronique Vincent) számos olyan megfigyelésre ad magyarázatot, amelyeket az « elfogadott » elméletekkel nem lehet megnyugtatóan magyarázni. Mást nem javasol, mint az elfogadott tudományos kép kibővítését. Louis-Claude Vincent halála óta a BEV sokat fejlődött. Amíg Vincent korában még csak empirikus összefüggéseket vizsgáltak a különböző betegségek és a bioelektronikai koordináták között, ma már egyre pontosabb elméletekkel és hipotézisekkel kezdik megérteni ezeknek az összefüggéseknek a molekuláris hátterét.

Egyre világosabbá válik, hogy miért tűnik el egy rákos daganat, vagy egy súlyos vírusos betegség a vér elektronaktivitásának a gyógyszeres módosításával. A « mindenki által elfogadott » elméletek az ásványi sók beépítésével kapcsolatban egy, a vegyi elemekről alkotott, hagyományos képre épülnek. E szerint nincs különbség az ion formában, vízben oldott elem és a szerves molekula szerkezetbe beépült ugyanazon elem atomja között. Ezzel szemben nemcsak az élettanban, az orvosi gyakorlatban, hanem a mezőgazdaság és a rádióaktivitás, sőt az energetika területén is halmozódnak fel azok a megfigyelések, amelyek ennek a feltevésnek ellentmondanak. Csak idő kérdése, mikor változik meg a « hivatalos » tudósoknak az a merev álláspontja, amivel az élettani transzmutációkat « nem létezőknek » nyilvánítják. A korszerű BEV pontosan ezekre a nukleáris jelenségekre alapozza a ma javasolt elméletét. Az akadémiai körök ellenállása odáig megy, hogy ezeknek a merőben újszerű elméleteknek a közzétételét minden tudományos folyóirat mereven – és komoly vizsgálat nélkül – visszautasítja. Az elhallgattatás nagyon hatásos eszköz egy új gondolat megfojtására. Sok jóindulatú, nyitott és rugalmas hozzáállású tudományos szakember ezzel egy igen termékeny információtól esik el.

A Vincent-elmélet még igen vázlatos ismertetése is meghaladja e rövid beszélgetés kereteit. Alapjainak teljes megértéséhez még egy szakembernek is igen jól megalapozott ismeretekkel kel bírnia az elektrokémia és a termodinamika körében. A redox potenciálok élettani hatásainak a megértéséhez ismerni kell az irreverzibilis termodinamikai folyamatok működését. Sajnos az orvosi és biológiai karokon (egy vagy két egyetem kivételével) sem az elektródfolyamatok reakciókinetikáját, sem az irreverzibilis folyamatok termodinamikáját nem oktatják. Többek között talán ezzel magyarázható az a sajnálatos jelenség, hogy különben igen nagy tudású, eminens és tiszteletre méltó szakemberek a Vincent-elméletet elektród-potenciál és elektromos ellenállas mérésre egyszerűsítik le.

Itt csak néhány mondatban szeretném összefoglalni, nem Louis-Claude Vincent gondolatát, hanem a bioelektronika jelenleg elfogadott tudományos alapjait. A BEV négy alaptételre épül [5] amelyek a vizes közegben történő elektromos töltések egyensúlyát és kinetikai változásait foglalják egy igen összefüggő és nagyon kiterjedt matematikai természetű elméletbe. A BEV segítségével, a proton- és elektroncserés folyamatokat (azaz a sav-bázis és redoxi reakciókat) egységes és azonos matematikai egyenletekkel lehet leírni. Az elmélet olyan kísérleti méréseket is megmagyaráz [6], amelyek előtt a hagyományos Nernst-féle elektrokémia néma marad. Az élet vegyi folyamatai vizes közegben lejátszódó elektron- és proton átviteli reakciók összessége. Ezért lehet minden vizes és élő közeget, vizes oldatot az un. bioelektronikai koordinátákkal jellemezni. Ezeknek a koordinátáknak az értéke határozza meg a vizes közeg, ill. az élő anyag élettani tulajdonságait. (#bev_fotetel)

