DeutschVÍZÖNELLÁTÓEnglishVÍZÖNELLÁTÓEspañolVÍZÖNELLÁTÓFrançaisVÍZÖNELLÁTÓMagyarVÍZÖNELLÁTÓNederlandsVÍZÖNELLÁTÓ
Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh
Eautarcie EAUTARCIE Eautarcie<sup>–</sup> Joseph Országh
CímlapBevezetésVÍZGAZDA: a fenntartható vízgazdálkodásEsővízhasznosításSzennyvízkezelésSzáraz toalettekVízönellátó a városban és a nagy világbanA biotömeg és a víz együttes kezeléseGondolatok a vízügyi politikárólFüggelék VÍZÖNELLÁTÓ Fenntartható vízgazdálkodás a világban
Esővízhasznosítás
Teljes esővízhasznosítás

Az esővíz minősége
Nem iható víz a háztartásban
Az « éltető víz »

Ásványi anyagok az ivóvízben

A lúgos és hidrogénes vizekről

rH2 et más tudományos elemek

A víz fertőtlenítése

A bioelektronika bírálata

A TELESŐ rendszer elhelyezése
Az esővíztároló használata
Szűrőrendszerek
TELESŐ a kereskedelemben

A városi víz minőségének a javítására számos cég értékesít különleges szűrő- és más berendezéseket. A reklámok szerint van olyan készülék is, amelyik a városi vízből gyógyvizet képes készíteni.

A reklámok a lúgos « Kangen » vizet úgy mutatják be, mint a mindennapi fogyasztásra szánt egyetemes gyógyvizet. A víz méregtelenítő, immunrendszer erősítő, valamint számos betegséget és az öregedést kiváltó szabad gyököket semlegesítő, képességét méltatják. A szervezet savasodását is gátolja, megtisztítja a bélrendszert a jó- esetleg rosszindulatú daganatoktól, és az ereket a bennük lerakodott koleszterintől, stb. A reklámok olvasása azt a benyomást kelti, hogy a Kangen víz egy valóságos egyetemes csodaszer, ami a legtöbb un. « civilizációs » betegséget megelőzi, ill. gyógyítja.

Ez a szöveg először a www.eautarcie.org honlapon jelent meg francia nyelven, 2011-02-28

A magyar változat megjelenési dátuma: 2011-03-16

Frissítve: 2015-07-27

Amit a lúgos és hidrogénes (Kangen) vizekről jó tudni

A házi vízszűrő berendezések

Számos vízszolgáltató vállalat a gyengülő minőségű természetes tartalékokból egyre nehezebben és drágábban tud jó minőségű városi vizet készíteni. Itt nem felesleges idézni a a fenntartható ivóvízellátás főtételét: « A víz minőségét mindig a használat igényeihez kell igazítani ». Egy személynek naponta legfeljebb 5 liter jó minőségű ivóvízre van szüksége. A többi háztartási használatra gyengébb minőségű, nem ivóvíz is megfelel. Az egyre szélesebb körben terjedő házi vízszűrő berendezések, tulajdonképpen ennek a főtételnek a közvetlen alkalmazásából születtek. A fenntartható vízgazdálkodás érdekében csak remélhetjük, hogy egy közeli jövőben, a költségek csökkentése érdekében az önkormányzatok un. « ártalmatlan minőségű  » víz elosztására fogják majd törvényileg ösztönözni a vízszolgáltató vállalatokat. Ez a víz a közvetlen iváson és az élelmiszerek elkészítésén kívül minden más használatra alkalmas lesz. Ebben az esetben az ivásra és a főzésre szánt « éltető vizet  » mindenki az ártalmatlan, de nem iható csapvízből otthon fogja előállítani.

Jelenleg, már az esetek túlnyomó többségében, városi vízből csak fordított ozmózissal lehet azt az 5 liter un. « éltető vizet » készíteni, amire naponta és személyenként szükségünk van. Más műszaki megoldás nem áll a rendelkezésre, még akkor sem, amikor egyesek nem tanácsolják a fordított ozmózissal szűrt víz fogyasztását [1].

[1]
Dr. Róna P. Zoltán pontosan ezt a nézetet vallja. Sajnos okfejtésében a fordított ozmózissal szűrt vizet a desztillált vízzel keveri össze, annak ellenére, hogy a két víz nemcsak vegyileg, de elektrokémiai szempontból sem hasonlítható össze. A Debye–Hückel-féle, ma már klasszikusnak számító, elektrolit elmélet szerint a víz molekula szerkezetének a rendezésére, kb. 10 mg/liter oldott ásványi só elektrolitikus disszociációjából származó ion elektrosztatikus tere elegendő, de ennyi kell is. Ezzel szemben városi víz szűrésekor, egy fordított ozmózis rendszer literenként nem 10, hanem 30 – 50 mg elektrolitot hagy meg a szűrt vízben. Az ilyen, ásványi sókban nem túlterhelt, víz molekula szerkezete már rendezett és a víz « éltetővé », vagy « bio-kompatibilissá » válik.

Eddig fordított ozmózissal szűrt víz fogyasztása miatt még sehol nem jeleztek egészségkárosodást. Különben a Dr. Róna által tanácsolt lúgos víz elektrokémiai tulajdonságait az alábbiakban részletesen elemezzük.

Az « éltető víz », előállítására egyre több szűrőberendezésre lesz szükség, ami ezeknek a piacát erősen ki fogja bővíteni. Viszont a kereskedelmi tevékenység elsődleges célja a profit, ami olyan készülékek eladását is ösztönzi, amire a fogyasztónak nem feltétlenül van szüksége.

A semmilyen kereskedelmi tevékenységhez kötődő VÍZÖNELLÁTÓ honlap, hagyományaihoz híven olyan készülékek megvásárlását javasolja, amelyek a legmagasabb igényeket is kielégítik, a célnak megfelelnek, használatuk egyszerű, de megvételük és üzemeltetésük a lehető legkevesebbe kerül.

A gyógyvíz nem ivóvíz

A kereskedelmi ajánlatok « dzsungelében » az első osztályozás a következő: szét kell választani a mindennapi használatra (ivásra) és a gyógyításra szánt vizeket. A kétféle víz egészen más követelményeknek felel meg. Nagy általánosságban, egy gyógyhatású víz, pontosan magas ásványi só tartalma miatt, asztali fogyasztásra nem alkalmas. Másrészt, még egy kitűnő minőségű asztali víz sem használható gyógyításra. Legjobb esetben csak az egészség megőrzését segíti elő.

Levelezőink gyakran fordulnak hozzánk ilyen, vagy olyan vízkezelő vagy szűrő berendezés ügyében. A hidrogénes (Kangen) vízzel kapcsolatban levelezőinktől egyre több kérdés érkezik hozzánk. Ezekre a kérdésekre szeretnénk az alábbiakban kimerítő választ adni.

Mit nevezünk hidrogénes víznek?

Az u.n. Kangen víz a hidrogénben dúsított vizek közé tartozik. Magyarországon a Kangen típusú berendezéseket « lúgosító berendezések » néven ismerik. Ezeket a vizeket elektrolízis segítségével telítik oldott hidrogénnel. A hidrogén jelenléte a víz elektrokémiai és az emberi szervezetre ható élettani tulajdonságait gyökeresen megváltoztatja: mert a hidrogénnel dúsított víz « antioxidáns » tulajdonsággal rendelkezik. Ennek köszönhetően a szervezetben lévő szabad gyököket vegyileg semlegesíti. Ez utóbbiaknak tulajdonítják többek között a daganatos betegségek megjelenését és kifejlődését. Viszont a klinikai megfigyelések szerint a hidrogénes víz rendszeres fogyasztása számos más – és súlyos – betegség megelőzésére és gyógyítására alkalmas, eddig nem észlelt mellékhatások nélkül.

A hidrogéndúsító készülékek két csoportja

Azokat a készülékeket, amelyeknek az elektrolízis celláján a víz csupán átáramlik és egy csapon a rendelkezésre áll, az egyik ismert cég nevén ismerik: ezek az u.n. Kangen készülékek, bár több cég gyárt és hoz forgalomba ilyen alapelven működő készüléket. Ezeknek a készülékeknek a közöz vonása az, hogy a készített víz antioxidáns tulajdonsága mellett még lúgos is.

A hidrogénező készülékek egy másik csoportja egészen más műszak megoldással dolgozik. A hidrogénezés (elektrolízis) alatt a víz nem áramlik, hanem egy edényben marad, és az elektrolízis cella katódjával érintkezik. A víz hidrogénezése 10, 20, 30 percet vehet igénybe, amit szabályozni lehet. Minél tovább tart a hidrogénezés, a nyert víz annál erősebben antioxidáns. Az elektródák egy nagyon leleményes elhelyezése következtében, a keletkezett víz nem lúgos kémhatású, hanem pH értéke gyakorlatilag a betáplált vízével azonos. Ezeknek a készülékeknek a Magyarországon is ismert képviselője az u.n. « Lourdes » készülék.

A Kangen vizet előállító készülékeket gyártó és forgalmazó cégek reklámjaikban a hidrogénes víz lúgos jellegét emelik ki, ami szerintük az egészségre nagyon előnyös. A továbbiakban ezeket a reklámokat fogjuk röviden ismertetni és elemezni.

A Kangen víz reklámhadjárata

Az interneten látható reklám kisfilmek nézésekor a nem szakértő néző – de még a szakértő is – gyorsan meggyőződik a Kangen víz csodálatos hatásairól. Ezeket fogjuk a következőkben kielemezni. A bemutatott kisfilm, bár meggyőző erejű, tartalmaz néhány kijelentést, amit pontosítani szükséges. Más esetekben az árnyaltabb hozzáállás a jelenlegi tudományos ismereteinkhez közelebb áll.

A reklámozott készülék által adott víz elnevezése « ionizált lúgos víz » tudományosan csak annyira helytálló, amennyiben a nyert víz valóban lúgos, ezzel szemben nem ionizált. A továbbiakban azt is kimutatjuk, hogy a hidrogénes víz esetében tehát « ionizált vízről » beszélni, elektrokémiai szempontból, helytelen.

Bár a bemutatott kisfilmben a víz antioxidáns tulajdonságairól esik néhány szó, viszont a negatív elektromos töltést hordozó hidroxid ionok szabad gyök semlegesítési szerepéről mondottak nem fedik a valóságot. Többek között a daganatos betegségek megjelenéséért felelős szabad gyökök nem pozitív elektromos töltést hordozó molekula rendszerek, hanem gyakran elektromosan semlegesek, amelyeket az OH ion nem semlegesíthet. Tudományosan teljesen helytelen az a kijelentés, ami szerint « a vízben keletkezett hidroxid ionok antioxidáns tulajdonsággal rendelkeznek ». Csak lúgos vízzel tehát a szabad gyököket nem lehet semlegesíteni. Viszont a továbbiakban azt is bemutatjuk, hogy a hidrogénes (Kangen) víz a szabad gyököket valóban semlegesíti, de ennek a lúgos vegyhatáshoz semmi köze nincs. A szabad gyökök molekuláinak a külső elektron pályáin mindig van egy « nem párosított » elektron, aminek a semlegesítéséhez egy olyan molekulára van szükség, amelyik egy szabad, könnyen leadható, elektronnal rendelkezik. Ezek az u.n. antioxidáns, ill. redukáló molekulák. Erre a kérdésre még a továbbiakban visszatérünk. Most csupán csak azt kell megjegyezni, hogy a szabad gyökök semlegesítését nem a lúgos hidroxid ionok végzik, hanem a katódon a vízbe vezetett hidrogén H2, ami nem egy ion, hanem egy elektromosan semleges molekula. Tehát itt ionizálásról beszélni tudományosan helytelen.

