DeutschVÍZÖNELLÁTÓEnglishVÍZÖNELLÁTÓEspañolVÍZÖNELLÁTÓFrançaisVÍZÖNELLÁTÓItalianoVÍZÖNELLÁTÓMagyarVÍZÖNELLÁTÓNederlandsVÍZÖNELLÁTÓ
Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh Site d'information basé sur les travaux de Joseph Országh
Eautarcie EAUTARCIE Eautarcie- Joseph Országh
CímlapBevezetésVÍZGAZDA: a fenntartható vízgazdálkodásEsővízhasznosításSzennyvízkezelésSzáraz toalettekVízönellátó a városban és a nagy világbanA biotömeg és a víz együttes kezeléseGondolatok a vízügyi politikárólFüggelék VÍZÖNELLÁTÓ Fenntartható vízgazdálkodás a világban
Bevezetés
Összefoglaló

Fuggerth Endre összefoglalója

Országh József bemutatása

Rövid önéletrajz

Országh József tudományos munkássága

Vízgazdálkodás a háztartásban

Ez a szöveg a www.eautarcie.com honlapon először 2003-ban jelent meg.

Az átdolgozott szöveg franciául a www.eautarcie.org honlapon 2009-09-22-én jelent meg.

A magyar szöveg megjelenési dátuma: 2010-03-25

Frissítve: 2016-06-05

Fenntartható vízgazdálkodás a háztartásban

A vízgazdálkodás két különböző szemlélete

A ma érvényben lévő hivatalos álláspont

A hivatalos álláspontot a nemzetközi mamutvállalatok által irányított, közérdekűnek bemutatott, vízművek szakemberei határozzák meg. Számukra a vízgazdálkodás csak központi irányítással működhet, amibe az adófizető polgárnak semmi beleszólása nem lehet. Ezt az álláspontot a rendszeres ellenőrzéseken alapuló minőségi követelményekkel indokolják. Tulajdonképpen ez vezet arra, a ma mindenütt érvényben lévő megoldásra, ami szerint minden háztartási alkalmazásra [1] ivóvizet kell használni.

[1]
Ez az álláspont sem tudományos, sem jogi szempontból nem indokolható és súlyos következetlenségekre és ivóvízhiányra vezet. Környezeti behatásai sem elhanyagolhatóak. Hivatalosan a vízzel való takarékosságra intik a lakosságot, miközben a vizet adóztatják. Ha mindenki komolyan venné ezeket az intéseket, a vizet sújtó adóbevételek nagyon lecsökkennének. Innen adódik az a teljesen ésszerűtlen álláspont, amivel pl. Franciaországban az esővíz házi felhasználását minden törvényi eszközzel meg akarják akadályozni. Víztakarékosságról prédikálnak, miközben a tetőről lefolyó esővizet a szennyvízcsatornába eresztik.

A legjobb esetben az esővizet hivatalosan a következő felhasználásra tanácsolják:

A fenntartható lakossági vízellátás alapelvei

A fenntartható lakossági vízellátás két alapelve pontosan a vízellátásra és használatára vonatkozik.

Az első számú alapelv szerint a víz minőségét mindig a felhasználás igényeihez kell igazítani. Szigorúan vett ivóvízre (közvetlen ivásra, kávé, tea, készítésre és főzésre) egy embernek naponta legfeljebb csak 5 literre van szüksége. Az összes többi háztartási használatra ivóvíz nem feltétlenül szükséges: « ártalmatlan » minőségű víz is megfelel. Az ilyen víz kis mennyiségben való lenyelése az egészségre egyáltalán nem ártalmas. Ezzel szemben, más háztartási alkalmazásra (mosás, mosogatás, tisztálkodás) nem ivóvíz, hanem természetesen lágy (kevés vízkövet tartalmazó) víz szükséges. Ezekre a használatokra a tetőről begyűjtött esővíz sokkal jobban megfelel, mint a városi vezetékes (gyakran kemény) víz.