[5]
Az első főtétel: Minden vizes közegben létrejövő változás (elektrolitikus disszociáció, töltésátvitel, töltésmozgás) a víz, mint tevékeny (aktív) oldószer tulajdonságait változtatja meg. Ezek a változások, néhány jól megválasztott elektróda segítségével egyszerűen mérhetők. Ezek az elektródák csak a megváltoz(ta)tott víz tulajdonságait érzékelik, és nem az oldott anyagokét.
A második főtétel: A pH-val kifejezett protonátviteli- és az rH2-vel kifejezett elektronátviteli folyamatokat, e két paraméter segítségével, mint egymástól független változóval, egy kétdimenziós térben lehet ábrázolni, amelyben minden pont a vizes közeg, egy jól meghatározott állapotához köthető.
A harmadik főtétel: A vizes közeg minden állapotához egy bizonyos protonátviteli- (pH) és elektronátviteli- (rH2) szint tartozik. Minden ilyen állapothoz egy nagyszámú helyzet köthető, amelyekben különböző elektromos töltéssűrűség és elektromos töltésmozgás-képesség (mobilitás) van. Ez utóbbiak a vizes közeg fajlagos elektromos ellenállásával jellemezhetők.
A negyedik főtétel: Az élő szövetekben felhalmozott vegyi energia felhasználásának, ill. szórásának (disszipáció) a legnagyobb sebessége (elektromos teljesítménye) az ott mért redox potenciál négyzetével egyenesen-, a fajlagos ellenállással fordítottan arányos.
Forrás: J. Országh, Concepts de base de la bio-électronique. Sciences du Vivant, Vol.5, 71-86 old. 1994. Editions Arys, Paris.
[6]
Többek között a nem komplett redox rendszerek potenciálját. Holott az élő szervezetekben a redox rendszerek túlnyomó többsége nem komplett: csak a redukált, vagy csak az oxidált forma van jelen.

Az elektronaktivitás (rH2), a protonaktivitás (pH) és az ion koncentráció mérése csak egy kísérleti közelítés, ami a kutató részére csak egy indulási pont, ami a BEV elmélete segítségével, a jelenségek megértését szolgálja. Az elmélet legkevésbé ismert része az elektronaktivitással és annak a mérésével van összefüggésben. Ezt sajnos a vízzel foglalkozó szakemberek túlnyomó többsége nem ismeri és nem is érti, mert valamilyen okból nem jutott a megfelelő információhoz. Az élő közeg elektronaktivitása nemcsak a különböző baktériumok és vírusok életfeltételeit határozza meg, hanem a sejtekben lévő szabad ionok egyensúlyát is. Ez utóbbi viszont visszahat a helyi, sejten belüli, redox potenciálokra. A sejtmag és a citoplazma között kialakult redox potenciálok többek között a sejtosztódást is szabályozzák. Innen van az a klinikai megfigyelés, ami szerint a rákos sejtek nagyobb számú megjelenését a véren, vizeleten és nyálon végzett bioelektronikai mérések már akkor egyértelműen jelezik, amikor minden más klinikai mérés és megfigyelés még negatív eredményt ad. Az elektronaktivitás gyógyszeres javítása figyelemre méltó eredményeket mutat fel a rákos megbetegedések, mint a leukémia gyógyításában.

Ezen a szinten fontos az ivóvíz redox tulajdonságainak a mérése [7], ugyanis a fogyasztott ivóvíz, ha lassan is, de módosítja a vér elektronaktivitását. Viszont az elektronaktivitást a vízben oldott anyagok határozzák meg. A redukáló és oxidáló anyagok ezt nagyon befolyásolják. Érdekes megjegyezni, hogy a klórral fertőtlenített, sok ásványi sót tartalmazó, városi víz bioelektronikai koordinátái azonosak a rákos betegségek utolsó fázisában szenvedő személyek vérének a koordinátáival. Ezért mondta Louis-Claude Vincent, azt a botrányosnak ítélt mondatot, ami szerint a klórral fertőtlenített városi víz a halált hordja magában. Ha ezt a kijelentést nem is szabad szó szerint értelmezni, van benne valami igazság.

[7]
Sajnálatos módon az elektronaktivitás mérése nem szerepel a hivatalos ellenőrző laboratóriumok programjában.