A kisfilmben van több más, vitatható kijelentés is. Ilyen pl. az is, hogy « az ionizált víz a szervezetbe kalciumot visz be ». Ezzel a vízzel a szervezetbe legfeljebb annyi kalcium kerül, mint amennyi a készülékbe táplált vízben volt, de nem több. Ugyanez vonatkozik az oxigénre is. Amennyiben csak a katódon keletkezett vizet fogyasztjuk, onnan a szervezetbe nem jut több oxigén, mint amennyi a betáplált vízben volt. Ami pedig a salakanyagok kivitelét illeti, ahhoz nem feltétlenül szükséges hidrogénes vizet inni. Elegendő – és sokkal olcsóbb – fordított ozmózissal szűrt vizet fogyasztani. Amikor egészségünk megőrzése érdekében hidrogénes (ionizált?) vizet fogyasztunk, a rendszeres ivás több vizet visz a szervezetbe, ami a salakanyagok eltávolítását biztosítja. A salakanyagok kivitelére egyszerűbb kevés ásványi sót tartalmazó vizet fogyasztani.

Hogyan működik egy « Kangen » rendszerű készülék?

A hidrogénes vizet a Kangen rendszerrel, városi vízből állítják elő a víz elektrolízis cellán való átáramoltatásával. Előtte a víz egy sorozat szűrőn megy keresztül, aminek a célja a klór által elpusztított baktériumok, a nemkívánatos szerves anyagok, és a klór eltávolítása. E célt szolgálja egy 0,01 mikronos mikro-szűrő, korall szűrő, ezüst ionokkal kezelt aktívszén szűrő és végül egy turmalin szűrő. Az így szűrt városi víz már kellemes ízű és konyhai használatra is alkalmasabb. Azonban ez az ízjavulás nem az elektrolízis következménye [2].

[2]
Ha a vásárló célja csupán az íz feljavítása erre sokkal olcsóbb megoldások is vannak. Ezen a téren már egy egyszerű aktívszén szűrő is jelentős javulást hoz.

A « Kangen rendszerekben » tisztított városi víz egy kétkamrás elektrolízis cellába áramlik, ahol a katódon és az anódon módosított víz keveredését a két kamra közé helyezett membrán akadályozza meg. A membrán az ionokat nem, csak az elektromos áramot engedi át. A katódon bázikus és redukáló, az anódon savas és oxidáló vegyhatású víz keletkezik. Az elsőt ivásra, a másodikat fertőtlenítésre [3] és tisztálkodásra tanácsolják.

[3]
A kereskedelemben ennél hatásosabb és olcsóbb fertőtlenítő szerek kaphatók. Ettől függetlenül az anódon keletkezett savas víz nem más, mint az ivásra (gyógyításra) szánt lúgos víz készítésének a mellékterméke, amit fertőtlenítésre és tisztálkodásra hasznosítani lehet.

Amikor a városi víz túl kevés ásványi sót tartalmaz, a vezetőképesség növelésére, a vízhez esetleg sókat is adagolnak. Nagy valószínűséggel alkáli (nátrium, kálium) vagy alkáli földfémek (kalcium, magnézium) sóiról van szó. Ez utóbbiak hozzáadása a víz keménységét is növeli. Az esetek túlnyomó többségében a városi víz elegendő elektrolitot (ásványi sót) tartalmaz.

A nemesfémekből (platinából és titánból) készült elektródák a katódon, ahol a fogyasztásra kerülő víz keletkezik, nem oxidálódnak: nehézfémek oldatba vitelétől tehát félni nem kell.

A gyógyvíz a katódon keletkezik

Negatív elektromos töltésével, a katód elektronokat képes a vízbe leadni, ami tulajdonképpen egy redukciós jelenség. Minden kisiskolás tudja, hogy redukció = elektron átadás, oxidáció = elektron elvonás. Ez utóbbi az anódon történik.

A katódról áramló elektronok továbbítására a cellákban lévő víz az áramot a töltéshordozó ionok segítségével vezeti. Így a pozitív töltésű kationok, míg a negatív töltésű katód felé vándorolnak. A negatív töltésű anionok az anód felé veszik útjukat [4].

[4]
Amint azt már az előzőekben kifejtettük, a közhiedelemmel ellentétben, egy elektrolízis cellában lévő vízben a negatív és pozitív töltésű ionok száma nem változik. Ezenfelül, a negatív és pozitív elektromos töltések száma minden vizes oldatban pontosan azonos. Ezt nevezik a vegyészek az elektromos semlegességi feltételnek. A katódon pl. hidroxid OH ionok ugyan keletkeznek, de a negatív töltések száma nem növekedik. Ha a szabad gyökök semlegesítését a negatív töltéssel bíró ionoknak tulajdonítják, akkor miért kötik ezt a jelenséget a hidroxid ionokhoz? Ha ez így lenne, akkor egy megfelelő koncentrációjú zsírszóda (NaOH) oldat is gyógyhatással bírna.

A bemutatott kisfilmben esik szó a víz « ionizálásáról ». Ez is nehezen érthető. Ionizálás számomra egyenértékű az ionok számának a növekedésével. Ilyen értelemben amikor konyhasót oldunk fel vízben, a vizet « ionizáljuk ». Ugyanis a nátrium klorid feloldásával Na+ és Cl ionok keletkeznek. A valóságban itt nem « ionizációról », hanem elektrolitikus disszociációról van szó. A Kangen víz kereskedelmi ismertetésénél, nem esik szó a katódon a valóságban lejátszódó folyamatokról. Csak a redoxi potenciálokról beszélnek amit a szakirodalomban ORP (oxidációs redukciós potenciál) néven emlegetnek. A hangsúlyt a víz bázikus jellegére helyezik, ami a szervezet « savasodását » állítólag megakadályozná.

Mi történik gyomrunkban a bázikus vízzel?

Egy pH = 11 bázikus víz, egyenértékű egy literenként 40 milligramm zsírszódát tartalmazó oldattal, amiben a hidroxid ionok koncentrációja egy ezred mol/liter. Megivás után ez a bázikus víz, a kb. 2-es nagyságrendű pH-val rendelkező, igen savas (sósavat tartalmazó) gyomornedvekkel keveredik. Egy pH=2 oldat hidrogénion H+ koncentrációja egy század mol/liter. Ezek az ionok a bázikus vizet azonnal semlegesítik a következő reakció szerint:

H+ + OH H2O
(1)

Hasonlít ez két egymással harcoló hadsereghez, de itt, ha az egyik katona megöl egy ellenséget, azzal maga is meghal! A lenyelt vízben lévő bázikus OH ionok serege a gyomorsavban tízszeres túlerővel rendelkező H+ ionokkal áll szemben. A csata kimenetele nem kétséges és a bázikus víz teljes és azonnali semlegesítését eredményezi. Gyomrunk naponta 2 liter nedvet termel, tehát ahhoz, hogy a bázikus víz a belekbe kerülhessen (ahol a valóságban a szervezetbe felszívódhat), naponta több mint 20 liter pH=11 lúgos vizet kellene meginni. Feltevődik tehát a kérdés: lúgos víz fogyasztása hogyan módosíthatja a szervezet « elsavasodását »? Ha a Kangen víz esetében ilyen hatás észlelhető, azt nehezen lehet a víz bázikus jellegének tulajdonítani.

Szénsavas italok a vádlottak padján

A Kangen víz hívei nagy súlyt fektetnek a szervezet elsavasodására, különösen a sejtek közötti folyadékok szintjén. Ezt az elsavasodást, általában a szorongásnak és a helytelen táplálkozásnak tulajdonítják. De vajon felelőssé lehet-e tenni ebben a szintén savas vegyhatású szénsavas italokat? Egy Kangen víz honlapon, olyan kijelentést hallottam, ami szerint egyetlen pohár szénsavas ital semlegesítésére legalább 30 pohár bázikus Kangen vízre lenne szükség. Ez lehet, hogy így van... legalább is egy vegyész lombikjában. Viszont felvetődik a kérdés: hogyan történik a semlegesítés az emberi szervezetben? Szükséges-e a savas italokat minden áron semlegesíteni?

A szénsavas italok savas jellege a széndioxidnak (és az esetleg belevitt más savanyító anyagoknak, mint pl. a citromsavnak) köszönhető. Egy ilyen ital pH értéke 3 és 4 között van. Vegyük a legsavasabb oldatot, amiben a hidrogén ionok H+ koncentrációja literenként egy ezred mol. A gyomorsav pH=2 közegében ez a jelenlévő protonok koncentrációjának kb. a tized része. Egy porár ilyen ital megivásával savasság szempontjából alig történik változás: a pH 3-ról lemegy 2,96-ra! A szénsavas italok semlegesítésére szervezetünknek nincs szüksége bázikus víz fogyasztására. A gyomorban mindig jelenlévő szerves anyagok a széndioxidból keletkezett szénsav H2CO3 természetes bomlását katalizálják. A keletkezett CO2 gázt egyszerűen « felböfögjük » és az egyensúly helyreáll. A gáz felszabadítása a gyomor tartalmát felkeveri, ami az emésztésre serkentően hat. Akik gyomorsav túltengésben szenvednek, erre gyógyszertárban hatásosabb szereket is vásárolhatnak, mint a lúgos Kangen vizet. Ennek a víznek a gyógyhatása nem a lúgos természetében keresendő.

A szénsavas italok fogyasztását nincs szándékomban tanácsolni, főleg a « könnyítettekét » nem, amit « light » néven árulnak. Ezzel szemben a szénsavas italokat « a szervezetre károsnak » minősíteni, szerintem nem egy tudományosan megalapozott álláspont [5].

[5]
Természetes gyógymódok kedvelőinek jelzem, hogy állítólag azoknak a személyeknek, akiknek O tipusú vérük van, a szénsavas italok fogyasztása kedvező. Hagyjuk ezt a döntést az egyénre. Mindenki a tapasztalata és érzései alapján döntse el milyen italokat fogyaszt.

Manapság a « szervezet savasodásáról » beszélni nagyon divatos lett. Egy orvos írásában még azt is olvastam, hogy « minden betegséget a szervezet savasodása okoz ». Kedvem lenne ez ügyben más orvosok véleményét is megkérdezni. A savasodás hatását a sejtekben lehet állítólag észlelni, de mérni az ütőeres vérben szokás. A vizelet savassága még nem ad hiteles adatot a szervezet savasodásáról. Egy egészséges személy vérének a pH-ja 7,35 és 8,45 között mozog. A sejtekben ez az érték 7,2 és 8,45 között van. Ezt az állandó értéket a szervezetünk nedveiben működő « puffer » oldatok biztosítják. Egy un. « puffer oldat » savval szemben bázisként viselkedik, lúgos oldattal keverve, savas tulajdonságot mutat: a pH értéket nagyjából állandó szinten tartja. Szervezetünkben több mechanizmus tartja a nedvek pH értékét közel állandó értéken. A legismertebb a bikarbonát HCO3 ionok amfoter tulajdonságára épül. Itt tulajdonképpen a CO32-/HCO3 és HCO3/H2CO3 sav-bázis rendszerek működnek. Ennek érdekében a tüdő pontosan annyi széndioxidot termel és ad ki a szervezetből, amennyi a vér pH értékét a megfelelő szinten tartja. A sav-bázis egyensúlyhoz az ammónium HN4+ ionoknak a vesében való kiválasztása is hozzájárul. A vér pH értékének a megváltoztatása savas vagy lúgos víz fogyasztásával nehezen magyarázható, mondhatnám hihetetlennek tűnik.

A legtöbb természetgyógyász szerint a citrom, valamint a tejsavas erjedéssel készített főzelékfélék (mint pl. a savanyított káposzta) a szervezetet « lúgosítják ». Ezek pedig mind igen savas vegyhatásúak. Az összes gyümölcslé savas. Ha a szervezetet a savas vizek fogyasztása elsavasítja, akkor talán be kellene tiltani a gyümölcsök és a gyümölcslevek fogyasztását is. Szervezetünket egy vegyész lombikjához hasonlítani amiben egy savas oldat semlegesítésére elég egy lúgos oldatot beönteni, egy eléggé leegyszerűsített szemlélet, amit tudományosan nehéz elfogadni.