A második alapelv szerint minden rendelkezésre álló vízforrás (városi víz, kutak, források, folyók, tavak vize, valamint a tetőről begyűjtött esővíz) felhasználását azonos jogi alapra kell helyezni. A jelenlegi jogi helyzetben, az ivóvíz előállítása és kereskedelembe vitele néhány közületi- és magánvállalat féltve őrzött monopóliuma. Ezek a (magán)vállalatok írják ma elő a kormányzatok vízpolitikáját. Innen adódik az a furcsa jogi álláspont, ami szerint (minden tudományos adat figyelembe vétele nélkül) az esővíz házi felhasználása hivatalosan « veszélyesnek »minősül.

Az egyéni kezdeményezések korlátai

A ma jelenleg mindenütt hangoztatott álláspont szerint, ezen a téren a háztartásokban, két irányba lehet csak elmozdulni: a víztakarékosság és a szennyezés csökkentése terén. A környezetvédő szervezetek által javasolt mindennapi eljárások környezeti behatásai nagyon különbözők lehetnek. Pl. az un. « környezetbarát » mosószerek használatából eredő környezeti javulás a folyóvizek minőségén alig mérhető. A tisztított szennyvíz talajba szivárogtatása esetén, a környezeti behatás javulása a nullával egyenlő. A másik végleten van pl. a vízöblítéses vécék, száraz toalettekkel való helyettesítése [2]. Nem túlzás azt állítani, hogy ezzel a döntéssel (természetesen, ha pl. külvárosokban és falun mindenki így dönt) a háztartási szennyvizek által okozott gondok, és a hozzá tartozó közületi és egyéni költségek legalább 90 %-a egyszerűen eltűnik. A mindennapi életben ismételt kis cselekedetek összessége, ha azt emberek százezrei, vagy milliói teszik, a környezetre nagy hatással van.

[2]
Természetesen, a száraz toalettek használata külvárosi családi házas negyedekben és falvakban a leghatásosabb megoldás. Széleskörű alkalmazása viszont komoly akadályokba ütközik. A higiénikus felfogás miatt a lakosság többsége száraz toalett használatát nem fogadja el. Másrészt elhelyezése városokban gyakorlatilag kivihetetlen. Ami, természetesen nem jelenti azt, hogy az olyan száraz toalett, mint az alomszék, működési elvét nagy városokban is alkalmazni lehet.

Ha célunk a környezetkímélés, ilyen irányú cselekedeteinknek ma csak a törvények szabnak határt. A jelenleg érvényben lévő törvények azokat az egyéneket sújtják büntetéssel, akik magánéletükben a környezet szennyezését megelőzni próbálják. A törvényerőre emelt felelőtlenség (a « mindent a szemétládába » és « mindent a szennyvízcsatornába rendszer ») minden egyéni kezdeményezést szigorúan kizár.

Kell-e a vízzel takarékoskodni?

Amikor a nagyközönséget a víz ügyében mozgósítani kell, mindig a vízzel való takarékosságról szónokolnak. Ez az eljárás csak a központosított vízszolgáltatás és szennyvízkezelés esetében érvényes. Amint a kitűzött cél nem néhány vállalat egyeduralmának a megőrzése, hanem a fenntartható vízgazdálkodás, könnyű kimutatni, hogy a helyi megoldások esetében ez a gond egészen más színben mutatkozik.

A « tessék-lássék » vízmegtakarítási megoldásokat minden hivatalos közleményben olvashatjuk. Ezeket találjuk az önkormányzatok és a környezetvédők által terjesztett írásokban is. Még a vízművek is ezekre hívják fel a figyelmet – és nem ok nélkül: a mindenki által ismert « tessék-lássék » víztakarékossági megoldások sem a vízművek bevételét, sem a vízre kivetett adóbevételeket nem veszélyeztetik [3].