6. Mi az a fordított ozmózis?

Karl Ludwig Resch:

A fordított ozmózisos eljárás során a vízben levő ásványi anyagokat szűrők és nyomás segítségével részben vagy teljesen eltávolítják. Ezt az eljárást alkalmazzák például a tengervíz sótalanításához vagy a desztillált víz előállításához.

Országh József:

Két különböző ionkoncentrációjú vizes közeg között a termodinamikai aktivitás különbség miatt nyomáskülönbség keletkezik. Ez az ozmózis nyomás, amit egy igen kis likacsú membrán két oldalán mérhetünk. A hígabb oldat nyomása magasabb, mint a koncentrálté. Így a hígabb oldatból víz megy át a membránon keresztül a koncentrált oldatba. Ha most a természetes ozmózis nyomás ellen mechanikai úton ellenkező nyomást fejtünk ki, a koncentráltabb oldatból megy át a víz a membránon keresztül a hígabb oldatba. Ezért nevezik ezt a berendezést « fordított » ozmózisnak. Külső szemlélő számára úgy tűnk tehát, hogy a töményebb oldatból kinyomjuk a vizet a hígabb oldat felé. Ezt használják fel az ionok egy részének a vízből való kivonására.

A gyakorlatban, fordított ozmózissal csak az ionok egy részét lehet kivonni. Minél több elektrolitot (ásványi sót) tartalmazó vizet szűrünk, annál több ásványi só megy át a membránon. Természetesen a fordított ozmózissal szűrt víz egyáltalán nem azonos – főleg élettanilag nem – a desztillált vízzel. A különbséget nemcsak vegyi elemzésekkel lehet kimutatni, hanem – és ami sokkal fontosabb – fraktális kristályosítással és az indukált elektro-luminescencia csökkenésének a kinetikus mérésével is.

7. Milyen egészségügyi jelentősége van a víz pH-értékével, az oxidáló potenciállal és az elektromos vezetőképességgel kapcsolatos elméleteknek, mint például a Vincent-elméletnek is?

Karl Ludwig Resch:

Ezek az elméletek a már jól ismert fizikai tényeket – mindenek előtt a fentiekben említett fizikai tulajdonságokkal kapcsolatos nem túl jelentős méréseket – kapcsolják össze, tudományos szempontból elfogadhatatlan módon, egészségre vonatkozó végkövetkeztetésekkel. Tudomásom szerint ezeket a végkövetkeztetéseket nem támasztják alá független vizsgálatok – legalább is nem található egyetlen komoly utalás sem a teljes tudományos orvosi szakirodalomban a létezésükre. Így ezek a kijelentéseket, mint a nem hozzáértő kívülállók véleményalkotásának kell tekinteni.

Országh József:

Erre a kérdésre a fentiekben már részben válaszoltam. Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a Vincent-elmélet csupán egy, a számos tudományos körökben ismert, vagy kevésbé ismert elméletek között. Célja az élettani folyamatok elektrokémiai és termodinamikai szempontból való vizsgálata, ill. megismerése. Ebből a szempontból a többi elméletet csupán kiegészíti, vagy néha helyesbíti. Hiba lenne, mint azt egyes szakemberek teszik, visszavonhatatlan ítéletet mondani egy elmélet és egy igen figyelemre méltó orvosi gyakorlat felett csupán azért, mert a legbefolyásosabb orvosi körökben, különböző – egyáltalán nem tudományos – okokból azt elvetik.

Érdekes megjegyezni, hogy a bioelektronika elmélete szerint hagyományos elektrokémiai mérésekkel a homeopátiás gyógyszerek hatása az élő vizes közegre könnyedén kimutatható. Sajnos ezt az elemi megfigyelést még a francia Jacques Benveniste, a víz emlékezőtehetségének a vizsgálatánál is figyelmen kívül hagyta. Holott a bioelektronika pontosan azokat a kísérleti érveket adta volna kezébe, amivel ellenzőit igen nehéz helyzetbe hozhatta volna.

Ismervén a homeopátia körül dúló szenvedélyes vitát, bizonyos mértékig érthető a hagyományos nézeteket igen zavaró Vincent bioelektronika félre tétele, ill. elhallga(tta)tása. Az a tudományos kutató, aki egy bioelektronikai kutatásra anyagi támogatást kér, biztos lehet abban, hogy karrierje « véletlenül » holtvágányra fut. Tanulságos ezzel kapcsolatban Semmelweis életútját elolvasni. Ha más környezetben is, a történelem sajnos gyakran ismétli önmagát.