Tévedés kockázata nélkül mondhatjuk, hogy a fogyasztott italok sav-bázis tulajdonságai számottevően nem befolyásolhatják szervezetünk nedveinek a savas, ill. lúgos jellegét. Ha ez mégis így lenne, akkor azokon a vidékeken, ahol a természetes vízkészletek lúgosak, a lakosság jobb egészségi állapotnak örvendene, mint másutt, ahol a vizek semlegesek vagy savasak. Érdemes megjegyezni, hogy a természetes vizek lúgos vegyhatása gyakran a víz keménységéhez, vízkőtartalmához köthető. Tehát az elgondolás szerint, a kemény vizek fogyasztása a szervezet savasodását fékezné, vagy megakadályozná. Ezt elég könnyű lenne statisztikai adatokkal ellenőrizni [6].

[6]
Megjegyzés: Louis-Claude Vincent, a Párizsi Egyetem Antropológiai Intézetének a vezetője 13 évig tartó kutatásaival bebizonyította, hogy a kísérleti állatok egészségi állapota jóval kedvezőbb és élettartalmunk sokkal hosszabb, ha azok magas ellenállású, ásványi sókban szegény vizet fogyasztanak. Ha azonban a kísérleti állatok normális vagy ásványi anyagokban gazdag vizet kapnak, akkor nagyon gyakran megbetegednek és korábban el is pusztulnak. Ezzel párhuzamosan megállapította azt is, hogy azokban a városokban alacsonyabb az elhalálozási ráta, ahol a vezetékes víz lágyabb, azaz kevesebb vízkövet tartalmaz. Ilyen pl. Grenoble városa - ahol a vezetékes víz minősége nagyon jó - a halálozási ráta csupán 850/100.000 fő. Ezzel szemben a Cote d´Azur néhány városában, ahol igen magas a víz vízkő tartalma, ez az arány akár 1340/100.000 fő is lehet. A halálozási rátán túl Vincent a rákos megbetegedések gyakoriságát is vizsgálta és a víz keménysége és a rákos betegsége gyakorisága között azonos összefüggést észlelt. Az osztrák Steiermark tartományban végzett kutatások is hasonló eredményekre vezettek.

A Kangen vízzel bemutatott kísérletek rövid elemzése

Kereskedelmi célú honlapokon a Kangen víz tulajdonságait néhány rövid filmmel mutatják be. Elemezzük röviden ezeket a kis bemutatókat.

A városi vízben lévő klór hatása a gyümölcsökre

A kísérlet célja annak a bemutatása, hogy a városi vízbe helyezett gyümölcsök a vízben lévő szabad klórt « elnyelik ». A víz fertőtlenítésére használt klór a « gyümölcsökbe hatol ». Ennek elkerülésére, jobb klórmentes Kangen vizet használni [7].

[7]
A városi vízben lévő klór egészségre ártalmas hatását mi sem tagadjuk, sőt hangsúlyozzuk. Viszont klórmentes vizet egy aktívszén szűrővel bárki igen olcsón készíthet.

A kísérletben olyan színes indikátort használnak, amelyik klór jelenlétében sárga színű. Klór hiányában színtelen. Tulajdonképpen egy redox indikátorról van szó. A szabad klór Cl2 miatt a városi víz, indikátor jelenlétében, sárga színű. Elég a vízbe néhány gyümölcsdarabot tenni és a víz elszíntelenedik, ami a szabad klór eltűnését jelzi. Nehéz viszont a magyarázattal egyetérteni, ami szerint « a gyümölcsök a klórt elnyelték » volna s az egészségre veszélyes klór « most a gyümölcsökben van ». A valóságban a gyümölcsdarabok semmit sem nyeltek el. A mindig redukáló vegyhatású gyümölcslé a szabad klórt, klorid ionokra Cl redukálta. A jelenséget a következő egyenlet írja le:

Cl2 + 2 e → 2 Cl

A keletkezett klorid Cl ionok teljesen ártalmatlanok és nem hatoltak be a gyümölcsbe; a vízben maradtak. A kísérlet jellemzésére helyesebb lett volna azt mondani: « A gyümölcsben lévő, mindig redukáló vegyhatású lé a városi vízben lévő klórt semlegesítette. Ugyanezt teszi a szintén redukáló Kangen víz is. » [8].

[8]
A redukáló anyagok az oxidáló anyagoknak elektronokat képesek átadni. A szabad klór Cl2 « elektronokra éhes » oxidáló szer, ami a gyümölcsökben lévő elektronokat elvonja és ártalmatlan klorid ionná alakul. Ilyen klorid ionok különben konyhasó (nátrium klorid) oldásakor is keletkeznek.

A sav-bázis tulajdonságok bemutatása

A kísérlet célja a bemutatni azt, hogy a Kangen víz lúgos – ami teljesen igaz. Viszont nehezen tudom elfogadni azt a kijelentést, ami szerint « a savas vizek, mint pl. a « Perrier » savas ásványvíz, « az egészségre ártalmas » lenne. Ezzel kapcsolatban érdemes lenni megkérdezni az érdekelt vállalatok tudományos tanácsadóinak a véleményét is.

A kísérlethez használt sav-bázis indikátor lúgos közegben kék, semleges vagy savas közegben színtelen. A pohárban lévő víz minél savasabb, annál több Kangen víz kell a semlegesítéséhez.

Érdemes megnézni néhány pH értéket: citromlé 2,3; Coca-Cola 2,6; ételecet 2,8; fehérbor 2,8-3,6; must 4; esővíz 5,5 – 6,5. Szénsavas vízben, (mint pl. a Perrier vízben a pH = 5,5) a pH még a pH=4 értéket is elérheti. Egy ilyen vízben a hidrogénion H+ koncentrációja kb. egy tízezred mol literenként. Ha a Kangen víz pH értéke 11 körül van, mint ahogyan azt hirdetik, a literenként egy ezred mol hidroxid OH tartalmával, a pH=5,5-ös Perrier vizet, azonnal semlegesítené. A pH=5,5-höz tartozó sav koncentráció 3,2.10-6 mol/liter, azaz három milliomod mol/liter. A kísérletben a víz színtelen maradt. Vagy a használt Kangen víz nem volt elég « erős », vagy a kísérletben bemutatott savas víz még a hivatalosan megadott értéknél is savasabb volt.

A zsírok és olajok « oldása » a Kangen vízzel

Itt a Kangen víz az olajat « oldatba viszi » – a valóságban emulziót készít. A cél annak a bemutatása, hogy egy « kiesebb molekulákkal rendelkező lúgos víz a szervezet sejtjeibe könnyebben hatol be ».

Ennek érdekében liposzolubilis (csak olajokban és zsírokban oldódó) növényvédő szerekkel kezelt paradicsomot tesznek vízzel teli pohárba. A városi, semleges vegyhatású víz, a kérdéses növényvédő szert nem oldja: az oldat színtelen marad.

A városi vízbe öntött olívaolaj a vízzel nem keveredik, a víz felszínén úszik. Ezzel szemben a Kangen vízbe öntött olívaolaj, fehér színű emulziót képez. Természetesen itt nem az olaj « feloldásáról » van szó, mint ahogyan azt kijelentik, hanem emulzióba vitelről. A jelenség nem a Kangen víz « kisméretű molekuláinak » köszönhető, hanem bázikus tulajdonságának. Azt is jelzik, hogy, ennek köszönhetően a Kangen vizet szőnyegtisztításra is lehet használni. Én azt hiszem, hogy a kereskedelemben szőnyegtisztításra hatásosabb szereket, olcsóbban is be lehet szerezni.

Amikor a paradicsommal érintkező a városi- és Kangen vizet összehasonlítják, ez utóbbi sárgás rózsaszínű, az előbbi pedig színtelen marad. Azt a következtetést vonják le, hogy « a színeződés a növényvédő szer feloldásából származik, aminek következtében a Kangen vízben főtt ételek íze jobb, mint azoké, amelyeket városi vízben főznek ».

Bár ennek bizonyítására még az oldatot elemezni kellene, véleményem szerint a sárgás rózsaszín lehet a paradicsom színező anyaga is amit a lúgos víz feloldott. Ami pedig a Kangen vízben főzött ételek ízét illeti, az csupán az elektrolízis előkészítésére elhelyezett szűrőknek köszönhető. Ha a cél a víz és az ételek ízének a javítása, egy aktívszén szűrő már nagyon jó eredményt mutat fel.

Ez a kísérlet nem bizonyítja azt a kijelentést, ami szerint « a Kangen víz molekulái kisebbek » lennének.

A Kangen víz és a teakészítés

A kísérlet célja annak a bemutatása, hogy a Kangen víz a növények sejtjeibe könnyebben behatol mint a városi víz. Ezért színesebb a Kangen vízzel készített tea. A bemutató szerint « a Kangen víz kisebb molekuláinak köszönhetően, könnyebben hatol be az élő (emberi) sejtekbe ». Ez a következtetés vitatható. Először is a kisebb molekula szerkezetet a víz lúgosságának tulajdonítják. Amint azt már az előzőekben láttuk, a gyomorban történő semlegesítés a lúgosságot megszünteti.

A bemutatott kísérlet megértéséhez, tudni kell, hogy a tea színeződéséért felelős molekulák sav-bázis indikátorok. Savas és semleges közegben ezek az indikátorok csak gyengén sárgás színűek. Bázikus közegben sötétebb sárgás-barna színt vesznek fel. A színeződés erőssége nem a « kisebb vízmolekulák behatoló képességéhez », hanem a közeg pH értékéhez kötődik. A Kangen víz bázikus jellege okozza az erősebb színeződést.

Az olvasó ezt a jelenséget könnyen megfigyelheti. Erre elég két azonos poharat frissen főzött teával megtölteni. Az egyikbe egy kávéskanálnyi citromlevet, a másikba egy kevés ecetet kell önteni. A savanyítás (a pH lecsökkentése) mindkét oldatot halvány sárga színűvé teszi. Ez, természetesen nem jelenti azt, hogy a pohárban a tea « már nem olyan erős », mint a citrom hozzáadása előtt.

A redoxi potenciál (ORP) mérése

A kísérlet célja azt bemutatni, hogy a Kangen víz « erősen antioxidáns tulajdonságú ». Mérésre egy millivoltmérőt használnak amelyik az « oxidáció mértékét » (?) határozza meg, « amit a mért ORP (oxidációs redukciós potenciál) alapján lehet megállapítani ». A kísérletet bemutató személy szerint, « amikor a mért redoxi potenciál, ill. ORP negatív, akkor a víz antioxidáns, amikor a mért érték pozitív, akkor a víz oxidál, tehát az egészségre ártalmas ». Az oxidálás jellemzésére egy kettévágott alma barnulását idézi. Szerinte « a C vitamin ORP értéke -50 » millivolt. A C vitamin, vagy aszkorbinsav redukáló vegyhatású, « ami azt bizonyítja, hogy a redukáló anyagok potenciálja negatív ». « A zöld tea potenciálja -100, ami azt jelenti, hogy a zöld tea még jobban antioxidáns, mint a C vitamin ». « A csukamájolaj értéke -200, ami még jobb » [9]. Az ilyen kijelentések tudományosan igen pontatlanok és hibásak. Amikor a mért ORP érték alapján osztályozzák a redukáló képességet, eszembe jut az is, hogy a redoxi potenciál értéke a molekula koncentráció logaritmusával egyenesen arányos, tehát a redukáló készséget csak egyenlő koncentrációjú oldatok mérésével lehet egyértelműen kimutatni. A kísérlet bemutatójának szeretném a kérdést feltenni: hogyan számította ki egy citromlé vagy zöld tea molekula koncentrációját?