[3]
A teljesen hatástalan vízgazdálkodási megoldások leltárát, többek között, a WWF ilyen irányú közleményeiben olvashatjuk. Az egyik, Belgiumban kiadott, ilyen közlemény: « Éljünk a vízzel » címen jelent meg. A jelen honlap fejezeteinek a figyelmes elolvasása után az olvasó egészen más szemmel elemezheti ezeknek a közleményeknek a tartalmát.

Nem véletlen az, hogy az ilyenfajta füzetek és könyvek kiadását a hivatalos közegek jelentős összegekkel támogatják. Tartalma a jelenlegi vízpolitikát, amelyik a vízből eladható árút csinál, hűségesen követi. A jelen honlap oldalain leírt műszaki megoldások, víztartalékaink megőrzésére, összehasonlíthatatlanul hatásosabbak. Sajnos alkalmazásuk a politikai, gazdasági és pénzügyi érdekközösség érdekeivel nem esik egybe. A víz ma nagy haszon forrása és hatalmat is ad.

Egy másik, nagyon jellemző könyvecske, szintén a WWF gondozásában jelent meg 2003 márciusában « Gyakorlati tanácsok a helyi széleskörű vízgazdálkodásra » címen. A könyv kiadását az Európai Bizottság finanszírozta. Célja a tanácsolt műszaki megoldásoknak az önkormányzatokkal való ismertetése. Idézek a könyvet kísérő levélből:

« Ezt a kézikönyv WWF-Belgium és WWF-Görögország szakemberei által kidolgozott alapelvek szerint készült. Kiadása egy széleskörű európai tervezet szerves része, aminek a célja az európai víztörvények helyes alkalmazásához, az önkormányzatoknak segítséget nyújtani. A könyvet minden, a vízgazdálkodásban érdekelt, hivatalnoknak ingyen eljuttatjuk. »

Ezért van az, hogy a magánkézben lévő vízművek ezeket a megoldásokat tanácsolják; ezek ugyanis egyáltalán nem fenyegetik a bevételeket.

A jelenleg érvényben lévő törvények értelmében a vízfogyasztás csökkentése (pl. esővíz-hasznosítással) tulajdonképpen adócsalásnak minősül: minél kevesebb vezetékes – tehát adóztatott – vizet fogyasztunk, annál kevesebbel járulunk hozzá a víztartalékok védelméhez. A víztakarékosság egyben antiszociális viselkedés, mint ahogyan azt elemezzük a A TELESŐ rendszer és a törvények c. fejezetben [4].

[4]
Az alapvető hiba a víz megadóztatásában rejlik. Tulajdonképpen nem a vizet kellene adóztatni, hanem a vízbe vezetett szennyezést.

Másrészt a legelemibb józan ész, de környezetünk érdeke is, azt írná elő, hogy természetes vízforrásainkat kíméljük. Amíg a víz egy eladható és adóztatható árú, addig a józan ész is félre van téve.

A ma mindenütt hangoztatott víztakarékosságnak csak akkor van még valami értelme, ha vezetékes vizet használunk. Ebben az esetben a víztartalékokra való nyomás kissé csökken. Ezzel szemben, aki a háza tetejéről begyűjtött esővizet használja és azt, használat és kezelés után, kertjének talajába visszavezeti, annak a víztakarékosság tulajdonképpen nem jelent semmit. Főleg akkor nem, amikor házának teteje elég nagy és a begyűjtött víz a család szükségleteit kielégíti. Itt a természetes víztartalékokra való nyomás a nullával egyenlő: a tetőre eső vizet, használat és megfelelő kezelés, pl. öntözésre való értékesítés, után a talajba visszavezetjük.

A TELESŐ rendszert használó családok legyenek takarékosak a vízzel, vagy pazarolják azt, annak sem a pénztárcájukra, sem a környezetre nincs befolyással. Ha a ház teteje kicsi, csak arra kell ügyelni, hogy a víztároló ki ne ürüljön.