8. Mindenesetre elég feltűnő az egyidejű, meglehetősen erős direkt és indirekt tudományos érdek, ami az ilyen jellegű elméletek hátterében megjelenik. Feltételezések szerint, az ásványvízből származó ásványi anyagok az erekben raktározódnak, ill. rakódnak le és károsítják a vese működését. Sőt, összefüggés van az elmúlt években megnövekedett ásványvíz fogyasztás és a szív- és keringési megbetegedések számának az emelkedése között. Hogyan kell ezt értelmezni?

Karl Ludwig Resch:

Másképp, mint a lakások vízkőlerakódások miatt eldugult csővezetékeinek az esetét. Az érelmeszesedést nem a vér kalcium-koncentrációja idézi elő. Ezekben az esetekben ugyanis a véredények belhártyájának gyulladásos elváltozásáról van szó. Ezeken a helyeken az erek egyre szűkebbé válnak. Ezt okozhatja és erősítheti a magas vérzsír érték és/vagy a dohányzás. Az ásványi anyagok ezzel szemben sem a véredényeket, sem pedig az ereket nem terhelik. Ami pedig a szív- és keringési megbetegedéseket illeti, nos minden a feltételezett összefüggés ellen szól. Az ilyen jellegű megbetegedések előfordulásának a növekedése sokkal inkább az általánosan fokozódó mozgáshiányra és a túlsúlyos emberek számának az emelkedésére vezethető vissza.

Országh József:

Tudomásom szerint nincs összefüggés az ivóvízzel felvett ásványi sók mennyisége és a vérkeringési betegségek között. Ezeket a betegségeket főleg a helytelen táplálkozás okozza. Néha, sajnos üzleti elgondolások alapján a Vincent elmélettel azt mondatják, amit a Vincent elmélet már nem mond. Vincent korában, követői meg voltak győződve arról, hogy a túl sok ásványi sót tartalmazó víz fogyasztása a vese működését túlterheli. Ez csak abban az esetben igaz, amikor a vese már rosszul, ill. gyengén működik. Viszont sok ember ezt magáról nem tudja. Csak akkor eszmél rá, amikor már késő. Sok esetben a kevés ásványi sót tartalmazó víz fogyasztása talán nem indokolt, de egy bölcs, bajokat megelőző, elhatározás.

Szerencsére, bioelektronikai mérések segítségével a veseműködés ion- és elektromos töltésmérlegét és az esetleges beteges elváltozásokat minden más klinikai mérés, vagy megfigyelés előtt meg lehet állapítani. Például, a csontritkulás, a szklerózis multiplex, a trombózis megjelenését többek között a vese emelt szintű elektromos töltéskivitele, valamint fokozott kalcium és magnézium veszteség előzi meg. A kálium/nátrium és a kalcium/magnézium arány változásával megváltozik a vér ion-spektruma is. Ezeket a beteges elváltozásokat a bioelektronika elméletével meg lehet érteni és magyarázni. Az elektronaktivitás ugyanis befolyásolja ezeknek az ionoknak az egyensúlyát. Amikor a kezelő orvos ismeri a Vincent elméletet, az elektronaktivitás gyógyszeres – igen egyszerű – helyreállításával igen súlyos betegségeket nemcsak megelőz, hanem számos esetben gyógyít is; olyan esetekben, ahol a hagyományos kezelés nem jutott eredményre. Félő, hogy a bioelektronika orvosi alkalmazása elé gördített akadémiai természetű akadályok, sok beteg életébe kerülnek még.

Az is igaz viszont, hogy a bioelektronikában használt gyógyszerek olyan egyszerűek és nevetségesen olcsók, hogy egyetlen gyógyszeripari vállalat sem tudná őket szabadalmaztatni és eladásából nagy hasznot húzni.

9. Igaz az az állítás, miszerint az ásványi anyagokban rendkívül szegény vizek jelentős része képes megszabadítani a szervezetet a salakanyagoktól?