[9]
Mint elektrokémikust, engem mindig zavart az, amikor vízzel nem keveredő, olajokban és zsírokban mért redoxi potenciálokról beszélnek. A fent idézett csukamájolaj az elektromos áramot nem vezeti, elektromos szigetelő anyag. Benne az ORP közvetlen mérése műszakilag lehetetlen. Az ilyenfajta méréseknek nincs elektrokémiai jelentésük. A legjobb esetben ilyen méréseket csak lúgos-, vagy tenzióaktív anyagokat tartalmazó emulziós oldatokban lehet megvalósítani. Ilyenkor a mért ORP nem más, mint az emulzióba vitt olajjal érintkező vizes oldat potenciálja, de nem az olajé. Amíg az ellenkezőjét be nem bizonyítják, az emulzióba vitt olaj, a víz elektrokémiai tulajdonságait nem változtatja meg. Tehát nagy a valószínűség arra, hogy amit mérünk, annak az olajhoz semmi köze nincs. Az olajokat rendszerint lúgos vízzel viszik emulzióba, tehát a mért ORP csak a lúgos vizet jellemzi és nem az olajat. Feltehető tehát a kérdés: miért mértek egy csukamájolaj emulziójában negatív potenciált? A válasz egyszerű: lúgos oldatok mért redoxi potenciálja, pontosan a magas pH értékük miatt, mindig alacsony, néha negatív. A mért érték tehát még a víz redukáló képességét nem jellemzi.

A kisfilmen bemutatott kísérletek tudományos magyarázata sokkal bonyolultabb. A valóságban az oldat redoxi tulajdonságait, a mért ORP értéke nem jellemzi egyértelműen. Az ilyen mérések pontos magyarázatához, ismerni kell a redoxi és a sav-bázis reakciók egységes elméletét [10].

[10]
A redoxi és sav-bázis reakciók egységes elméletét Országh József két tudományos dolgozatában lehet elolvasni. Forrás: J. Országh, « Réactions oxydo-réduction et acido-basique: vers une approche théorique et expérimentale plus cohérente » Sciences du Vivant, (Éditions Arys, Paris), V. 1, p.23-34 (1990); & J. Országh, « L'eau en tant que système redox » ibid. V.2, p.81-97 (1991).

A kisfilmen bemutatott ásványvizek többsége a valóságban indifferens, gyengén oxidáló, vagy redukáló vegyhatású. A továbbiakban azt is bemutatjuk, hogy az ilyen oldatokban mért ORP tehát főleg a víz savas ill. bázikus jellegét mutatja be, de nem a redoxi tulajdonságait.

Egy második kísérlet a Kangen víz antioxidáns tulajdonságainak a bemutatására

A bemutatott kísérlettel ez bizonyítást is nyer. A fertőtlenítő Betadine, jód tartalmú oldat jellegzetes barna színe eltűnik, ami az oxidáló szer semlegesítésére utal. A Kangen víz általunk látott bemutatói között, ez az egyetlen, tudományosan is elfogadható kísérlet.

A Kangen víznek pontosan ez a tulajdonsága magyarázza meg a klinikailag megfigyelt gyógyhatást.

Az ásványvizekkel való összehasonlítás

Az antioxidáns tulajdonságainak a bemutatásakor a Kangen vizet több, a kereskedelemben kapható nevezetes ásványvizekhez hasonlítják. A mért pH és ORP alapján történő összehasonlítás és minősítés tudományosan vitatható. Az említett vizeknek a kedvező, vagy kedvezőtlen minősítése csak ezeket a vizeket szolgáltató cégekre tartozik. Mi ezzel nem foglalkozunk. Minket csak a bemutatott kísérletek tudományos elemzése érdekel. Az alanti táblázatban csak a bemutatott ORP értékek alapján hasonlítják össze néhány ásványvíz és az « ionizált Kangen víz redoxi tulajdonságait ». Az a kijelentés, ami szerint « alacsonyabb ORP érték erősebb „ antioxidáns ” jellegre vall », tudományosan nagyon vitatható. Ez csak akkor érvényes, amikor két azonos pH értékű vizet hasonlítunk össze. Különböző pH értékeknél az antioxidáns tulajdonság mértékét csak pontos elektrokémiai számításokkal lehet kimutatni. A bemutatón azt próbálják bizonyítani, hogy azok az ásványvizek, « amelyeknek az ORP értéke pozitív, oxidáló tulajdonságaik és savas jellegük miatt az egészségre ártalmasak, mert a szervezet savasodását elősegítik ».

A következő fejezet figyelmes elolvasása folyamán rájövünk arra, hogy:

Az Aquarion honlapon bemutatott táblázat alapján osztályozzák a különböző ásványvizeket és hasonlítják össze a Kangen vízzel. Az összehasonlítást csupán a mért ORP alapján teszik. A táblázat utolsó két oszlopába helyeztük a számított rH2 értékeket, és az általunk számított rH2 alapján végzett osztályozást.

Az ásványvíz neve pH ORP (mV)
(korrekció előtt)
(számított)
rH2
(az rH2 ből számított)
Antioxidáns mérték
Aquafina 5,34 +381 30,3 Oxidáló
Arrowhead Spring Water 7,42 +275 30,9 Oxidáló
Evian 7,64 +295 32,0 Oxidáló
Fiji 7,60 +357 34,0 Oxidáló
Smart Water 5,90 +305 29,9 Indifferens
Real Alkalized Water 7,90 -25 21,7 Antioxidáns
Evamor 9,18 +174 31,0 Oxidáló
Penta 5,27 +390 30,5 Oxidáló
Essentia 9,26 +179 31,3 Oxidáló
Alive Wellness Water 3,24 +415 27,3 Indifferens
Vitamin Water 3,34 +438 28,2 Indifferens
Dasani Plus 3,04 +290 22,6 Antioxidáns
Vital Lifestyle Water 3,72 +426 28,6 Indifferens
Crystal Geyser Sparkling 5,72 +324 29,2 Indifferens
Perrier 5,53 +392 31 Oxidáló
Aquarion Water Ionizer 10,5 -850 -1,0 Erősen antioxidáns

A mért ORP értékek alapján történő osztályozás egészen más, mint amit azonos mért értékek alapján elektrokémiai úton ki lehet számítani [11].

[11]
Amint azt a (következő fejezetben lévő táblázatban olvashatjuk, egy víz oxidáns vagy antioxidáns jellegét a vegytiszta vízhez kell hasonlítani, ami redoxi szempontból is semleges, ill. « indifferens ». A vegytiszta víz rH2 értéke 28, ami E=+415 mV-nak ill. a szokásos mérőműszeren mért ORP=+215mV-nak felel meg, ugyanis a mérőműszer 0 pontja nem más mint a beépített Ag/AgCl referencia elektróda potenciálja, ami +200mV a standard hidrogén elektróda nulla potenciáljához képest. Amikor az rH2 0 és 27 között van akkor a víz antioxidáns, 27 és 29 között indifferens, 29 felett oxidáló vegyhatású.

A különbség megértéséhez, alá kell húzni azt a tényt, hogy amikor egy indifferens, kissé oxidáló, vagy kissé antioxidáns víz pH értékét kis mennyiségű sav, vagy bázis hozzáadásával módosítjuk, a mért ORP a pH-val fordított arányban csökken, anélkül, hogy az rH2 értéke megváltozna. Ezt a kísérletet laboratóriumban többször elvégeztük. Ezt a kísérletet a következő fejezet (14)-es egyenlete írja pontosan le, amiből egyszerű algebrai átalakítás után a következő képletet kapjuk:

E = (rH2 – 2pH)/33.8       [Volt]
(2)

...ami szerint a pH növekedésével a potenciál (E=ORP+0,2Volt) értéke csökken. Tehát egyáltalán nem meglepő az a tény, hogy a lúgos vizek ORP értéke alacsony, még akkor is, amikor a víz nem antioxidáns. Az alacsony ORP érték az antioxidáns tulajdonságot nem bizonyítja.

Ennek a fordítottja is igaz. Egy savas víz ORP-ja még akkor is viszonylag magas, amikor a víz indifferens és nem szükségszerűen oxidáló tulajdonságú. Viszonylag magasabb ORP érték mellett egy savas víz még lehet « antioxidáns » is! Erre egy nagyon jó példa a « Dasani Plus » ásványvíz aminek a pH értéke 3,04 és az ORP=+209mV (korrekció előtt). Ennek ellenére a számított rH2=22,6 ami ezt a savas vizet az « erősen antioxidáns » vizek osztályába sorolja.

A fenti táblázatból egy ellenpéldát is felhozhatunk. Az « Evamor » ásványvíz, ahol a pH=9,18 és az ORP=+174 (tehát még alacsonyabb, mint a Dasani Plus víz esetében!). Bázikus jellege és az alacsonyabb ORP értéke ellenére ez a lúgos víz, a számított rH2=31 értékkel az « oxidáló vizek » osztályába sorolható. Ezt a jelleget az « Essentia » víz még jobban szemlélteti.

Az « Aquarion Water ionizer » készülékből kijövő vízben mért értékek: pH=10,5 és az ORP=-850mV, ami valóban erősen antioxidáns, miután az rH2=-1.

Az átáramlós és korsós hidrogénező készülékek összehasonlítása

Az előbbiekben jeleztük a kereskedelemben található hidrogénező készülékek két fajtáját:

Tehát vannak a kereskedelemben olyan készülékek, mint pl. a Lourdes vagy az ARUI H2 készülék, amelyek pontosan a Kangen típusú készülékektől eltérő műszaki megoldásokkal, amint azt látni fogjuk, erősebb antioxidáns vizet képesek termelni.

A hidrogénezés kinetikája a Lourdes készülékkel

A méréseket egy két hónap óta folytonosan használt hidrogénező készülék által szolgáltatott vizen mértük. Az anódtérbe táplált víz: TDS = 145 ppm; pH = 6,9 ORP = +354 mV. A hidrogénezésre szánt víz a katódtérben (korsóban): TDS = 2 ppm. Fordított ozmózissal szűrt esővíz.

Hidrogénezési idő
(perc)
Mért ORP
[mV])
E [Volt]
(korrekció után)
pH rH2
0 + 250 + 0,450 6,30 + 27,81
10 - 400 - 0,200 6,33 + 5,90
20 - 628 - 0,428 6,29 - 1,89
30 - 745 - 0,545 6,39 - 5,64
40 - 757 - 0,557 6,41 - 6,00
Megjegyzés:
A katódtérben (korsóban) lévő hidrogénes víz hidrogén aktivitása: rH2 = 33,8E + 2pH ahol E a standard hidrogén elektródához viszonyított redoxi potenciál. A hidrogénezés sem a TDS, sem a pH értékét nem érinti. A készülékben a hidrogénezés « oroszlán része » az első tíz percben történik.

Jogosan feltehető tehát a kérdés, ami szerint hogy lehet az, hogy az átáramlós készülékekben a katódon keletkezett víz erősen lúgos, amíg a korsós készülékek katódterében keletkező antioxidáns víz, semleges marad? A magyarázat viszonylag egyszerű. Az átáramlós készülékekben az anód- és katódtérben lévő víz az elválasztó membránon keresztül csak legfeljebb egy másodpercig van egymással érintkezésben, ami a membránon keresztüli ioncserét gyakorlatilag lehetetlenné teszi. A korsós készülékekben az anód és a katód vize a hidrogénezés alatt (10 – 40 percig!) a membránon keresztül érintkezik. Az anódon keletkező hidrogén ionokat H+ (a rendkívül kis méretű protonokat) a katód a membránon át a katódtérbe vonzza, ahol a katódon keletkezett hidroxid OH ionokat semlegesíti. Ezért marad a korsóban lévő hidrogénezett víz vegyileg semleges. Az erősebb antioxidáns jelleg pontosan ennek köszönhető, ugyanis az rH2=33,8E+2pH egyenlet értelmében magasabb pH értékekhez, azonos E (azaz ORP) mellett magasabb rH2 tartozik, ami alacsonyabb hidrogénaktivitásnak [H2] felel meg, miután rH2=-log[H2].