A « tessék-lássék » megoldások a víztakarékosságra

Az erre vonatkozó tanácsokat olvassuk és halljuk mindenhol. Az ilyen víztakarékosság környezeti behatásai gyakorlatilag elhanyagolhatóak. Csak a fogyasztó (környezetkímélő) lelkiismeretének a megnyugtatására szolgál. Arra is jó, hogy a mindennapi ember a vízgondok valódi okain ne gondolkodjon. Ezek a tanácsok:

Kissé hatásosabb megoldások

Alapvető víztakarékossági megoldások

Ezeket sem a vízművek, sem az önkormányzat, sem a hivatalos vízügyi szakemberek nem tanácsolják; a környezetvédő egyesületek sem [5]. Itt már mind a vízadó bevételek, mind a vízművek haszna már veszélybe kerülhet.

[5]
Ezen a téren Belgiumban két kivételt ismerek: az « Amis de la Terre » (Friends of the Earth) és a « Nature & Progrès Belgique », amelyiknek egyik testvér szervezete a magyarországi « Biokultúra Egyesület ». A legismertebb szervezetek, mint a Greenpeace, vagy a WWF a hivatalos környezetromboló vízpolitikára vannak « ráhangolva ».

A víztakarékosság egyik leghatásosabb útja a TELESŐ rendszer használata, vagy az udvarunkban lévő ásott kút vizének használata. Európában a lakóházak tetejére hulló csapadékok vize átlagban felér a családok által használt víz négy ötödével. Ha ehhez hozzáadjuk azt a tényt, hogy a felhasznált víz kb. egy negyede a vécé öblítésére szolgál, rájövünk arra, hogy a teljes esővízhasznosítás és egy jó száraz toalett használata mennyire csökkentené a természetes vízforrásokra való nyomást. Európában minden négyzetméter tetőről évente 500 – 1300 liter igen jó minőségű vizet lehet begyűjteni. Például egy olyan helyen, ahol az évi csapadékmennyiség 800 mm, egy 10x10 méteres ház tetejéről (egy 15 köbméteres tároló segítségével) a család naponta 220 liter esővizet használhat. Ez nem elhanyagolható mennyiség.

Amint azt már említettem, egy jó száraz toalett, mint az alomszék, elhelyezése igen lényeges vízmegtakarításhoz vezet, nem is beszélve a többi előnyös környezeti behatásokról. A közhiedelemtől eltérően, az alomszék alapelveinek a használata nemcsak a külvárosi és falusi házakban lehetséges. A VÍZGAZDA alapelveinek az alkalmazása városközpontokban is lehetővé válik.

A szennyezésünk csökkentése

Ezen a téren is vannak « tessék-lássék » hatástalan megoldások, de nagyon hatásosak is. Ez utóbbiak alkalmazásához, el kell jutni a gondok gyökereihez.

Víztisztítási szakemberek szerint a szennyezési teher növekedésével a víztisztító berendezések hatásosabban működnek. Az már egy más kérdés, hogy ez hasznos-e vagy sem a környezet számára. A háztartások vízszennyezésének a csökkentése « rontja a berendezések hatásfokát ». A víztisztító állomásokat üzemeltető vállalatoknak a törvény egy bizonyos tisztítási hatásfokot ír elő. Ebből következik az, hogy a víztisztítóknak kedvezőbb, igen szennyezett vizet tisztítani. Akkor a hatásfok ugyanis magasabb. A szennyezés forrásnál való csökkentése így senkinek nem érdeke. Ezek a vállalatok, berendezéseik jobb kihasználására a fogyasztót, nagyon ügyes fogásokkal, szennyezésének a növelésére ösztönzik (ilyen pl. a lefolyóba épített daráló, vagy « konyhamalac » használata). Azt ugyan « elfelejtik » közölni, hogy minél szennyezettebb víz kerül a víztisztító állomásra, a folyóba kieresztett tisztított víz is egyre gyengébb minőségű lesz.

A háztartási vízszennyezés csökkentését csak a hivatalos szónoklatokban hangoztatják, viszont minden törvény ennek pontosan az ellenkezőjét írja elő, bár alattomosan rejtett módon.