Karl Ludwig Resch:

A szervezet nem egy motor, melyben, ha nem cserélik ki az olajat, akkor az lerakódik. A folyamatosan keletkező anyagcsere-termékeket a szervezet a máj és a vesék révén folyamatosan és gyorsan – bármiféle maradékanyagok képződése nélkül – lebontja, vagy a tüdőn keresztül kilélegzi – nincs tehát szükség « szerviz időszakokra ». Így nem halmozódnak fel salakanyagok sem. Természetesen rizikófaktorként jelenhet meg a fiziológiai anyagcseretermékek megnövekedett koncentrációja a vérben – triglicerid, koleszterin, glükóz –, a szövetekben vagy a zsírraktárakban, amit ezért le kell bontani. Ugyanakkor ezeket az anyagokat sem a kontrollált bevitel (speciális diéták), sem pedig az ásványi anyagokban szegény vizek nagyobb mennyiségű fogyasztása sem képes befolyásolni.

Országh József:

Szervezetünkben az ivóvíz legfontosabb szerepe a metabolikus salakanyagok eltávolítása. Ilyen tekintetben egy ásványi sókkal túlterhelt víz ezt a szerepet kissé nehezebben látja el, ugyanis oldóképessége alacsonyabb. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy egy kút- vagy forrás vize, aminek az ásványi sótartalma pl. 800 mg/l, az egészségre ártalmas lenne. Szervezetünk alkalmazkodóképessége igen nagy, aminek természetesen vannak határai is. Egy genetikailag gyenge veséjű személy számára, túlterhelt víz fogyasztása egy kockázati tényező. Sajnos ezt a genetikai hajlamot fiatal korban nehéz megállapítani.

Ami pedig az ásványi anyagokban szegény víz, méregtelenítő képességét illeti, erre vannak nagyon megbízható megfigyelések.

Amikor szervezetünk ásványi anyagokban gazdag víz ivására rendezkedik be, ásványi sókban szegény « éltetővíz » fogyasztásakor gyakran keserű ízt érzünk, ami a túlterhelt emésztő-rendszerünk (többek között a máj) egyik reakciója. Az erőteljesebb méregtelenítés egyik jellemzője a szájban megjelenő kellemetlen (keserű) íz és szag. Szerencsére ez a tünet « éltetővíz » rendszeres ivásakor gyorsan eltűnik.

A második jelenség az ásványi sókban szegény éltetővíz [8] vizelethajtó tulajdonsága, ami rendszeres fogyasztáskor szintén mérséklődik és el is tűnik. A méreganyagok az ásványi anyagokban szegény vízzel « öblített » vesén keresztül távoznak. Ezt a vizeleten végzett bioelektronikai elektromos töltésegyensúlyi mérések könnyen kimutatják. Viszont ezt bárki ki is próbálhatja. Ehhez elegendő elmenni a dél-franciaországi Lacaune városába , ahol a « Mont Roucous », vagy a « Rosée de la Reine » ásványvíz-források vannak. Ebben a kis városban a vezetékes víz is majdnem olyan tiszta, mint a « Rosée de la Reine ». A város főterén lévő kútból is ez a forrásvíz folyik, amit a turisták élvezettel isszák. A forrásvíz, vizelő férfiakat ábrázoló csőből folyik. Ezt nevezi a helyi lakosság « la fontaine des pissaires » azaz « hugyozók kútjának ». A közelben van egy vizelde is…

Pontosan méregtelenítő tulajdonságainak köszönhetően, a nyugat-európai élelmezési szakemberek többsége a « Mont Roucous » és a « Rosée de la Reine » ásványvizek fogyasztását tanácsolja. Ezeknek a vizeknek az ásványi anyag tartalma literenként 20 milligramm alatt van. Amikor fordított ozmózissal vezetékes vizet szőrünk, a maradék ásványi anyagtartalom néha 30 milligramm felett van (kivéve amikor esővizet szűrünk)! A Svájcban és Olaszországban árult alpesi gleccserek palackozott vize, a Rosée de la Reine vízzel úgyszólván azonos. Viszont ilyen minőségű vizet esővízből is lehet, nagyon olcsón, előállítani.

[8]
Az éltető vizet idegen nyelveken « bio-kompatibilis » víz nevén emlegetik. Ez utóbbi név csak egy közelítés, ami nem fedi a fogalom pontos tudományos jelentését. A « bio-kompatibilitás » élettani folyamatokkal való megegyezést jelent, amíg az « éltető » jelző nagyon helyesen az élettani jelenségek « elősegítését » fejezi ki.