Egy Kangen típusú készülékkel hidrogénezett vízhez (pH = 11,5 és ORP = -850 mV) rH2 = 1) képest a korsós Lurdes készülék, már tíz perces működés után is, erősebb antioxidáns vizet szolgáltat, negatív rH2 értékekkel [12]. Az is igaz, hogy kivételes esetekben Kangen típusú készülékekkel is készítettek már negatív rH2-es vizet, ahol a legalacsonyabb érték -1 körül volt. A nagyságrendek helyes megítélésére tudni kell, hogy a Lourdes készülék rH2=-6-os [13] vizének hidrogén aktivitása, azaz [H2] értéke, egy Kangen berendezés rH2=-1-es vizéhez képest százezerszer magasabb.

[12]
Negatív rH2 értékeket olyan vizekben mérünk, amelyek termodinamikai szempontból instabilisak. Ezt nevezik a fizikai kémiában jól ismert « metastabilis » állapotnak. Az rH2=0 érték a vizes oldatok termodinamikai stabilitási tartományának az alsó határa (a felső rH2=42, ami az anódtérben van). Az ilyen metastabilis oldatok létezési lehetőségeit az alábbi mérésekből (lásd a következő bekezdést) meg lehet becsülni. Az instabilis vizes oldatok vagy hidrogén, vagy oxigén gáz felszabadulásával térnek vissza egyensúlyi állapotukba. Amint azt az előzőekben láttuk, az rH2 értéke negatív is lehet, ami csupán azt jelenti, hogy az ilyen vízben, az egyensúly visszaállítására hidrogén gáz szabadul fel.
[13]
Az itt közölt méréseket egy új készülék által hidrogénezett vízen mértük. Bár ugyanaz a készülék, néhány hónapi használat után, 20 perces hidrogénezés után is, még – 600 millivoltos (rH2= -0,52) vizet szolgáltatott.

A hidrogénes vizek aktivitáscsökkenési kinetikája

A katódon keletkező metastabilis hidrogénes víz egyensúlyi állapotába, hidrogén gáz felszabadításával kerül. Ez magyarázza azt a tényt, hogy az ilyen vizek antioxidáns tulajdonságai a hidrogénezés után fokozatosan csökkennek. Semmi értelme tehát hidrogénes vizet palackokban árulni. A hidrogénezés után a víz még órákig aktív marad, de legkésőbb 24 órán belül tanácsos elfogyasztani. Az aktivitás csökkenése (azaz a mérhető ORP növekedése) egy elsőfokú (a hidrogénaktivitás [H2] exponenciálisan csökken) kinetikai egyenlettel írható le. A Lourdes készülékkel készített víz ORP értéke tehát a következő lineáris függvény mentén emelkedik:

ORP = kt + (ORP)0

...ahol (ORP)0 nem más, mint a készülékből kijövő víz kezdeti ORP értéke millivoltban a t=0 időpontban; t a készítés óta eltelt idő órákban kifejezve; k az aktivitás csökkenésének a kinetikai állandója. A k állandó számértéke, k = 18,6/óra. Ez az érték feltehetően csak semleges (6 és 8 közötti pH-val) vizekre érvényes. Lúgos közeg a hidranionokat feltehetően stabilizálja, ami következtében feltehető, hogy a Kangen típusú készülékek által adott lúgos vizekben a hidrogénaktivitás lassabban csökken. Ezt érdemes lenne mérésekkel ellenőrizni. A Lourdes hidrogénes vízben az ORP csökkenését tehát a következő egyenlettel lehet kiszámítani:

ORP = 18,6 t + (ORP)0

Kísérletünkben a kezdeti ORP érték (ORP)0 =-780 mV volt. A víz eredeti pH=6,3 értéke a 40 perces hidrogénezés alatt nem változott. A pH az aktivitás csökkenésével sem változott, órákon keresztül.

Például mennyi lenne egy (ORP)0 = -600 mV-os víz redoxi potenciálja 12 órai « pihenés » után?

ORP = 18,6x12 – 600 = -377 mV

...ami még elég nagy aktivitásnak felel meg. 24 óra elteltével az ORP -154 mV-ra emelkedik, ami pH=6,3 mellet rH2=14,2-nek felel meg, ami még a legerősebben antioxidáns természetes ásványvizek hidrogénaktivitását is meghaladja. A számításra javasolt egyenlet csak az első 40 órában érvényes.

A hidrogénes vizek tulajdonságainak a megértéséhez vizsgáljuk meg a katódon és az anódon lejátszódó vegyi folyamatokat. Ez ad majd magyarázatot ezeknek a vizeknek az esetleges gyógyító tulajdonságaira.

Mi történik a katódon?

A gyógyításra használt hidrogénes víz egy elektrolízis készülék katód cellájában képződik. A negatív elektromos töltést hordozó katód a vízbe annyi elektront visz be, mint amennyit az anód a vízből kivesz. A katódon a vízben lévő, pozitív elektromos töltéseket hordozó kationok elektronokat vesznek fel, amivel vegyileg átalakulnak – redukálódnak [14]. Az anód pozitív töltése viszont a negatív töltéseket hordozó anionokat vonzza, ahol azok negatív töltéseiket leadják és ezzel oxidálódnak.

[14]
A Pt/PtO redoxi rendszer tulajdonságainak köszönhetően a platina csak olyan közegben kezd oxidálódni, ahol az rH2 33 felett van. A katódon tehát nehézfém beoldásától tartani nem kell.

Az olvasó figyelmét ismételten felhívjuk a következő elméleti fejezet elolvasására. Tudományokban járatlan személy, a kémiai és matematikai képletek mellőzésével is, egy elég pontos képet kap az elektrolízis készülékben lejátszódó folyamatokról.

A katódon erősen bázikus víz keletkezik

A készülékbe betáplált ivóvízben jelenlévő kationok, túlnyomó többségükben, az alkáli- (nátrium, kálium) és alkáli földfémek (magnézium, kalcium) ionjaiból állnak. Ezeknek a fémeknek a vízhez viszonyított affinitása igen nagy. Tehát a Na+, Ca2+, K+ és Mg2+ ionok a katódon elektronok felvételével fémmé redukálódnak. Pontosan a vízhez való nagy affinitásuk miatt ezek a fémek a katódra nem rakódnak le; a vízzel hevesen reagálva azonnal oldatba mennek, a következő egyenletek alapján:

Na + H2O → NaOH + H·
Ca + 2 H2O → Ca(OH)2 + 2 H·

A vízben a megfelelő hidroxid keletkezik: NaOH (marólúg, vagy zsírszóda) és Ca(OH)2 (oltott mész). A kálium és a magnézium is hasonló módon képez hidroxidokat. A vízzel való reakció közben, egy nem párosított elektronnal rendelkező, un. « születő » (idegen szóval « naissant ») hidrogén H· keletkezik. H· tulajdonképpen egy instabilis szabad gyök, amelyik a vízben szabadon éppen úgy nem létezhet, mint a proton H+.

Aktív hidrogén a katód vizében

A katódon keletkezett hidrogénatom előtt két lehetőség kínálkozik:

Szobahőmérsékleten a hidrogéngáz telítési koncentrációja [H2]telítés =10-3 mole/liter, ami rH2=-log[H2]= 3-nak felel meg. A nyert értéket hasonlítsuk össze az « erős » Kangen víz rH2=1 értékével.

Az rH2=1 értéknél a hidrogénaktivitás [H2]=0,1 ami azt jelenti, hogy az erős Kangen vízben a hidrogénaktivitás 100-szor magasabb, mint a hidrogénnel telített vizes oldatban. Meg kell tehát állapítani, hogy a Kangen vízben lévő aktív hidrogén nem a hidrogéngáz egyszerű beoldásából származik. Az aktív hidrogén jelenlétét, csak egy eddig ismeretlen mechanizmussal lehet és kell megmagyarázni.

Érthetővé válik tehát, hogy a víz elektrolitikus hidrogénezésének a feltalálása az elméleti elektrokémia területén is új felfedezésekre fog vezetni. A következőkben megfogalmazott feltevések csupán hipotézisek, amelyeket mind kísérleti, mind elméleti alapon [15] bizonyítani szükséges.

[15]
A Schrödinger egyenlet integrálásával kellene kiszámítani az alant javasolt (vagy más javasolandó) molekulaszerkezet elektronjainak a hullámegyenleteit.

Az aktív hidrogént, a lúgos víz stabilizálja?

A telítési koncentrációból és az ORP-ből számított rH2 értékek összehasonlítása a stabilizált születő hidrogén létezésének csak egy ellenőrzésre váró kísérleti bizonyítéka. Tudomásom szerint a hidrogénes vízben lévő lehetséges molekulaszerkezeteket eddig még elméleti vonalon nem vizsgálták meg.

A « hidranion », avagy a stabilizált « aktív hidrogén » lehetséges molekulaszerkezete

Két születő H∙ hidrogénatom egyesüléséből egy gerjesztett hidrogénmolekula H2* keletkezik (H∙ + H∙ → H2*), ami a katód közvetlen közelében lévő, mindig bázikus közegben egy hidroxid ion OH erős elektrosztatikus terében könnyen polarizálódik és egy anionná alakul: H2* + OH → H3O, amit hidranionnak neveztem el [16].

[16]
Hasonló képletük ellenére a « hidraniont » nem szabad összetéveszteni a H3O+ « hidroxonium » ionnal. Másrészt hidrogénes vízben « hidrid » H ionról beszélni is túlzás lenne. A hidrogén atommagja egy 1s orbitálon képtelen két elektront megtartani, még akkor sem, ha ez a hélium elektronszerkezetével azonos. A hidrid ion létezését szerves kémiában, nem vizes oldatokban jelezték, de vizes közegben, ha ilyen keletkezne, akkor azonnal, hydranion képződéssel hidratálódna.

A hidranion keletkezése kvantummechanikai szempontból lehetséges: a hidroxid ion által hozott « felesleges » elektron egy relaxációs szerkezetet « keres », amivel energiáját stabilizálja. Egy terjedelmesebb struktúrában, mint a H3O, az elektron energiája jobban szétoszlik. Kvantummechanikában a jelenség a nagyobb « dobozba » zárt részecske stabilizálása néven ismert. A stabilitást a vízben mindig jelenlévő hidrogénkötések által létrehozott polimer szerkezetek még csak jobban megerősítik. Ezzel a « doboz » még nagyobb lesz.

A hidranion, vagy más molekulaszerkezet létezését (ellenőrizendő) kísérleti tény igazolja. A mért redoxi potenciál a telítési koncentrációból kiszámított érték alá süllyed. Szigorúan véve, nem beszélhetünk önálló ionról: a hidranion csak egy hidrogénkötésekkel kialakult polimer szerkezetben létezhet. Elektrokémiai szempontból csak egy magas elektronaktivitást mérünk, ami egy alacsony, esetleg negatív rH2 értéknek felel meg.

A hidranion geometriai szerkezete, ill. formája

A három hidrogénatom a központi oxigénhez σ (ejtsd: « szigma ») kötésekkel kapcsolódik. Ez utóbbin marad még egy vegyi kötésben nem szereplő (nem kötő) negyedik elektron pár. Gillespie kanadai vegyész VSEPR (Valence Shell Electronic Pairs Repulsion) elmélete alapján a H3O ion egy háromszög alapú piramis formáját veszi fel. Amennyiben a hidraniont egy hidrid H ion hidratált formájának tekintjük, a H egyik elektronja a víz oxigénjének egyik páratlan elektronjával képezi a harmadik σ kötést. A másik elektron az oxigén megmaradt páratlan elektronjával képez egy nem kötő π (ejtsd « pi ») orbitált. Az oxigén körül lévő négy elektronpár egy tetraéderes rendszerbe tömörül, amiben a nem kötő pár a piramis csúcsán foglal helyet. A három σ kötést a nem kötő π orbitál « összeszorítja »,aminek következtében a három hidrogén közelebb kerül egymáshoz. A keletkezett H3O ion szerkezete az ammónia NH3 molekulaszerkezetével teljesen azonos. Mindkét esetben egy erős Lewis-féle bázissal állunk szemben. Az NH3 és a H3O között csupán az a különbség, hogy ez utóbbi egy szabad negatív elektromos töltéssel rendelkezik.