Amíg a törvény a szennyezés helyett a vizet adóztatja, a szennyezés forrásnál való csökkentése a fogyasztó jóindulatára van bízva.

A szennyezés csökkentésének a « tessék-lássék » megoldásai

Hivatalos közegek és a környezetvédők szónoklataiban is ezeket lehet hallani és olvasni:

Ezeknek a megoldásoknak a környezetjavító behatásai nagyon vitathatók.

Lényeges szennyezéscsökkentő megoldások

A háztartás vízszennyezését a forrásnál gyakorlatilag a nullára lehet csökkenteni. Erről viszont sem a politikusok, a hivatalnokok, vagy a környezetvédők nem beszélnek. Ezen a honlapon leírt házi rendszerek nemcsak a szennyezést csökkentik nullára, hanem jóval olcsóbbak és egyszerűbbek is a szürkevíz kerti hasznosítása, vagy egyedi kezelése és az alomszék használata), mint a törvény által előírt megoldások. A szennyezés csökkentésének itt csak a törvények szabnak határt: a hivatalnokok a szennyezést hatásosan kezelő megoldásokat (pl. a fekáliát nem tartalmazó szürkevíz szikkasztóba eresztését, vagy kertöntözésre való felhasználását) szigorúan megtiltják.

Levelezőim gyakran kerülnek nagyon fájdalmas választás elé: vagy engedelmeskedve a törvényeknek szennyezik a környezetet, vagy szennyezésük megszüntetésével törvényen kívül helyezik magukat. Egy kis szerencsévela bemutatott vízelemzési adatokkal, néhány jóindulatú hivatalnok berendezésüket « nem hivatalosan » eltűri. Ennek az ára a víz- és csatornadíj kifizetése. Belgiumban ezzel a legöntudatosabb környezetkímélőket a mások szennyezésének a megfizetésére kötelezik. Így alkalmazzák az európai « szennyező-fizető » alapelvet.

A TELESŐ rendszer használatával a vízbe is kevesebb szennyezés kerül.. A lágy (kevés mészkövet tartalmazó) esővízzel való mosáshoz kevesebb a mosó- és mosogatószer szükséges. Ezzel a megoldással ezeknek a szereknek a mennyiségét néha 80%-al le lehet csökkenteni, miközben a (szintén szennyező) vízlágyító berendezések is feleslegessé válnak. A lágy esővíz használata, csövekben, csapokban és háztartási gépek (mosó- és mosogatógép, kávéfőző, vízforraló, bojler, stb.) elektromos ellenállásán megelőzi a mészkő-lerakodásokat is. Ezzel ezeknek a gépeknek az élettartama megnő. A gépek és csapok ritkább cseréjével a környezetterhelésis csökken.

A mosógép és a környezetszennyezés

Ruháink tisztasága és a környezetszennyezés között szoros összefüggés van. Ezen jó elgondolkozni. Nincsenek csodák: minél gyakrabban működik a mosógép, annál több szennyezés kerül a vízbe. Ennek a következményei különösen akkor súlyosak [6], amikor a mosóvizet egy szennyvízcsatornába eresztjük bele (végső fokon, nem annyira a szennyvíz termelése, hanem a szennyvízcsatorna és a rákötött tisztító állomás képezi a legfontosabb környezeti ártalmat). Egy bizonyos tisztasági felfogásnak nagyok lehetnek a környezeti behatásai. A szutykos viselet és a rögeszmés tisztaság között kell megtalálni az arany középutat, amelyen mi is jól érezzünk magunkat és a környezetet is kíméljük.

[6]
A KEGYEDI rendszer alkalmazásával a tisztított szennyvizet a folyóba, ill. csatornába való kiöntés helyett, legegyszerűbb a kerti növények öntözésére hasznosítani. A talajba való helyes visszavezetéskor semmilyen környezeti kár nem jön létre. A szürkevízben lévő szappan- és mosószer maradékok a talajban lévő baktériumok segítségével teljesen vízre és széndioxidra bomlanak (a bennük lévő kén és foszfor, vízben oldhatatlan szulfátok és foszfátok formájában kicsapódik). A földalatti vízrendszert nem szennyezi. A szürkevíz talajba eresztésével az a tény, hogy sokat, vagy keveset mosunk annak a környezetre a szennyvíz szempontjából semmi hatása nincs. Ezzel szemben a mosószerek gyártásakor keletkezett környezeti károkra igen.