10. Mi az Ön véleménye az oly gyakran idézett kijelentésről, miszerint « a szervezetben a víz nem annak a segítségével « dolgozik » illetve fejti ki hatását, amit magával hoz, hanem azzal, amit magával visz »?

Karl Ludwig Resch:

Tudományos szempontból teljesen egyértelmű és világos: itt az érem egyik oldalát tudatosan ignorálják. Azzal ugyanis, hogy a víznek csak a tisztítási funkciójára összpontosítanak, figyelmen kívül hagyják azt, hogy a víz a szervezetben számos egyéb funkciót is ellát. A víz ugyanis építőanyag, szállítóeszköz, oldószer és hűtőanyag is egyben – következésképpen az ásványvíz egy igen értékes víz.

Országh József:

Ez a megállapítás még Louis-Claude Vincent-tól származik az ötvenes évekből. Tudni kell, hogy Vincent - mint a legtöbb kivételes lángész - szerette tudálékos kortársait megbotránkoztatni. Vincent azt is kijelentette, hogy a klórral fertőtlenített városi víz a « halált hordozza ». Ezeket az állításokat nem szabad szó szerint érteni, bár mély és rejtett igazság van bennük. Ha valaki jól ismeri a bioelektronika elméletét, a két « felháborító » kijelentést helyesen tudja értelmezni.

Természetesen nem szabad ebből arra következtetni, hogy sok elektrolitot (ásványi sót) tartalmazó vizek fogyasztása veszélyes az egészségre. Ez a bioelektronika elméletének a tagadása lenne. Az elektrolitokban gazdag vízben lévő ionokat, a szervezet majdnem teljes egészében a vizelettel eltávolítja. A kiválasztás igen bonyolult ioncserés folyamatok az összessége. Az ivóvízben lévő ásványi sók szerepe a Vincent-elméletnek csupán egy, és nem a legfontosabb része. A legfontosabb következtetéseket a proton- és elektronaktivitás kölcsönhatásaiból lehet levonni. Számításokban az ionaktivitás csak a Vincent-féle energetikai tényezőben jelenik meg. Ez a tényező viszont az élő szervezet energia termelésének a folyamatait egy elektrokémiai elem működésével szemlélteti. Könnyű kimutatni, hogy egy felnőtt ember életfolyamatai által redoxi folyamatokban kicserélt elektron átvitel egy galvánelem 70 amperes áramával egyenértékű.

Az élő szervezetek kitűnően alkalmazkodnak a legszélsőségesebb körülményekhez is. Amikor sok elektrolitot (ásványi sót) tartalmazó vizet fogyasztunk, szervezetünk több iont dob ki a vizelettel. Ezt mérésekkel igen könnyű kimutatni. Ha kevés ásványi sót « iszunk », szervezetünk a táplálékból pótolja (és ott bőségesen van majdnem minden szükséges elemből) a hiányzó ionerősséget. Minden esetben egy dinamikus egyensúly alakul ki.

11. Akkor Ön általánosságban ellenzi-e az ásványi anyagokban szegény vizek fogyasztását?

Karl Ludwig Resch:

Általánosságban természetesen nem - legalább is nem az egyébként kiegyensúlyozott táplálkozás esetében. Kivételeket azonban tenni kellene, melyek oka a következőkben sorolható fel:

A vese nem képes a « desztillált » vizet kiválasztani, a vizelet igen jelentős mennyiségű ásványi anyagot tartalmaz. Ha a táplálkozással nem jut vagy csak igen kis mennyiségű ásványi anyag jut a szervezetbe, és/vagy szinte csak ásványi anyagban szegény vizet fogyasztunk, akkor ez a veséket arra kényszeríti, hogy azok a szervezet saját ásványi-anyag készleteihez nyúljanak, hogy ki tudják választani a folyadékot. Ez egy bizonyos időn át, orvosi felügyelet mellet, un. ivókúra formájában hasznos lehet, tartósan alkalmazva azonban gyengíti, sőt károsítja a szervezetet. Egyedül a csecsemőknek kell – eltérő anyagcseréjük és vesefunkciójuk matt - minden esetben ásványi anyagban szegény vizet fogyasztaniuk.