Amennyiben a hidranion szerkezetét és relatív stabilitását egy kvantummechanikai számítás is igazolná, egy molekuláris magyarázatot adhatnánk a hidrogénes víz igen magas elektronaktivitására. Ez a magas érték (alacsony, vagy negatív rH2) még a metastabilis vizes oldatok szerkezetére is fényt vetne. Itt már a víz termodinamikai stabilitási tartományából is kilépünk.

Egyensúlyának a visszaállítására, a metastabilis víz hidrogén gázt bocsájt ki. A kérdés csupán az, hogy mennyi egy hidranion átlagos élettartama? A fent ismertetett megfigyelések szerint, a Lourdes víz erős redukáló vegyhatásának a fokozatos csökkenése órákat vesz igénybe.

Az oldott hydrogén [H2] és a mért hidrogénaktivitás [H3O] közötti nagy különbség egy másik alapvető kérdést vet fel. Miért csökken a mért ORP, amikor vegytiszta vízbe hidrogén gázt buborékoltatunk? Az egyik lehetséges választ a hidranionok jelenléte adhatja meg.

A potenciál csökkenése csak az elektródára adszorbeált negatív töltésekkel magyarázható. Iinnen adódik az a megfigyelés is, hogy az ORP akkor is csökken, amikor az oldatot lúgosítják, amikor az elektródára negatív töltésű OH hidroxid ionok telepednek. Érdekes módon, amikor vízbe hidrogént buborékoltatunk, az ORP szintén nagyon gyorsan csökken. Vajon milyen negatív ionok okozzák ezt? A válasz egyszerű: hidrogén vízbe oldásakor hidranion is keletezik, a következő lehetséges folyamattal:

H2 + 2H2O H3O+ + H3O
(3)

Ezt nevezhetnénk a hidrogén elektrolitikus bomlásának is, amivel hidroxonium ion is keletkezik, ami a vizet savassá tenné. Viszont tény az, hogy ilyenkor a mért pH nem változik. A sav-básis egyensúly 2H2O H3O+ + OH marad. Egyedül a (3)-as reakció egyensúlyi helyzete határozza meg a mért ORP értékét.

Ezen a szinten világossá válik az is, hogy a hidrogénes víz biológiai tulajdonságainak a kutatásai az elektrokémia területén is alapvető felfedezésekhez vezetnek.

A hidranion egy hatásos « szabad gyök ölő » molekula

A hidranion egy igen gyengén kötött elektront tartalmaz, ami az ion negatív töltését adja.

Ez az elektron az ionból könnyen távozik egy olyan molekularendszer felé, mint a szabad gyökök amelyekben egy nem párosított elektron van. Első lépésben egy hidrid ion H keletkezik:

H3O → H2O + H

...ami az R∙szabad gyökkel azonnal reakcióba lép:

R∙ + H → R:H

...ami a két páratlan elektront párosítja, amivel egy hidrogén kötés keletkezik. A keletkezett R:H molekula már nem egy « szabad gyök ».

Termodinamikai szempontból a szabad gyökök semlegesítésének a motorja nem más, mint a szabad gyökökkel való reakció erősen negatív szabad entalpiája ΔG°298. Az instabilis rendszer így tér vissza az egyensúlyi pontjára. Azt is lehet mondani, hogy ez a hidrogénes víz megfigyelt hatásának az igazi titka. Ebben az értelemben különbözik az összes, a bioelektronikában eddig használt gyógyszerektől amelyeknek az alacsony rH2 értékét nem termodinamikai metastabilis állapot, hanem redukáló vegyhatású enzimek, mint az Algother, Mycothers. Ferments de vie, stb., hozzák létre.

Az « Aktív-H » avagy a stabilizált hidranion

Amint azt az előzőekben láttuk, a hidranion létezése olyan molekulaszerkezetekhez van kötve, amelyek a vizes közeg termodinamikai stabilitási területén kívül esnek. Aktivitása pontosan ehhez a metastabilis állapothoz kötődik. A szabad gyökök semlegesítési folyamatát a szabad entalpia csökkenéséből táplálkozó « motor » működteti, ami a víz egyensúlyi helyzetbe való visszatérésének a közvetlen következménye.

Itt egy alapvető kérdés merül fel: egy ilyen metastabilis állapot létezhet-e vizes oldaton kívül? A kereskedelemben « Aktive-H » vagy Microhydrin® néven olyan szilárd halmazállapotú szereket is árulnak, amelyek vízbe keverve állítólag « negatív hidrogén ionokat » (hidranionokat?) hoznak életre. A gyártó cég szerint a negatív hidrogén ionok forrása ásványi eredetű nano-kolloid szilikát, ami az oldatot lúgosítja is. A kérdést jogosan tehetjük fel: a bázikus oldat és hidranionok keletkezése, vajon nem egy nano-részecskékre porlasztott alkáli földfémből (kalciumból vagy magnéziumból) származik, amiről viszont a gyártó cég nem beszél? Minden vízbe vezetett alkáli földfém hidrogént gerjeszt és az oldatot lúgosítja.

Az anódon lejátszódó reakciók

Aktivált hipós víz keletkezik

A városi vízben jelenlévő anionok közül (kloridok, karbonátok, szulfátok) a legkönnyebb a klorid ionokat oxidálni, a következő reakció szerint:

2 Cl - 2 e → Cl2*

A klorid Cl ionok, egy elektron elveszítésével, nagyon aktív elemi klórrá Cl2* oxidálódnak. Ez utóbbi, még nem aktivált Cl2 állapotban is, hidroxid OH ionok « fogyasztásával » a víz sav-bázis egyensúlyát a savasodás (hidroxid ionok csökkenése) felé tolja át:

Cl2 + 2 OH → Cl + ClO + H2O

A képződő hipoklorit ClO, a mindig jelenlévő nátrium ionokkal nátrium hipokloritot NaClO alkot, aminek a vizes oldata a kereskedelemben a « hipó » néven ismert olcsó fertőtlenítő szer. A hidroxid ionok koncentrációjának a csökkenése, valamint a hipó oldat keletkezése magyarázza az anódon keletkezett víz fertőtlenítő és savas tulajdonságait.

Viszont a keletkezett víz nemcsak egy egyszerű hipó oldat. Az anódon más reakciók a keletkezett víz redoxi tulajdonságait módosítják, ami ezzel un. « elektronszegény » vízzé változik. Ezt a változást igen könnyű kísérletileg ellenőrizni. Ehhez elég lenne a elektronszegény víz rH2 értékét egy azonos mennyiségű hipót tartalmazó vízével összehasonlítani.

Elektronszegény, aktivált oxigénes víz az anódon

A nátrium hipoklorit keletkezésén kívül, a pozitív töltésű anód a vízben lévő hidroxid ionokat is vonzza, és elektronjukat elveszi. Az OH ionok oxidációja tehát a vízből vonja el az elektronokat. Ez a folyamat az oxigénaktivitás erős növekedését vonja maga után:

2 OH - 2 e → H2O + O*
OH - e → HO·*

O* és HO·* nem más, mint az igen reaktív, un. « születő » oxigén két lehetséges alakja. A vízzel az O* azonnal reagál és gerjesztett hidrogén peroxidot H2O2* képez:

O* + H2O → H2O2*

A nem párosított elektronnal rendelkező HO·* egy szabad gyök, ami egy másikkal egyesül és szintén gerjesztett hidrogén peroxidot H2O2* ad:

2 HO·* → H2O2*

A keletkezett víz erősen oxidáló vegyhatású. A kérdés csupán az, hogy mennyi ennek a víznek az oxigénaktivitása [O2]? Ezt teljes pontossággal csak az rH2 mérésével lehet megállapítani. [17]

[17]
Sajnos az ilyen erősen oxidáló vegyhatású oldatokban az rH2 mérése kissé körülményes. Amikor egy oldat rH2 értéke meghaladja a 33-at, a platina elektróda elkezd oxidálódni és a felszínén egy nagyon vékony, szabad szemmel láthatatlan platina oxid PtO réteg keletkezik. Laboratóriumi megfigyeléseink alapján egy ilyen oxidáló oldatba néhányszor bemártott kereskedelmi platina elektróda, alacsonyabb rH2-es oldatokban már reprodukálható méréseket nem ad.

Még nem gerjesztett állapotú hidrogén peroxid oldatban is a H2O2 molekula magától vízre és oxigén gázra bomlik szét: 2H2O2 → 2H2O + O2. A víz oxigénnel telítődik. Ezzel szemben az elektrolízis folyamán keletkezett gerjesztett hidrogén peroxid feltehetően aktivált (naszcensz) formában viszi oldatba a keletkezett oxigént. Ha ez így van, akkor a keletkezett oldat oxigénaktivitása [O2] sokkal magasabb kell, hogy legyen, mint amit egy oxigénnel telített oldatban mérünk [18].

[18]
A témakörben 1989-ben végeztem laboratóriumomban kísérleteket a Mons-i Egyetemen. Vegytiszta oxigéngázzal telített víz rH2-ét mértem különböző kísérleti körülmények között. Oxygénnel telített oldat víz oxigén koncentrációja 25°-on és 1 bár nyomáson [O2] = 8,26ml/liter = 2,6.10-4 mole/liter. Ennek alapján az oxigénnel telített oldat rO2 értéke -log2,6.10-4 = 3,6 kellene elvileg, hogy legyen, ami rH2 = 40,2-nek felel meg, ugyanis rH2=(84-rO2)/2. Egy bár oxigén nyomáson telített vízben soha nem mértem több, mint rH2=29 értéket. Ebből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a vízben oldott oxigén gáz teljesen inaktív! Az eredmény akkor sem változik, amikor a vízhez sósav, vagy nátrium hidroxid oldatot adunk: a mért rH2 29 körül marad. Oxigénnel telített, vagy telítetlen vízhez adott erős sav az ORP értékét növeli, egy erős bázis az ORP-t csökkenti, miközben az rH2 állandó marad. Ez egyáltalán nem meglepő, ugyanis egy közönséges sav, vagy bázis a vízzel csak protonokat cserél, elektronokat nem. A mért ORP változása tehát nem jelenti az oldat redoxi tulajdonságainak a változását. Ez a legkézenfekvőbb kísérleti bizonyíték arra, hogy az ORP értéke egy vizes oldat redoxi tulajdonságait egyáltalán nem határozza meg. Ahhoz az rH2-t kell mérni!

A legegyszerűbb megoldás az anódon keletkezett víz ORP és pH értékét megmérni. Ilyen mérési eredmény nem áll rendelkezésünkre, így csak egy hozzávetőleges számítást végezhetünk.

Amikor a katódon pH=10,5 bázikus víz keletkezik, az elektromos töltések egyensúlyát figyelembe véve, ki lehet számítani az anódon keletkezett víz pH értéket. Ha feltételezzük azt, hogy az elektrolízisre szánt víz semleges (pH=7), akkor az anódon megváltoztatott víz pH értéke 3 és 4 között kell, hogy legyen, ugyanis 14-10,5=3,5. Az oxigénaktivitás kiszámítására vegyünk egy pH=4 értéket, ami pOH=10-nek felel meg. Amíg az anódtérben a pH 7-ről 4-re csökkent, az anódon kb. egy ezred mol hidroxid ion oxidálódott literenként. Ennek folyamán egy ezred mol fele, azaz literenként 5.10-4 mol aktivált oxigén O2* keletkezett. Ebből következik az, hogy az oldat rO2 értéke legfeljebb 3,3 lehet. Az ehhez tartozó rH2 = (84-3,3)/2 = 40,35. A számított érték az oxigénnel telített oldat elméleti rH2 értékével (40,2) [18] gyakorlatilag azonos.