A mosó- és mosogatógép nagyon hasznos robotok, amelyek a nők felszabadításához nagyban hozzájárultak. Nem egészen száz éve, a havi nagymosás két napi kemény munkát vett igénybe. Nem is beszélek a faszénnel működő, egészségre is veszélyes vasalókról. Ki emlékszik ma már a fából készült mángorlókra, amivel a háziasszonyok « vasaltak »? A mosógép és a villanyvasaló megjelenése az átlagember öltözködését nagyon feljavította. Az érem másik oldala a vízszennyezés és az energia fogyasztás.

A baktériumoktól való – néha rögeszmés – félelem a velejáró szennyezéssel is nagy súllyal nehezedik a természetes vízkészleteinkre. A háztartási takarító- és mosószereket gyártó vállalatok, de a gyógyszeripar is, nagyon ügyes reklámfogásokkal tartja ébren ezt a teljesen ésszerűtlen félelmet [7]. A vízszennyezés természetesen nem az ő gondjuk. Annál is ink ább, hogy a vízszennyezés kezeléséből egy másik iparág húz nagy hasznot. A mindennapi ember erre való tudatra ébredése nélkül, lassan csúszunk egy nagyon szennyezett és agyon tisztított világ felé, amiben természetes környezetünk gyakorlatilag elpusztul. A reklámok által sugallt szennyezés (vécé fertőtlenítő és takarító szerek nyakló nélküli használata) és annak a kezelése egyre több pénzbe fog kerülni. Néhány egyszerű megoldással mi is hozzájárulhatunk a szennyezés csökkentéséhez.

[7]
A baktériumok az élővilág nélkülözhetetlen részei. A nagyközönség előtt elhallgatják azt a tényt, hogy a baktériumok környezetünkben lévő jelenléte és a betegségek megjelenése között nincs közvetlen összefüggés. Amikor reklám hadjáratokban a fürdőszoba- és konyha karbantartó szerek baktériumölő hatását dicsérik, elfelejtik megmondani, hogy ezek az oxidáló szerek a velük érintkező személyek immunrendszerét is fokozatosan leépítik.

Jó tudni, hogy a különböző háztartási anyagokban lévő illatszerek a víztisztító állomásokon úgyszólván maradéktalanul átmennek (az ürülékünkben lévő gyógyszermaradékok is). A folyókban ezek a szerek a halak szaporodási tevékenységét nagyon zavarják. A kereskedelemben sajnos egyre nehezebb illatszer nélküli mosó- vagy mosogatószert találni. A gyártó cégek a háziasszonyok erre vonatkozó « igényeire » hivatkoznak. Egy gyakorlott háziasszony azt is tudja, hogy a szabad levegőn szárított mosott ruhanemű akkor is jó illatú, ha nem szagos mosószerrel mosták ki. Folyóink egészsége a háziasszonyok kezében is van.

Mosásnál kerüljük a reklámok által annyira ajánlott textil « puhító » szerek használatát. Egyes mosóporokban lévő optikai kékítő (amitől a fehérnemű « fehérebb lesz, mint a hó ») anyagok is nagyon szennyezik a környezetet. Ezek a szerek is átmennek a víztisztító állomásokon és a folyókban nagy károkat okoznak.

Ezzel szemben amint a szürkevizet nem csatornába öntjük, hanem a talajba szivárogtatjuk, vagy a kert öntözésére hasznosítjuk, akkor ezek az adalékanyagok teljesen leépülnek és semmi környezeti kár nem jön létre. Talajba szivárogtatásnál csak a fekáliás (fekete) víz okozhat nitrátszennyezést... főleg víztisztítás után. A törvényileg előírt víztisztító berendezések minél hatásosabban működnek, annál több nitrátszennyezést juttatnak a környezetbe.