Országh József:

A vizelet ásványi só tartalma nem a cél, amit biztosítani kell szervetlen ásványi sóknak az ivóvízzel, való bevitelével. Ellenkezőleg: A vizeletben lévő elektrolitok mennyisége a vese, méregtelenítési funkciójának az eredménye. Amikor ásványi anyagokban szegény vizet iszunk [9], akkor a vizeletben több ásványi anyag jelenik meg, pontosan a méregtelenítési folyamatok felerősödésével. Viszont rendszeres fogyasztásánál egy dinamikus egyensúly alakul ki, ami a vese elektrolit-kivitelét stabilizálja.

Az 1920-as években (tehát még Vincent előtt), amikor a bioelektronika, hivatalos tudományos körökben még nem volt « félretett » tudomány, több franciaországi ásványvíz redox tulajdonságainak a mérésével kimutatták ezeknek a vizeknek a különleges gyógyhatását [10]. A Magyar alföld mélyről feltörő forrásai között én is találtam igen magas elektronaktivitású, mondhatnám « csodálatos » vizet, amelyik nemcsak a daganatos megbetegedések megelőzésére hasznos, hanem számos más betegség gyógyítására is.

[9]
Azzal a megkötéssel, hogy a fogyasztott víz elektromos vezetőképessége a 10 μS/cm-t meghaladja.
[10]
Többek között a Vichy városa mellett kitermelt gyógyvizek esetében.

12. Mennyiben járulnak hozzá az ásványvízből származó anyagok a szervezet ellátásához?

Karl Ludwig Resch:

Az ivóvízben az ásványi anyagok oldott formában vannak jelen és ennek köszönhetően biológiai rendelkezésre állásuk kiváló. Ha az ember tudatosan választja ki az általa fogyasztani kívánt ásványvizet, akkor abból csak profitálhat. A tehéntejre allergiás egyének esetében például a kalciumban gazdag ásványvíz a megfelelő – csakúgy, mint a kalória-bevitelre nagyon odafigyelőknél, akik szervezete gyakran ásványi-anyag hiányban szenved. Vagy például a magnézium, melyben - a közép-európai termő/szántóföldek magnéziumszegénysége miatt – nem igazán bővelkedünk, extra ráfordítások nélkül is optimálisan pótolható anélkül, hogy rendszeresen különféle tablettákat kellene szednünk.

Országh József:

Amint a fentiekben kifejtettem, az ivóvízzel felvett ionok, bár részt vesznek a szervezet anyagcseréjében, csak kivételes esetben épülnek be a szervezetbe. Azt is kifejtettem, hogy pl. a vízkőben (kalcium karbonát) lévő kalcium egyáltalán nem azonos a tejben lévő kalciummal. A « szerves » és a « szervetlen » kalcium közötti különbség akkor tűnik el, amikor a szerves kalciumot vegyi elemzés céljából vizes oldatba visszük, Ca2+ ionok formájában. Ezt, az orvosi szempontból nagyon lényeges különbséget, a gyógyszeripar is alkalmazza. Kalciumhiány enyhítésére, táplálék-kiegészítők formájában szerves kalciumot adagolnak. Tehát nem kemény ivóvizekben lévő vízkövet, szervetlen kalciumot. Érdemes egy orvosnak feltenni a kérdést: gyógyítottak-e csontritkulást (kalcium asszimilációs zavart) kemény, vízköves víz fogyasztásával?