Még ORP mérés nélkül is megállapíthatjuk, hogy az anódon keletkezett, és a vízben feloldódott összes oxigén, ott aktivált formában van jelen. Teljesen indokolt tehát az anódon « aktivált hipó oldatról » beszélni. Az anódon keletkezett víznek az rH2 értéke igen nagy valószínűséggel magasan az azonos hipoklorit koncentrációjú hipó oldat rH2 értéke felett van.

Az elektrolízisből származó vizek élettani tulajdonságai

Az anódon keletkezett víz

Az alábbiakban kifejtett gondolatok a Vincent-féle elmélet alapján lettek megfogalmazva. Tekintettel arra, hogy jelenleg ezt az elméletet az orvosoknak csak egy nagyon kis része ismeri és fogadja el, az alábbiakat csak információ címén közöljük. Az is igaz viszont, hogy ezt az elméletet klinikai mérések és megfigyelések ezrei támasztják alá, de eddig a hivatalos orvostudomány ezek vizsgálatától elzárkózott.

Egy 40-es rH2-vel (!) rendelkező víz élettani behatásai rendkívül erősek lehetnek. Az ilyen víz ivásától – legalábbis a bioelektronika tanítása szerint – tartózkodni kell. A vízben lévő nagy mennyiségű aktív oxigén a vér bioelektronikai koordinátáit nagy valószínűséggel az oxidáció felé tolja el. A pH nem fog változni. Itt érdemes megnézni a Vincent-diagrammon a vér normál pH-jához tartozó igen magas rH2 értékeket. Benne vagyunk a rákos betegek vérének a koordinátáiban, de ott szaporodnak a vírusok is! A hemoglobin – oxihemoglobin egyensúlya a vas-2-től a vas-3 felé tolódik el: Fe2+ → Fe3+, ami oxigén túladagolással egyenértékű. Amennyiben ezt a tüdő kompenzálni képes, nem történik baleset. Kompenzáció hiányában a Vincent-féle energia tényező W hirtelen megnövekedik. Ez viszont a sejtek szintjén megemeli az energia disszipációt. Eredmény: az öregedési folyamatok felgyorsulása és mellékesen az izmok szintjén megerősödik a fáradás iránti ellenálló képesség (dopping).

A bioelektronikai, az orvosi gyakorlatban a vér rH2-jének a növekedését a « bioelektronikai talaj » olyan beteges elváltozásának minősítik, ami a rákos betegségek, a csontritkulás, a szklerózis multiplex és a vírusos betegségek irányába tolja el a szervezetet.

Néhány szó a Kaqun vízről

Az anódon és katódon többszöri átáramoltatásával és egyesítésével keletkezett vizek közé tartozik az u.n. Kaqun víz is. Ez is, mint a hidrogénes, elektrolízissel készül, de itt a cél nem csak az antioxidáns hatás, hanem az előzőkben leírt aktivált oxigén élettani hatásainak az alkalmazása. Itt, a kezelésre szánt víz többször keresztül áramlik felváltva az anód és a katódtéren. Az anódtérben aktivált oxigénben gazdagodik, a katódon viszont hidrogént vesz fel. Amíg az aktivált hidrogén (hidranion) a víz rH2 értékét erősen lenyomja, addig az oxigén a víz elektron készletére nem hat. Ez magyarázza az első látásra meglepő tényt, hogy az elektrolízis során oxigénnel telített víz antioxidáns marad. Frissen készített Kaqun vízben elég alacsony rH2 értékeket mértünk. Ivásra készített, palackozott Kaqun vizekben a mért rH2 értéke 11 és 17 között mozgott (ami sokkal erősebben antioxidáns, mint a legnevezetesebb antioxidáns ásványvizek). A külsőleges kezelésre (fürdésre) szánt Kaqun víz rH2-je is megközelítette a 20-at, ami még mindig erősen antioxidáns és sok « antioxidánsnak » minősített ásványvíz nem éri el még ezt az antioxidáns szintet sem.

A Kaqun víz esetében is az elektrolízissel módosított vizek nagyon figyelemre méltó alkalmazásáról van szó. Ennek a víznek a külsőleges használatával « csodálatosnak » tűnő eredményeket értek el. A hidrogénes Lourdes berendezés és a Kaqun víz két új technológia, amelyek egymást nagyszerűen kiegészítik.

A katódon keletkezett víz

Az igen magas elektronaktivitásának köszönhetően a katódon keletkező víz fogyasztásakor a szervezet bioelektronikai koordinátáinak a javítását sokkal hatásosabban lehet végezni és ellenőrizni, mint a bioelektronikai gyakorlatban eddig használt gyógyszerekkel. Ez a megállapítás a lúgos (Kangen típusú) és a korsós (Lourdes típusú) vizekre egyaránt érvényes. A Kangen vízzel kezelt betegek béltükrözéséről készült kis film a nagyon erős antioxidáns hatást jól szemlélteti. Ilyen gyors eredményeket csak a hidranion H3O gyors vérbe juttatásával lehet megmagyarázni. A Kangen víz bázikus jellegének a gyomorban történő semlegesítése a hidranionokat szemmel láthatóan nem érintette. Természetesen ehhez a vékonybélben történő pH emelkedés is hozzájárult. A hidranionok vérbe való gyors és közvetlen eljuttatása több súlyos betegség esetében, személetes, gyors és jelentős javulást, ill. gyógyulást eredményezhet [19].

[19]
Ha egy szemléletes képet szeretnénk az elektrolízis útján készített vizek élettani hatásairól adni, akkor azokat a George Lucas « Csillagok háborúja » c. meséjéből meríteném. A katódon keletkező redukáló (antioxidáns) vegyhatású víz « az Erő világos oldala », amíg « az Erő sötét oldala », az oxidáló és savas vízzel, az anódon jön létre. Mindkét esetben ugyanaz az « Erő » hat: a vízben létrejövő elektromos töltések termodinamikai instabilitása.

Az is igaz, hogy a hasonlatot a jin és a jang egyensúlyával kell kiegészíteni. Az « Erő világos oldalának » is megvannak a sötét részei. Ezzel szemben a « sötét oldal » is igen értékes és hasznos tulajdonságokkal bír. Az antioxidáns katódvíz asztali vízként való fogyasztása – legalábbis elméletileg – hosszútávon a szervezet bioelektronikai területét a túl alacsony rH2 elvileg szintén veszélyes tartománya felé tolhatja el. Az is igaz, hogy ezt a jelenséget eddig még egyetlen orvos sem jelezte. Egyes betegségek megelőzésére ajánlatos a nem túl erősen hidrogénezett víz fogyasztása. Az erősen hidrogénezett vizet talán jobb lenne csak akkor inni, amikor valamilyen oxidatív (daganatos, vagy vírusos betegségek, szklerózis multiplex, csontritkulás, stb.) betegségben szenvedünk. A vér túl alacsony rH2 értékét, a bioelektronikát alkalmazó orvosok eddig nem figyelhették meg. Az általuk alkalmazott gyógyszerek hatása meg sem közelítette a hidrogénes víz közvetlen hatását. A vér rH2 értékének az eltolása az un. « tökéletes egészség » (21<rH2<24) tartománya alá, legalábbis elméletileg, más betegségek időleges megjelenését eredményezheti. Ezzel párhuzamosan, az anódon keletkezett savas és oxidáló víznek is megvannak a jó tulajdonságai, amit a Kaqun víz nagyon jól szemléltet. Ezen a téren még sok felfedezés vár ránk. Jelenleg csak feltevéseket fogalmazhatunk meg, amelyek nyomán a kutatók elindulhatnak. Az erős oxidáló hatás olyan betegségeket gyógyíthat, amelyek igen alacsony rH2-s közegben fejlődnek ki. Külsőleges alkalmazásnál talán a gombás- és más bőrbetegségeket említeném. Ezt különben a Kaqun víz gyógyhatása is bizonyítja. Nincs kizárva az sem, hogy az anódon keletkező víz a Vincent-féle energetikai tényező növelésével a sebek gyógyulását is serkentheti. Olyan daganatos sebeket (melanómákat) is gyógyíthat, amelyek gyógyításáról a jelenlegi orvostudomány lemond. Ott, ahol a szervezet energia készleteit helyileg mozgósítani kell az aktivált oxigén az élettani folyamatokat « felpörgeti ». Ezeket a jelenséget viszont, ellenőrzés alatt kell tartani. A túladagolás mellékhatásai elméletileg súlyosak lehetnek. Ismétlem: ezek csak feltevések, amelyeket kutatómunkával még ellenőrizni kell.

A hidranionok vérbe való gyors behatolását közvetlenül csak orvosi bioelektroniméterrel lehet kimutatni [20]. Ezekkel a mérésekkel az orvos, a betegség alakulását közvetlenül követi. Ez nemcsak a túladagolás veszélyének az elhárítására szükséges, hanem a gyógyulást kísérő, néha kellemetlen mellékhatások ellenőrzését is szolgálja. Pl. egy erősen oxidált területen lévő rákos beteg, gyógyulási folyamata fertőző betegségek tartományán keresztül vezet. Ezek a betegségek csupán a gyógyulás jelei, csak időlegesen jelennek meg, de ellenőrzésük szükséges. Az orvosi bioelektroniméterhez tartozó számítógépes program segítségével az orvos a betegség alakulását pontosan feltérképezheti. A hidrogénes vízzel a gyógyítás művészete egy igen figyelemreméltó eszközzel gazdagodott.

[20]
Itt a vérben in vivo mérésről van szó. A vénából kivezetett kb. 2ml vér egy három mikro-elektródával ellátott cellába folyik, ahol a pH-t, az rH2-t és a fajlagos ellenállást, ρ-t mérik. Az adatokat egy számítógépes program elemzi. Hosszú időn keresztül csak a francia gyártmányú Vincent készüléket használták. 1992-ben a belga CONSORT cég vitt a piacra egy, nem orvosi, hanem laboratóriumi bioelektronimétert. Az adatok elemzésére a készülék egy olyan processzorral lett felszerelve, amelyiket a belgiumi Mons-i Egyetemen kidolgozott elmélet alapján programoztak. Az orvosi bioelektronimétereket gyártó német MED-TRONIK cég a Consort processzorát megvásárolta és készülékeibe beépítette. Az orvosi bioelektronika félretételével a kereskedelemből ezek a készülékek is gyakorlatilag eltűntek.

Hidrogénes vízzel gyógyítani

A kereskedelemben kapható hidrogénező készülékeken a vízben termelt hidranion H3O koncentráció pontosan szabályozható. Orvosi gyakorlat alapján meg lehet határozni azt az értéket, és azt a vízmennyiséget, amelyet az orvos betegének felír. Bár hidrogén túladagolás miatt létrejövő mellékhatásokat eddig még nem észleltek, az erősen hidrogénezett (negatív rH2-s) vizek gyógyításra való felhasználását óvatosabb orvosi felügyelet alatt végezni. A biztonsági határokat (amennyiben ilyen van) az orvosi gyakorlat gyorsan meg fogja tudni állapítani.

Amint azt már láttuk, a hidrogénes víz – legalábbis a bioelektronika elmélete szerint – számos súlyos betegség kezelésére alkalmas. Nem lévén orvos, elméleti elektrokémiai elgondolások alapján, a kutatások elindítására, itt csak néhány javaslatot fogalmaznék meg.

Genetikai állományának a függvényében, bioelektronikai táptalajának a beteges elváltozása esetén, minden személy esetében más típusú betegségek jelennek meg. Ez a vírusos betegségekre való érzékenységen kívül lehet még a szklerózis multiplex, a csontritkulás, a kalcium és magnézium asszimiláció zavarai, de rákos betegség is. Ez a lista nem teljes.