A fenntartható szennyvízkezelés

A háztartásokban használt vízszennyező anyagok tehát csak akkor szennyezik és rombolják a környezetet, amikor a szennyvíz a csatornákon és a víztisztító állomásokon keresztül a folyóba kerül. A fenntartható szennyvízkezelés alapelveinek figyelembe vételével a szürke (szappanos) vizet a fekáliás víztől elkülönítve kell kezelni. Megfelelő kezelés után a szürkevízben lévő szennyező anyagok környezeti behatásai a nullára csökkenthetők. Nem túlzás azt állítani, hogy ma már olyan műszaki megoldások állnak rendelkezésünkre, amivel a városok vízszennyezése gyakorlatilag eltüntethető. Ezek a technológiák olcsóbbak, mint a ma javasolt közületi környezetromboló víztisztító berendezések.

Ivóvizünk és a vízszennyezés

Ivóvizünk helyes megválasztása is csökkentheti a környezetszennyezést. A műanyag palackokban árult ásványvizek fogyasztása nagy mennyiségű szennyezést juttat környezetünkbe. Nem is beszélve az energia fogyasztásról. Még a visszaváltható üvegekben árult ásványvizek is szennyezik a környezetet. Kereskedelembe vitelük több energiát fogyaszt, az üvegek mosása és fertőtlenítése is szennyező.

Ezeket figyelembe véve egyesek a városi víz fogyasztását javasolják, főleg a literenkénti alacsony árára hivatkozva. Sajnos a törvényileg előírt vóvíz fogyasztása hosszútávon nem szavatolja az egészség megőrzését.

Ha csak vezetékes városi víz áll a rendelkezésünkre, több lépcsőben javíthatjuk annak a minőségét.

A legolcsóbb megoldás a vizet egy üvegkorsóba ereszteni és egy napra az ablakba tenni. Ott a természetes fény hatására a klór a vízben ártalmatlan klorid ionokra redukálódik. Ekkor adjunk a vízhez literenként egy kávéskanál frissen csavart citromlevet, ami a klór által kezelt víz elektronaktivitását feljavítja. A hűtőben ez a víz egy-két napig jó állapotban megmarad.

Második lépésben egy (viszonylag olcsó) aktívszén szűrőt is lehet vásárolni, amit egy vízvezetékszerelő az ivásra kijelölt csap elé beszerel. A kisbaba fürdetésére is ebből a csapból vesszük a vizet. Az aktívszén nemcsak a klórt, hanem a növényvédő szerek maradékait és a szerves mérgező anyagokat is eltávolítja a vízből [8].

[8]
A kereskedelemben árult, korsóra szerelhető vízszűrők, bár javítják a víz minőségét, literenként sokba kerülnek. Egy jó aktívszén szűrő már jelentősen javítja ivóvizünket. Egy jó fordított ozmózis rendszer viszont sokkal jobb vizet szolgáltat, literenként sokkal olcsóbban.

Amikor pl. egy városi lakásban lakunk, a legjobb megoldás egy házi fordított ozmózis rendszer megvétele. A legolcsóbbat 15.220 forintért + szállítási költségek. Olvasóim, akik ezt az akvárium töltésre árult rendszert megvették, nagyon meg vannak vele elégedve.

Családi házakban a legjobb megoldás ivóvizünket esővízből előállítani. A TELESŐ rendszer használata nemcsak az egészség megőrzésére jó, hanem a környezetet is nagyon kíméli.

ELEJÉRE

Bevezető - Bevezetés - Fenntartható vízgazdálkodás - Esővízhasznosítás - Szennyvízkezelés - Száraz toalettek - Vízönellátó a városban és a nagy világban - A biotömeg és a víz együttes kezelése - A fenntartható vízgazdálkodás bölcseleti és jogi szemlélete - Tartalomjegyzék