A kalcium beépítési zavarai vezetnek, többek között, csontritkuláshoz, más esetben szklerózis multiplexhez. Az első esetben « kalcium hiányról » beszélnek, pedig egyáltalán nem erről van szó. A második esetben a szervetlen kalciumionoknak (Ca2+) az idegsejtekbe való behatolása okozza az idegrendszer leépülését. Mindkét esetben helyesebb kalcium beépítési zavarról és nem « hiánybetegségről » beszélni. Ilyen esetben téves azt gondolni, hogy a gyógyuláshoz « elég a szervezetbe megfelelő mennyiségű kalciumot bevinni ». Ha ez így lenne, a kalciumban igen gazdag kemény (sok vízkövet tartalmazó) víz fogyasztása a problémát megoldaná. Ennek pontosan az ellenkezője az igaz: az ilyen víz fogyasztása a csontritkulást serkentheti. A problémát a kalciumban gazdag tejtermékek fogyasztása sem oldja meg. Ez is egy gyakori orvosi megfigyelés. A bioelektronika elmélete alapján a kalcium beépítése a szerves magnéziumon és szilíciumon keresztül vezet, és ezt a folyamatot a vér elektronaktivitása (rH2 értéke) szabályozza. Ez különben a természetgyógyászatban is jól ismert jelenség. Csontritkulással veszélyeztetett, idős személyeknek, a természetgyógyászok, pontosan ezért ajánlják, a szerves szilíciumban gazdag zsurlótea és nem a vízköves víz fogyasztását. Egyes megfigyelések szerint a vér elektronaktivitását növelő enzimes készítmények is lelassíthatják a csontritkulást. Ezekhez a készítményekhez – pontosan a bio-elektronika hivatalos félretétele miatt – manapság nehéz hozzájutni. Az orvosi bioelektronika alkalmazásával a hidrogén-infúziós kezelés nagyon biztató távlatokat nyit.

Ha nem lenne különbség a vízben oldott vas (Fe2+ vagy Fe3+) és a hemoglobinban lévő vas között, a vérszegénység gyógyítására elég lenne vasban gazdag ásványvizet inni. Aki ebben hisz, próbálja meg…

Hiba lenne tehát az ivóvízben lévő elemekre számítani a szervezet szükségleteinek a fedezésére. Kiegyensúlyozott, helyes étrendben minden vegyi elem megfelelő mennyiségben jelen van. Egyénileg természetesen kialakulhatnak hiányok, amelyeket a kereskedelemben könnyen hozzáférhető élelmiszerpótlékokban meg lehet találni.

13. Ki az, akinek minden esetben ásványi anyagokban gazdag vizet kell fogyasztania?

Karl Ludwig Resch:

Valójában ez mindig és mindenki esetében egy igen jó ötlet. Csak kevés kivétel esetén, mint például krónikus veseelégtelenségben vagy előrehaladott szívgyengeségben szenvedőknél tanácsol a háziorvos mást. Elsősorban azoknál a személyeknél befolyásolható kedvezően az ásványvízfogyasztáson keresztül történő ásványi-anyag felvétel, akik nem táplálkoznak kiegyensúlyozottan. De a várandós kismamák, az idősek, a fizikai munkát végzők valamint a sportolók is profitálhatnak az ásványvizek nyújtotta pótlólagos ásványi-anyag kínálatból.

Országh József:

Ezt csak azoknak ajánlom, akik egészségi, vagy más okokból több hetes élelmiszer elvonásban vannak. A koplalás alatt, tanácsos ásványi sókban – főleg szulfátokban – gazdag vizet fogyasztani. Ez az éhségérzetet is jelentősen csökkenti. Jó tudni, hogy 18 napi teljes élelemmegvonás után a szervezet a fehérje tartalékait kezdi felemészteni, de a rákos daganatokban lévő fehérjékkel kezdi

[11]
Ezt a jelenséget már a hatvanas években Louis Kervran francia fizikus már részletesen leírta.

Az elmondottakat összegezve, az ásványvizek körül felkerekedett vita úgy néz ki, mint a vihar egy pohár vízben. Félő, hogy a tudományosnak álcázott vita mögött üzleti érdekek lappanganak. Sajnos minden érv jól jön, amikor pénzről van szó. Ebből a szenvedélyes vitából nem könnyű kiszűrni az érdekek nélküli tudományos álláspontot. Az ellentét nevetséges, ugyanis a fordított ozmózis rendszerek árusítása az ásványvizek piacát gyakorlatilag egyáltalán nem veszélyezteti.

Vissza az előző honlap oldalra

ELEJÉRE

Bevezető - Bevezetés - Fenntartható vízgazdálkodás - Esővízhasznosítás - Szennyvízkezelés - Száraz toalettek - Vízönellátó a városban és a nagy világban - A biotömeg és a víz együttes kezelése - A fenntartható vízgazdálkodás bölcseleti és jogi szemlélete - Tartalomjegyzék