Az orvosi gyakorlat azt is ki fogja mutatni, hogy a gyengén elektronizált vizeket milyen keretek között lehet bizonyos betegségek megelőzésre használni.

Az eddigi megfigyelések alapján a gyengén hidrogénezett vizet (pl. 10 perces Lourdes vizet) bizonyos betegségek megelőzésre mindennapi ivóvízként is lehet használni.

Ezen a téren jó lenne megvizsgálni a francia biológus, Daniel Pinon a vérben kialakuló Na+/K+ és Mg2+/Ca2+ egyensúlyokról megfogalmazott hipotéziseit is, ami szerint ezeket, homogén katalízissel, a vér rH2 értéke szabályozza.

Vírusos betegségek

A Vincent-féle diagramon, a vírusok szaporodási tartománya gyengén bázikus és erősen oxidált területen van. Állítólag a sterilizált, pasztőrözött és vegyileg fertőtlenített élelmiszerek és vizek fogyasztása de még külsőleges használata is, valamint a védőoltások beadása a vér rH2 értékét lassan a veszélyes oxidált tartományba viszi.

Köztudott, hogy a vírusos betegségek, mint az influenza, kezelésére a C-vitamin fogyasztása nagyon ajánlott. A bioelektronika tanítása szerint az aszkorbinsav vírusölő hatása csupán a redukáló vegyhatásnak tulajdonítható. Linus Pauling szerint nagy mennyiségű (naponta legalább 5 g!) C-vitaminnal a rákos betegségek is enyhíthetők, sőt kedvező esetben gyógyíthatók is. Mindez csupán a redukáló hatás folyamán létrejövő rH2 csökkenésnek köszönhető. Egy C-vitamin oldat, bár redukáló, termodinamikailag stabilis. A hidrogénes víz erős hatása pontosan a termodinamikailag instabilis állapotnak köszönhető. Hidrogénes vízzel bevett C-vitamin feltehetően még hatásosabb.

Érdekes módon, minden gyümölcs leve, még erjesztett formában is, többé-kevésbé redukáló vegyhatású. A méz is az. Több jel arra mutat, hogy a « szervezet savasodása » ami az orvosok szerint számos betegség forrása, nem a betegségek oka, hanem inkább a következménye lenne. A talány kulcsa, a bioelektronikai táptalaj beteges elváltozásában keresendő. A « savasodás » ennek az elváltozásnak csak az egyik mellékhatása. A tejsavas erjesztéssel készült főzelékfélék (mint a savanyított káposzta, vagy kovászos uborka), valamint a citromlé « lúgosító » hatását, erősen savas jellegük ellenére, senki sem vitatja. Ezek az élelmiszerek mind erősen redukáló vegyhatásúak. Ennek a hatásnak három fokozatát ismerjük:

A vírusokat nem megölni kell, hanem a vér elektrokémiai tulajdonságainak a megváltoztatásával, lehetetlenné tenni a szaporodásukat. Ennek az eljárásnak mellékhatása nincs, sőt a vér rH2 értékének a javítása, valamint a kórokozók jelenléte, még az immunrendszer működését is serkenti. A jelenleg alkalmazott vírus- és baktériumölő gyógyszerek mellékhatásai mai ismereteink alapján egyáltalán nem elhanyagolhatóak. A vér rH2 értékének a « tökéletes egészség » zónájában való tartása a vírusok és a baktériumok szaporodását lehetetlenné teszi. Náthaláz (influenza) járvány esetén pl. a kórokozó a szervezetbe bejut, és rövid időn belül, enyhe tünetek kíséretében, el is pusztul. A védőoltások mellékhatásai is jelenleg igen heves vitáknak adnak helyet. A bioelektronika alkalmazásával sok védőoltás is feleslegessé válik. Bioelektronikával foglalkozó orvosok azt is jelezték, hogy megfelelő redukáló táptalajon a hírhedt HIV vírus sem szaporodik. A betegség tünetei nem jelentkeznek. Megj.: Ez annál is inkább figyelemre méltó, hogy ezek az orvosok nem rendelkeztek olyan hatásos gyógyszerrel, mint a hidrogénes víz.

Amennyiben orvosilag bizonyítást nyer, hogy az erősen hidrogénezett víz valóban a bioelektronika elméletei alapján hat, kiterjesztett használatával a közegészség költségvetésén hatalmas összegek megtakarítása lenne érhető, vagy átirányítható más egészségügyi, vagy szociális területekre. A tét gazdasági és népjóléti szempontból igen nagy! Orvosilag érdemes lenne vele foglalkozni.

Az orvosi- és gyógyszerész karokon nagyon ajánlatos lenne az oxido-redukciós és sav-bázis reakciók egységes elméletét tanítani. Ez képezi az orvosi bioelektronika elektrokémiai alapjait.

A hidrogénes víz helye az orvosi gyakorlatban

A hidrogénes víz nem « egyetemes csodaszer », csupán az elektrokémia és termodinamika korszerű orvosi alkalmazása. Amint azt már kifejtettük, hogy helyes és hatásos használata még kutatómunkát igényel. A lehetőségek igen ígéretesek. A hidrogénes víz hatásainak a megértéséhez az orvosi bioelektronika ismerete nélkülözhetetlen.

Ezen a téren szerencsére számos orvos több mint 50 éves tapasztalata áll rendelkezésre. Az orvosi karokon talán több figyelmet kellene fordítani az elekrokémia és a termodinamika oktatására is. Orvosi körökben a bioelektronika majdnem teljesen ismeretlen terület. Ezt a « félretett » tudományágat jó lenne az orvosokkal megismertetni. Másrészt az orvosi laboratóriumi elemzéseket a bioelektroniméterek bevezetésével kellene kiegészíteni.

A megújított bioelektronka az orvosi kutatások egy egészen új tartományát nyitja meg. Számos, eddig gyógyíthatatlannak minősített betegségben szenvedőknek jelenik meg itt egy új lehetőség, amit bűnös mulasztás lenne nem kihasználni. A hidrogénes víz felfedezése a bioelektronikát is egy egészen más megvilágításba helyezi. Ennek a víznek a viszonylagos ártalmatlansága a klinikai megfigyelések sorozatát teszi igen olcsón lehetővé. Ellenőrzésére nem kell a gyógyszerek szokásos, költséges és igen hosszadalmas engedélyezési folyamatát igénybe venni. Mellékhatások hiányában kísérleteket minden orvos, kockázat nélkül, még a magánpraxisában is könnyedén végezhet.

Hidrogénes vizet előállító elektrolízis készülék helye ott van minden orvosi rendelőben, gyógyszertárban, klinikán, kórházban és más egészségügyi intézményben. Amint a betegbiztosító intézetek ortopéd- és más segédeszközöket bocsájtanak betegeik rendelkezésére, orvosi felírásra, egyes idült betegségek esetében elektrolízissel hidrogénező készüléket is biztosítanának.

A Vincent-féle bioelektronika és a hidrogénes víz

A lúgos vizek fogyasztását Louis-Claude Vincent, a bioelektronika atyja, formálisan megtiltotta. Ez a szó szerint vett tiltás, a bioelektronikát alkalmazó orvosok körében, egy valóságos dogmává merevedett. Ennek a tudományágnak a hívei nehezen fogadják el azt a tényt, hogy egy lúgos víz is lehet jó hatással az egészségre. Vincent idejében a hidrogénes víz még ismeretlen volt. Hiba lenne tehát Vincent munkáira hivatkozva elzárkózni minden újdonság elöl. A másik hiba a gyógyításra és a mindennapi ivásra szánt víz tulajdonságainak az összetévesztése. Amint azt már a bevezetőben is mondtuk, a kettőt szét kell választani.

Az is igaz viszont, hogy Vincent tiltása a lúgos vizek mindennapi ivását illetően, a múlt század második felében teljesen indokolt volt, főleg akkor, amikor a pH a 8-at, vagy a 8,5-et meghaladja. Az ilyen vizek gyakran kemények, sok vízkövet tartalmaznak. Más esetekben lúgosságuk, alkáli fémek természetes karbonátjaitól és bikarbonátjaitól származnak. Ezek már gyógyvizeknek minősülnek. Nem tanácsos tehát ilyen vizeket mindennapi ivásra fogyasztani.

Ezzel ellentétben a természetesen savanyú vegyhatású vizek nem mind szénsavasak. A legtöbb ilyen víz lágy, kevés vízkövet és általában kevés ásványi sót tartalmaz, ami szintén egy előny. Számos igen lágy természetes forrásvízben kolloid halmazállapotú kvarc is jelen van, ami viszont az egészségre igen hasznos. Homeopátiában ismert tény, hogy a kolloid és a szerves szilícium a kalcium szervezetbe való beépítését serkenti. Csontritkulásban szenvedők hiába fogyasztanak sok kalciumot tartalmazó kemény vízköves vizet, az bajukat csak fokozza. Kolloid szilíciumot tartalmazó víz, valamint szerves szilíciumot magába záró zsurló tea fogyasztása viszont ebben az esetben is hasznos lehet [21].

[21]
Louis Kervran francia fizikus biológiai transzmutációira alapított hipotézise szerint, Daniel Pinon, francia biológus a kalcium asszimilációjának a katalízisét a Si14 + C6 → Ca20 biológiai transzmutációban látja. Egy rendkívül csekély mennyiségű transz-mutált kalcium az asszimilációs folyamatot felgyorsítaná.

Bioelektronikában sem kell « katolikusabbnak lenni, mint a Pápa ». A gyengén bázikus víz fogyasztását nem tanácsolni, legalább annyira helytelen, mint a szénsavas italokat « egészségre károsnak » minősíteni.

Bioelektronikában járatos orvosoknál van egy másik, tapasztalaton nyugvó megállapítás, ami egyeseknél dogmává merevedett. A dogma szerint a vér rH2 értékét a « tökéletes egészség » szintje alá vinni nem lehet. Ez a kijelentés tulajdonképpen sok egészséges egyén vérének a mérési eredményeire alapul. Az is igaz viszont, hogy a korabeli orvosok az bioelektronikai táptalaj korrigálására nem rendelkeztek olyan hatásos eszközzel, mint a hidrogénes az víz. Jobb tehát a véleményt a megváltozott körülményekhez igazítani. Elméletileg az sincs kizárva, hogy erős hidrogénes víz túladagolásával a vér rH2 értékét olyan régen elfelejtett betegségek, mint a búbos pestis vagy a lepra tartományába lehet esetleg vezetni. Ennek elkerülésére kellene bevezetni a bioelelektroniméterek laboratóriumi használatát, ami a vér rH2 értékét in vivo méri. Ezzel a laboratóriumi méréssel az orvos betegének a gyógyulási folyamatát szorosan követheti és az esetleges túladagolást elkerülhetné.

Röviden összegezve...

Amennyiben a bioelektronika elméletének a biológiai feltevései bizonyítást nyernek, a katódon keletkező erősen redukáló hidrogénes víz orvosi alkalmazásai jóval messzebbre vezetnek, mint amit a hidrogénező készülékek reklámjai jeleznek. A hidrogénes víz használatával, számos súlyos betegség kezelésére, a bioelektronika ismerete olyan új távaltokat nyit meg, amiről még a legmerészebb orvosok is csak álmodoznak. Akik az orvosi bioelektronikát vagy 50 éve gyakorolják, jól tudják, hogy a bioelektronikai táptalaj korrigálására, ilyen hatásos eszköz még nem állt a rendelkezésükre. Tehát érdemes lenne a Vincent-féle bioelektronikát a klinikai gyakorlatban a hidrogénes vizek, teljesen kockázatmentes, használatával tesztelni, megvizsgálni.

ELEJÉRE

Bevezető - Bevezetés - Fenntartható vízgazdálkodás - Esővízhasznosítás - Szennyvízkezelés - Száraz toalettek - Vízönellátó a városban és a nagy világban - A biotömeg és a víz együttes kezelése - A fenntartható vízgazdálkodás bölcseleti és jogi szemlélete - Tartalomjegyzék